KERESZTÚT
I. állomás
Ott állasz Uram - gyáva bíráid előtt. Visszaléphetnél bármely pillanatban. De vállalod sorsunkat.
Mi is vállaljuk, amit elterveztél rólunk:mindazt, amit elterveztél rólunk; -
a tömeg értetlenségét; -
a csipkelődő megjegyzéseket; -
a gúnyos tekinteteket; -
a felelőséget minden gondolatunkért, szavunkért, és tettünkért; -
amit tőlünk híveidtől elvársz.
Jézusunk, Te nem vársz tőlünk nagyszavú hősiességet. Nehezebbet vársz: Csendet, igazi hűséget.
Add hozzá kegyelmedet! Ámen.
II. állomás
Az ember ajándéka Istennek: elkészült a kereszt! Készültél rá, Uram, tudtad előre.
Én a második állomásnál így kiáltok Feléd: nem akarok keresztet ácsolni!
A Te számodra - nem akarok keresztet ácsolni!
Senki számára sem - akarok keresztet ácsolni!
Sem enyéimnek, sem idegeneknek!
Durvaságokkal, rágalmakkal, gúnyolódásokkal, szívtelen önzéssel - nem akarok keresztet ácsolni!
Mi is hóhéraid közé lépnénk, ha egymás életét nehezítetnénk. Ámen.
III. állomás
Magadon mutatod, milyen igazat mondtál apostolaidnak: a lélek kész ugyan, de a test erőtlen.
Ennél az állomásnál mi más is lehet a fohász, mint ez a sóhajunk: a Te erőddel mégis fölkelek!
Bár Te összerogytál - a Te erőddel mégis fölkelek!
Ha bűneink mocsárba süllyesztettek volna is, - a Te erőddel mégis fölkelek!
Hányszor fogadkoztam, - a Te erőddel mégis fölkelek!
Urunk, tapasztalatból tudod, milyen nehéz az élet: de mi is tudjuk: azért lettél gyenge ember, hogy felkínáld nekünk emberfeletti erődet. Ámen.
IV. állomás
A legjobb ember és a legjobb anya találkoznak. Hol? - A kivégzési menetben.
Mi is azért indulunk el, - hogy találkozzunk Veled!
Szent keresztutadon - találkozzunk Veled!
A magunk keresztutjain is - találkozzunk Veled!
Amikor elveszett minden reményünk;
a kísértések pergőtűzében;
ha már senkink sincs;
életünk legnehezebb óráiban - találkozzunk Veled!
Anyád, és Te, Uram, találkoztatok. És aztán? Megállt a menet? - Amnesztiát hirdettek?
Annyi történt, hogy közös lett a keresztetek. Juttasd eszünkbe nekünk is abban az órában, hogy mindig Veled, sosem egyedül hurcoljuk keresztünket! Ámen.
V. állomás
Érdemes megállni. Megnézni: egy ember vállán Jézus keresztjével!
Ó katonák! Áldjon meg az Isten titeket!
Azért, hogy Jézusomnak segítséget kerítettetek.
És azért, hogy ráébredünk:
- a Megváltó kereszthordozásában mi is részt kérhetünk.
Micsoda szégyen volna, ha minket keresztényeket is mindig kényszeríteni kellene a szolidaritásra.
A keresztből, melyet Neked ácsoltak - én is részt kérek.
Az áldozatból, mely nélkül nincs üdvösség, - én is részt kérek.
A keresztből, mely alatt embertestvéreim nyögnek, - én is részt kérek.
Mindenből, ami fontos és szent Neked, - én is részt kérek.
Mindenből, ami fontos és szent az emberiségnek, - én is részt kérek. Ámen.
VI. állomás
A világban millió könnyes szem, sokszor patakokban a vér.
Mind Veronika után kiált. Egy Veronika nem győzi. Veronika láttán a Te jelszavad jut eszembe: " Bármit tesztek embertársaitoknak, nekem teszitek."
Igen, ez a keresztény jelmondat!
Bárki könnyeit töröljük - Neked tesszük.
Ha testi-lelki sebeket kötözünk - Neked tesszük.
Ha a szakadék széléről visszarántjuk;
ha az igazság csíráit ültetgetjük;
bárkin, bárhol, bármikor segítünk - Neked tesszük.
Ha Neked ennyire szent, fontos és drága minden szenvedő, hogy azonosítod Magadat velük, akkor nekünk is szent, fontos és drága lesz mindegyikük. Ámen.
VII. állomás
Pál apostol szava: "Én nem dicsekszem mással, mint Jézus Krisztus keresztjével."
Nekem nincs kisebbségi érzetem azért, mert hiszek, mert vallásos vagyok. Én nem szégyenlem, hogy kereszted jelét hordozom.
Keresztelésem óta - kereszted jelét hordozom.
Homlokomon, ajkamon, szívemen - kereszted jelét hordozom.
Gyónáskor bűnbánatom jeléül - kereszted jelét hordozom.
Valahányszor áldást adnak rám - kereszted jelét hordozom.
Még majd sírdombomon is - kereszted jelét hordozom. Ámen.
VIII. állomás
A keresztet átöleli, anyjával együtt szenved, Simon és Veronika szolgálatát elfogadja.
Annál meglepőbb, hogy a résztvevő könnyeket visszautasítja!
Jó, hogy ez a visszautasítás mellbever. Könnyen hinnénk: Köszönje meg Isten, hogy szóbaállunk vele.
Mikor szívből szánunk kínjaid között, - ne utasíts vissza minket!
Ha végre megszólal bennünk a lelkiismeret, - ne utasíts vissza minket!
Ha majd visszanézünk elhibázott életünkre, - ne utasíts vissza minket!
Ha egy bűnbánó sóhajnál többre tőlünk már nem telik, - ne utasíts vissza minket!
Tudnunk kell, hogy nem szorulsz ránk, ahhoz, hogy felfogjuk: SZERETETED IRÁNTUNK NEM ISMER HATÁRT. Ámen.
IX. állomás
Hiába kerestem, nincs beírva a Szentírásba az elesés.
Jézus nem papíron esett el, hanem az életúton.
Mint annyian, akiknek arcát Veronikák törlik és akinek nem jut a Veronikákból.
Legalább olyan jutna nekik, aki odalép és felemeli őket.
Az élet elesettjeit - engedd, hogy felemeljük!
A kétségbeesetteket - engedd, hogy felemeljük!
Akik a züllöttség sorában fetrengenek;
akiről mindenki lemondott;
akik megundorodtak saját szennyüktől; - engedd, hogy felemeljük!
Ó Urunk, aki elesett lettél az elesettekért, nyisd ki időben a szemünket és a szívünket. Ámen.
X. állomás
Melyik fájó szégyen Számodra, Jézus: az, hogy lemeztelenítettek, vagy hogy milliók levetették magukról a vallásosságot, mint tavasszal a télikabátot?
Le sem kellett tépni róluk.
Te szégyenled őket, vagy ők szégyenlik, hogy valaha is Hozzád tartoztak?
Mi Hozzád tartozunk, s az a kívánságunk, lelkületed ne külső ruha legyen rajtunk.
Evangéliumod minden mondata - járja át bensőnket!
Atyád iránti vonzalmad - járja át bensőnket!
Áldozatos szereteted - járja át bensőnket!
Mindaz, amit belőlük merítünk - járja át bensőnket! Ámen.
XI. állomás
Nem volt elég, hogy odaállj a kereszt mellé. Szilárdan odaszögeztek: - forrj eggyé a kereszteddel!
Én is elkötelezem magam Melletted. Csatlakozom tudatosan Hozzád.
Önmagamat, egész lényemet - keresztedhez szögezem.
Sorsomat, bármi legyen is - keresztedhez szögezem.
A holnapot, jövőmet - keresztedhez szögezem.
Ösztöneimet és vágyaimat - keresztedhez szögezem.
Életemet és érdekeimet - keresztedhez szögezem.
Reményeimet mind - keresztedhez szögezem.
Apostolod mondotta: "Ki szakíthat el minket Krisztustól?" Egyedül én magam szakíthatnám el magam Tőled. Ámen.
XII. állomás
Áll a kereszt, rajta az áldozat.
Érdemes volt neki megszületnie?
Pál apostol azt mondja, jobban nyissuk ki szemünket. " Tekintsünk boldog örömmel a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjére! Benne van üdvösségünk, életünk és feltámadásunk."
Épp e szörnyű keresztfából tud megszületni az igazi emberi remény.
Mindenből kifosztott Jézus, ha eljutok Hozzád - érdemes volt megszületnem.
Te meggyilkolt Isten Fia, ha részem lesz életedben, - érdemes volt megszületnem.
Mert nem hiába hirdetted nekem evangéliumodat, - érdemes volt megszületnem.
Mert nem hiába hullott értem véred, - érdemes volt megszületnem.
Így hát bármi ér még engem, - érdemes volt megszületnem.
Jézusunk, Te egyetlen tragédiát ismersz: ha Júdáson kívül valamelyikünkről azt kell mondanod: Jobb lett volna, ha meg sem született volna. Ámen.
XIII. állomás
A tömeg hátat fordított, szétoszlott, pedig a halottnak még mindig volt mit ajándékoznia.
Anyát adott!
Ó Mária Fiad érdekében, aki ott nyugszik most öledben, nem emelted imára kezedet. Ezt Ő nem is szerette volna.
Mi annál többször kérünk: - könyörögj értünk!
Betegek erőssége, - könyörögj értünk!
Bűnösök menedéke, - könyörögj érettünk!
Szomorúak vigasztalója, - könyörögj érettünk!
Halálunk óráján, - könyörögj érettünk!
Ámen.
XIV. állomás
Minden sír olyan, mint egy hatalmas torok: Elnyel és elemészt.
Jézus, Te épp azért jöttél, hogy ne sír legyen a végállomás. A Benned hívő embernek még a koporsója is ezt kiáltja: - föltámadást várok!
Halálom után - föltámadást várok.
Nagyböjtjeim, nagypéntekeim után - föltámadást várok.
Bármennyire is múlandó minden - föltámadást várok.
Végső megoldásul - föltámadást várok.
Tökéletes beteljesedésül - föltámadást várok.
Annyi mindent hiába várunk, a föltámadást azonban nem hiába. A síron túli életet nem hiába.
DRÁGÁN megfizettél ezért keresztutadon és bizonyságot adtál róla húsvétodon. Ámen.