A FÁRADT EMBER KERESZTÚTJA
I. Jézust halálra ítélik
(önuralom)A getszemáni kert álmatlan éjszakája és idegkimerültsége után, tompán, fájó fejjel, égő szemekkel emberek elé állni, - s nyugodtan szólni, amikor beszélni kell, s hallgatni, amikor némaság a méltó válasz...
Uram, a Te nyugalmad kiérdemelte a kegyelmet, hogy én is tudjak idegességemen, kimerültségemen, álmatlanságomon az emberek előtt uralkodni. Tudjak nyugodtan szólni, s ha kell, hallgatni, akkor is, ha idegeim pattanásig feszülnek.
II. Jézus vállára veszi a keresztet
(a mindennap keresztje )Ilyen fáradtan, kimerülten veszed válladra a keresztet: megkezded azt a munkát, amelyet a Mennyei Atya a mai napra számodra kijelölt.
Te tudod, Uram, mit jelent munkába indulni anélkül, hogy az ember kialudta volna magát. Oly jó lenne egy napon kihagyni,... nem tenni semmit,... nem tudni semmiről,... De nem lehet, vár a mai nap feladata. Vállamra veszem a nap terhét, Veled együtt indulok...
III. Jézus először roskad le a kereszt alatt
(nehéz...)A teher a földre nyom... A Te keresztedben benne nehezedett a mi terhünk is. A világ terhét vonszolod meg-megingó lábbal...
Az én tehercipelésemnek, földrezuhanásaimnak azért van végtelenbe nyúló értéke, mert azt az Isten felsebzett válla és tántorgó lába szentelte meg. Jézus kiérdemelte, hogy érdemszerző legyen.
IV. Jézus édesanyjával találkozik
(Máriával...)Vannak tiszta, nyugodt, harmonikus lelkek. Oly jó velük találkozni, közelségük olyan megnyugtató, szeretetük oly erőt sugárzó... Mária csak szemével tudja végigsimítani fia fájó homlokát, de az ő jelenléte új erőt ad a fáradt kereszthordozónak.
Mária, édesanyám, engedd, hogy lüktető homlokomat kezedbe hajtsam...
V. Cirenei Simon átveszi a keresztet
(fáradtan is segíteni)Simon egész napi kimerítő munka után igyekszik hazafelé, amikor a kereszthordozó Jézussal találkozik. S mégis felkíséri a Golgotára...
Uram, szabadíts meg a fáradtság, az idegesség önzésétől... Mert fáradt vagyok, nem kívánhatom, hogy mindenki körülöttem forogjon, mindenki énrám legyen tekintettel, mindenki engem szolgáljon, s nem menthetem föl magam s szeretet kötelessége alól: fáradtan is szeretnem, szolgálnom, segíteni kell...
... Ha találkozom Vele, felkísérni - még napi munkám után is - Jézust a Golgotára, keresztjét víve...
VI. Veronika letörli kendőjével Jézus verítékét
(a többi ember fáradtsága)Együtt élek emberekkel. Őket is hajszolja az élet. Ők is sokszor fáradtak, kimerültek, idegesek. Milyen kevés kell ahhoz, hogy Veronika lehessek....
Egyszer egy derűs szó, máskor egy kis hallgatás, "nyelés", egy kis elnézés - talán csak annyi, hogy nem nyitom ki a rádiót, vagy csendesen teszem be az ajtót,... halkan beszélek,... nem panaszkodom folyton saját bajaimról,... nem érzékenykedem,... helyet adok a villamoson...
Az emberek kimerültségében Krisztus fáradtságát tisztelem...
VII. Jézus másodszor roskad le a kereszt alatt
(csüggedés)Uram, időnkint oly csüggedés fog el... Hiába minden küszködés, úgy érzem, nem jutok előre. A mindennap taposómalmában áll az életem. Napról napra kezdem elölről a munkát, s mindig elmarad egy csomó tennivaló. Napról napra elindulok jószándékaimmal, minden nap meghozza ugyanazokat a hibákat és bűnöket, mint a tegnapi...
Uram, elfejtettem a csüggedés óráiban, hogy a Te megismétlődő eleséseid megszentelték, érdemszerzővé tették az én taposómalmomat, a te felkeléseid megadják a kegyelmet, hogy egy-egy lépéssel mégis csak előbbre juthassak hibáim ellenére a küzdelemben.
VIII. Jézus szól a síró asszonyokhoz
(emberi vigasz - kevés)Uram, keresztutadon nemcsak korbács és durvaság kísér, vannak olyanok is, kik sajnálnak, siratnak. Jól esik ez a szívnek - de a lényegen nem változtat. A keresztet mégis egyedül kell felvinni a Golgotára.
Amint fáradtan botorkálok a szenvedés útján, akad egy-egy meleg szív, aki részvéttel van, vigasztal, sajnál. Jó ez, ha megkapom, de nem keresem. Problémám lényegét nem oldja meg úgysem. A szenvedéssel végső fokon mégis négyszemközt maradok, s a keresztnek egyedül kell az "igen"-t kimondanom.
IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt
(kétségbeesés)A legmélyebb zuhanás... Jó volna így maradni... Már nem is érzed a rúgásokat, a korbácsok ütését... Csak ne kellene tovább menni... Csak meg lehetne most itt halni...
Uram, e szörnyű mélységekbe való leszállásod által ments meg engem a kétségbeeséstől... Ó, te ismered a sötétség mélyét, melyből nem látszik kivezető út. De van. Igaz, hogy a Golgotán át visz... de húsvét hajnalán mégis csak fény ragyog...
X. Jézust megfosztják ruháitól
(magányosság)A Golgota kimagaslik a tömegből, s ott állsz rajta, Jézusom, kifosztottan, egyedül, valami dermesztő magányosságban...
Barátaid elmaradoztak, anyádat, Veronikát, Jánost hiába keresi a távoli tömegben szemed. Hóhérok, vadállatok vesznek körül - s ők még fájóbbá teszik magányosságát...
Uram, lelkemen úgy átfáj néha magányosságom... Olyan jó lenne, ha valaki meghallgatna, meg tudna érteni... ha valakivel fel tudna oldódni egyedülvalóságom. De éppen a szenvedés, a fáradtság, a kimerültség órái a legmagányosabbak. A Te elhagyatottságod szentelje meg, s tegye értékessé azokat az órákat, amikor fáj a magány.
XII. Jézust keresztre szegezik
(álmatlanság)Végre lefekhetsz, Uram, ziháló melled megnyugodhat, fáradt testet elpihenhet. Ó, de a keresztre kellett ráfeküdnöd, hogy fájó szögek hasítsák át s feszítsék ki fáradt tagjaid...
Hányszor kereszt az én pihenésem is, Uram. Nem tudok pihenni... Aludnék, de zajok, hangok hasítanak belém, mint szögek, - aludnék, de idegeim feszülnek, mint tested a fán....
Legyen megnyugvásom ilyenkor a Megfeszített képe....
XXII. Jézus meghal a keresztfán
(még az Isten is elhagy)A nap és hold elsötétedik, éjszaka száll a Golgotára, s éjszaka száll a lelkedre: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?...
Mikor a szenvedés, kimerültség útjait járom, hányszor érzem, Uram, én is: nme tudok már imádkozni sem. Sötétség, szárazság kínoz, s úgy érzem, éppen ilyenkor hagy el az Isten...
Uram, a Te golgotai éjszakádból él a világ, s mikor a tökéletes engedelmesség áldozatát bemutattad, akkor voltál legkedvesebb az Atyának...
Jézusom, taníts meg arra, hogy aki szenved attól, hogy nem tud imádkozni, az már jól imádkozik, és hogy nagyon közel van Isten ahhoz, akinek fáj az Ő távolsága...
XIII. Jézus testét leveszik a keresztről
(tehetetlenség)Megdöbbentő dolog ez: az Istenember holtan, tehetetlenül függ, leszögezve... Szeretetből a mi tehetetlenségünk miatt. Aki mindenre képes; az erőtlenné tette magát.
Hányszor kínoz engem is tehetetlenségem... A fáradtság, az erőtlenség leszögezi tagjaimat, agyamat, akaratomat... A lélek kész, de a test erőtlen...
Krisztusom, Te is erőtlenségedben voltál a legerősebb, a világ Megváltója, a Gonoszság Fejedelmének a legyőzője. Ha egyesítem Veled gyengeségemet, én is részt veszek Veled a világ megváltásában...
XIV. Jézust a sírba teszik
(a teljes megnyugvás)Eljött a teljes pihenés ideje. Vége harcnak, küzdelemnek, fáradságnak, szenvedésnek. A nagy életmű kész...
Minden, ami fáj, elmúlik egyszer... A fáradt vándor hazatér. S a pihenés nem öntudatlan semmibe süllyedés egy néma temetőben a föld mélyén - ó, nem. A Mennyei Atya vár ölelésre, letöröl szememről minden könnyet, elsimít homlokomról minden barázdát. Krisztus kézen fog, s a sok szürke, fáradt, egyszerű emberrel együtt bevezet országába:
Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek a nektek készített országot. Mikor türelemmel, szeretettel, áldozatkészen, keresztemmel egyesítve hordoztátok a mindennap fáradtságát, a szenvedés keresztjét, - talán nem is gondoltatok arra, hogy az én passióm folytatódik bennetek, folytatódik a világ végéig...
Ilyeneké a Mennyek országa...
Kollár Ferenc