URAM, KÖVETNI AKARLAK
Thomas MertonMielőtt elkezdenéd, gondolj arra, hogy Krisztus jelen van, hogy Ő valójában végigjárta ezt az utat! Minden állomásnál képzeld magad elé először magát az eseményt! Azután elmélkedj azon, majd olvasd el a rá vonatkozó szöveget! A saját szavaiddal történő elmélkedésre azonban több gondot fordíts, mert ez mindig értékesebb a kötött szövegnél.
ELŐKÉSZÜLETI IMA
Uram, ebben az órában gondolatban követni akarlak keresztutadon. Annak idején Te magad szenvedted végig ezt az utat - Mennyei Atyád iránti engedelmességből és irántam való szeretetből. A legnagyobb szenvedést vállaltad magadra, hogy bűneimért vezekelj, és a világot megváltsad. Engedd, hogy szenvedésed állomásain hálát és köszönetet érezzek ezért a szeretetedért! Világosíts meg, hogy hibáimat fölismerjem, és leküzdjem őket. Szent keresztutad, amelyen most követni szándékozlak, legyen számomra az önfeláldozás és a megszentelés iskolája! Olyan út, amely megtanít arra, hogyan válhatok a megváltás nagy művének munkatársává. Mária, szenvedésekben erős anyád legyen kísérőm! Oldalán bátran járom szenvedéseidnek útját.
I. JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK
Pilátus igazságtalanul ítél, az emberektől való félelméből. Jézus hallgat, elfogadja az ítéletet. Szíve legmélyét érinti, de belenyugszik. Sokszor milyen nehéz a hallgatás, amikor úgy érzed, igazad van. Hogy védekezel, ha néha csak egy bántó szó éri a szívedet!
Uram, taníts meg engem hallgatni, ha igazságtalanság ér, hogy irántad való szeretetből elviseljem a fájdalmat. Nem akarok azonnal felfortyanni, hanem uralkodni akarok magamon. Elég lesz majd Pilátus ítéletére gondolnom. És ha mégis szólnom kell, csak a szeretet hangján fogok válaszolni.
II. JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET
Az Üdvözítő önként nyúl nehéz keresztje után. Tudja, hogy ezzel a nehéz kereszttel szabadít meg téged. Ezért oly határozott, ezért szorítja magához oly erősen. Hogy jajveszékelsz, ha csak egy kis keresztet kell viselned: könnyebb betegséget, minden igyekezeted elleni sikertelenséget, félreismerést. Tárd ki te is a karodat, vedd a keresztet, és viseld az Üdvözítővel együtt a magad és felebarátaid üdvözülésére!
Uram, adj erőt, hogy a szenvedést, amelyet te küldesz rám, vonakodás nélkül, kitartóan és örömmel viseljem! Mutasd meg, milyen önkéntes áldozatot hozzak, amellyel neked örömet szerezhetek, és általa új emberré válhatok.
III. JÉZUS ELŐSZÖR ROSKAD LE A KERESZT ALATT
A teher nehéz. Az Üdvözítő lassan kimerül. Az út köveire rogy, a kereszt megüti Őt. Új erőt gyűjt mégis, és talpra áll. Rád gondol, és bűneidre, amelyekért vezekelni akar. Uram, összeestél a kereszt súlya alatt, amelyet én róttam a válladra. Most látom, milyen borzalmas dolog a bűn, hogy miattam ekkora szenvedést vállaltál.
Add, Uram, kegyelmedet, hogy a kísértésnek, míg nem késő, bátran ellenálljak... Már a legelső alkalmat a bűnre kerülni fogom! Hiszen az én bűneim nyomtak le Téged az út porába.
IV. JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK
Mária követte az Üdvözítőt. Most hirtelen megpillantják egymás arcát. Mária a szíve mélyéig együtt szenved fiával a keresztúton. Szenvedéseit egyesítette Jézuséval. Mária szívét a fájdalmak tőre járta át, s ezért érti meg ő a te szenvedéseidet is. Sötét gondok kínoznak, vagy halálos bűn terhe nyomaszt? Fordulj hozzá, a nyomorultak vigasztalójához, a bűnösök menedékéhez! Ő odavezet fiához, a szenvedő Megváltóhoz.
Uram, szenvedéseid óráiban vigasztalást találtál édesanyád tekintetében. Milyen jóleső érzés megértő emberekre lelni! Édesanyáddal való találkozásod által taníts meg arra, hogy én is megértő, tapintatos legyek embertársaim szenvedése iránt, főként szüleim, testvéreim, barátaim szenvedése iránt!
V. CIRENEI SIMON ÁTVESZI A KERESZTET
Az Üdvözítő oly gyenge, hogy a zsidók attól félnek, már a Kálváriához vezető úton meg fog halni. Ezért kényszerítik az éppen arra haladó Simont, fogja és vigye egy darabon Krisztus Urunk keresztjét. Simon habozik, de vállára veszi az Úr terhét. Ezért jutalmul megkapta később a hit kegyelmének ajándékát. Íme, így jutalmazta meg az Úr azokat, akik önként segítenek a szenvedőkön! Minden megkínzott, agyongyötört, elfáradt ember szeméből a kereszthordozó Krisztus tekint rád. Segíts rajta, ahogy tőled telik.
Uram, nyisd fel szememet, hogy észrevegyem, körülöttem az emberek szenvedését! Ne haladjak el sorsuk mellett vakon, hanem segítsek keresztjük nehezén erőmhöz mérten! Ha sokat nem is tudok, de amennyit igen, azt örömmel akarom tenni.
VI. VERONIKA LETÖRLI KENDŐJÉVEL JÉZUS VERÍTÉKÉT
Veronika csekély szolgálatot tett az Üdvözítő szenvedéseinek enyhítésére. Ezért örökbe kapta kendőjén az Úr arcának képmását. Ilyen az Úr: Ha a legkisebbet is ajándékozzuk neki, magát adja viszonzásul. A legnagyobb szenvedésben is hálás volt a legkisebb jótéteményért. Talán könnyebben elfogadsz egy-egy adományt, de az ajándékozóra kevés figyelmet fordítasz. Pedig milyen kis fáradságodba kerülne néha egy köszöntő szó!
Uram, te nagyom fontosat mutattál nekem: az igazi hála erényét. Uram, add, hogy elsősorban irántad töltsön el gyengéd, szívből jövő mély hálaérzet, mert végső soron a te kezedből kapok mindent, és magamtól semmire mennék! Hálával akarok gondolni azokra is, akik jót tesznek velem, akik közvetítik adományaidat. Sugározd rám szent arcod vonásait!
VII. JÉZUS MÁSODSZOR ROSKAD LE A KERESZT ALATT
A kereszt mindig nehezebb lesz, az Üdvözítő egyre fáradtabb, gyengébb. Már alig botorkál, újra földre zuhan. A maga erejéből kell ismét talpra állnia, a szolgák ütéseitől, gyalázkodásaitól kisérve. Az Üdvözítő most azokért a bűneidért szenved, amelyeket újra meg újra elkövetsz, amelyektől oly nehezen tudsz megválni: Legfőbb hibáidért.
Uram, bűneim oly erővel nehezednek rád, hogy ismét a földre nyomnak. Oly nehezen szabadulok tőlük, mindannyiszor elkövetem őket. Adj erőt, az igazi elhatározáshoz, hogy végérvényesen tudjak szakítani azzal a bűnnel, amelybe oly gyakran visszaesem!
VIII. JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ
Az asszonyokat megrendíti a szenvedő Jézus látványa. Pedig jobban tennék, ha hivő lélekkel követnék őt. Erre már nem tudják rászánni magukat. Az Üdvözítő így szól hozzájuk: Ne engem, hanem magatokat és gyermeketeket sirassátok! Ezzel rá akart mutatni arra, mily nagy jelentősége van a tettnek, és mily kevés a sajnálkozásnak.
Add Uram, hogy nem törődve az emberek szóbeszédével, alázatos tettekkel kövesselek! Ne engedd, hogy kishitűség és a csüggedés erőt vegyen rajtam, amikor hiányzik belőlem a lelkesedés lendülete. Sőt éppen ilyenkor akarok neked tettekkel, különösen kötelességeim teljesítésével szolgálni.
IX. JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZT SÚLYA ALATT
Az emelkedő mindig meredekebb. Elérkezett az utolsó szakasz. Az Üdvözítő szeme előtt feltűnik a hely, ahol hamarosan keresztre fogják feszíteni. Ekkor merül ki és rogy össze harmadszor is. Minél nagyobbak az emberek bűnei, annál gyötrőbbek az Úr szenvedései. Most a megrögzött bűnösökért vezekel. Nekik is ki akarja nyitni a mennyek kapuját. Imáidban gyakran emlékezzél meg ezekről a szegények legszegényebbjeiről, akik nem akarnak bejutni Isten országába, habár odajuthatnának.
Uram, harmadszori összeroskadásod által könyörülj azokon, akik elvakultságukban elfordultak tőled, hogy szent szenvedésed gyümölcse ne vesszen kárba az ő számukra sem!
X. JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL
Megkezdődnek az előkészületek Jézus keresztre feszítéséhez: sebekkel borított, lázas testéről lerángatják a ruhát. Mily keserűség tölthette el az Üdvözítőt! De érted elviseli! Neked akar erőt adni ahhoz, hogy Testedet megőrizhesd tisztán szentül. Vezekel azokért az emberekért, akiben nincs szemérem, akinek nem szent az emberi test.
Uram, viselt ruháidat is odaadtat. Amid volt, azzal mind vezekelsz. Tarts távol testemtől minden bűnös gerjedelmet! Taníts meg arra, hogy testemben a Szentlélek templomát tiszteljem, s megvédjem minden megszentségtelenítéstől. Benne mindig a szellem és a te kegyelmed uralkodjék! Kerülni fogom a kényelemhez való túlzott ragaszkodást. A te kedvedért áldozatot vállalok magamra, megtagadok magamtól olyasmit, ami testemnek kedves, kellemes. Segíts ebben Uram!
XI. JÉZUST KERESZTRE SZEGEZIK
Most a legszörnyűbb következik számára, a hóhérok keresztre szegezik testét. Krisztus kínjai kimondhatatlanok. Pedig hányszor találhatott volna a maga számára nyugalmasabb helyet a meghaláshoz. Most egyedül van, és kiszolgáltatva durva lelkű emberek kénye-kedvének! Így adott példát, hogy te is készségesen vállald, ha a szenvedést társtalanul, magányosan kell elviselned.
Uram, mindenedet elvették. Most elhagyatva fekszel a keresztfán... Uram, taníts meg a lemondásra! Tudjak egyszerű, szegény és igénytelen lenni. Ha szenvednem kell, ne kürtöljem világgá. Veled, megfeszített Üdvözítőmmel együtt akarom azt elviselni, s fölajánlani magam és mások bűneiért.
XII. JÉZUS MEGHAL A KERESZTFÁN
Az Úr most hozza a legvégső áldozatát, amely minden eddigit felülmúl és betetőz, engedelmes a kereszthalálig, három kínokkal teli órát viaskodik a halállal. S ekkor kiadja lelkét. Az utolsó szavai a mennybe szállnak, az Atyához, akinek küldetését most befejezte. Az engedetlenség által jött az eredeti bűn a világra, s most az engedelmesség által jön el az emberek üdvössége. Ennél világosabban és határozottabban nem tudta volna az Üdvözítő kinyilvánítani, és tudtodra adni, hogy mért követel tőled engedelmességet, amely a te megszentelésedre szolgál. Engedelmeskedj, és megszabadulsz minden szenvedélytől!
Uram, kereszted lábánál állhatatosan kérlek, ajándékozz meg engem az őszinte, jókedvű engedelmességgel, és annak lelkületével! S ha nehéz meghajolnom, pillantsak szent keresztedre, s jusson eszembe a te gyermeki engedelmességed Mennyei Atyád iránt! Engedelmeskedni akarok a te parancsaidnak, egyházadénak, püspökeid és papjaid parancsainak. Szüleimnek, elöljáróimnak azáltal akarok örömet szerezni, hogy az ő parancsaikat is pontosan és hűen megtartom. Fogadd el engedelmességemnek ezt az áldozatát, és egyesítsd kereszthalálodnak, megváltásod művének gyümölcseivel!
XIII. JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRŐL
Mária szíve mélyéig átérezte az Úr szenvedését. Most legelső gondja, hogy Fia számára méltó nyughelyet keressen. Ekkor jön Arimatiai József, leveszi Jézus testét a keresztről, és Mária ölébe helyezi. Most még egyszer karja között tarthatja Üdvözítőjét. Nyelve nem szól, de szíve most is azt mondja: Lásd én az Úr szolgáló lánya vagyok, legyen nekem a te szavad szerint! Isten akaratában való igazi megnyugvás...
Uram, ha hitem erősebb volna, nem lennék oly türelmetlen. Mária a nyugalmát a benned való hitből merítette. Hadd tanuljak tőle csendes alkalmazkodást, ha bajt, szerencsétlenséget küldesz rám! Nem morogva, panaszkodva akarom parancsaidat fogadni, hanem szívesen, türelemmel, kitartással fogom teljesíteni akaratodat.
XIV. JÉZUST A SÍRBA TESZIK
Csak néhány hűséges viszi az Úr testét a sírhoz. Csend van, a szájak hallgatnak. Szomorú ez a menet, de a béke lebeg fölöttük. Az áldozat befejeződött, nemsokára itt a húsvét. Eljön egyszer a nap, amikor téged is sírodhoz kísérnek, amikor számodra is vége lesz a kemény harc idejének. Ne félj ettől a naptól! Ha végigjártad az élet keresztútját az Üdvözítővel, Ő megragyogtatja előtted a húsvét hajnal boldogító fényességét!
Uram, most vége keserű szenvedésednek! Itt nyugszol a sírban. Azonban hamarosan felvirrad dicsőséged napja, amikor a bűn, a halál, a pokol fölött aratott győzelmed nyilvánvaló lesz. Az én keresztutam végén is boldog örökkévalóság vár a mennyben, amelyet Te ajándékozol nekem. Erősíts meg, hogy tartsak ki ezen az úton, amelyen Te haladsz előttem a kereszttel, s a zászlót, amelyen királyságod felségjelvénye, a szent kereszt tündököl, soha cserben ne hagyjam.
Így kell a szenvedést megbékélten fogadni.
Úgy szenvedj, hogy a szenvedésről alkotott elméletedet ne erőszakold rá másokra, testi szenvedésedből ne teremts életfilozófiát, ne nevezd ki magad vértanúnak, ne számítsd ki bátorságod árát, ne vesd meg az együttérzést, de ne is keresd túlságosan!
Mint mindenben, a szenvedésben is őszintének kell lennünk. El kell ismernünk, hogy fáj a szenvedés, de azt nem szükséges kimondanunk. Jó, ha észrevesszük, hogy nem tudunk nagyvonalúan szenvedni, gyöngeségünket azonban bizonyos hősiességgel kell elfogadnunk. Mindig nehéz jól szenvedni, és úgy, hogy értékes legyen. Még nehezebb, ha emberi segítségre nem számíthatunk. Jó, ha szenvedéseinkben nem kísértjük Istent, és kevélységből nem öltünk magunkra olyan magatartást, amelyhez nem tudunk hűek maradni.
El kell fogadnunk azt a tényt, hogy sokkal nehezebb huzamosabb ideig tűrni a könnyű szenvedés egyhangúságát, mint a heves fájdalom gyorsan enyhülő rohamát. Mindkét esetben saját egyéniségünk az, amit nehéz elviselni, hogy mindinkább semminek látszunk, hogy önmagunknak, barátainknak nagyrabecsülését elveszítjük.
Készségesen kell elfogadni azt a keserű igazságot, hogy végül terhére lehetünk azoknak, akik szeretnek bennünket. De azt is vállalnunk kell. Elvetettségünk, és hasznavehetetlenségünk tökéletes elfogadása Isten kegyelmében gazdaggá tesz minket is, másokat is. Hősies szeretet kell ahhoz, hogy elfogadjuk mások gondoskodását akkor, amikor teljesen képtelenek vagyunk önmagunkat eltartani. Addig nem tudunk jól szenvedni, amíg nem Krisztust látjuk mindenben: a szenvedésben is, és azok szeretetében is, akik segítenek rajtunk.
A keresztény ember nem ismeri a szenvedés megkerülésének útját, de ismeri a szenvedésen átvezető utat! A hitet és bizalmat abban, aki a szenvedésben is, sőt éppen a szenvedésben, rejtetten is mellette áll, és azon átsegíti.
H. KÜNG