A ZARÁNDOK - 1999. FEBRUÁR
(forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási felügyelősége)

"Az Egyház, aki mint Anya, szentségei révén kebelén hordozta a keresztény embert földi vándorlása során, elkíséri útjának végéhez, hogy őt, az Atya kezei közé helyezze..." (KEK 1683)

	Kateketikai témák és segédötletek:
	Óvodások	Alsósok	Felsősök	Ifjúság	Felnőttek
	Családok	Erénygyakorlat	Liturgiára I.	Liturgiára II.	Katekizmus

BEVEZETŐ GONDOLAT (katekétáknak)

Ki a zarándok, és ki a vándor? Nagy a különbség vándor és a zarándok között. Céljában, utazása időtartamában, módjában, és szükséges magatartásában a zarándok és az vándor eltér egymástól.

Mikor lehet valakit vándornak nevezni? Amikor már útra kelt. Nehéz vándornak hívni azt, aki otthon van, és nem megy sehová. A vándornak el kell hagynia az otthonát, és útra kell kelnie. A cél nem mindig fontos, hiszen vándorolhat cél nélkül is. Ha cél nélkül utazik, akkor a pontos útvonal sem lényeges. Megáll, amikor akar, és ahol akar, akivel akar. Találkozhat bárkivel, de vándorolhat egyedül is. Bárhol addig marad, amíg csak akar. Óhaján és anyagi lehetőségein múlik, és természetesen a hely vonzerején is. Amikor hazatér, már nem vándor. A vándor állapot, ideiglenes. Útközben nem szükséges, hogy lényeges változások történjenek benne. Ha mindvégig ugyanolyan marad, mint amikor elindult, attól még lehet vándornak hívni.

Lehetne a zarándokot is vándornak hívni? Ha a fenti leírásból indulunk ki, akkor nem lehet. Mikor lehet "zarándoknak" hívni valakit? Mit kell elhagynia? Cél nélkül is lehet zarándok? Megállhat ott, ahol akar, akivel kedve van megállni, addig, amíg akar? A helyen múlik, hogy mennyire érdekes, vagy talán azon, hogy milyen nagy a bankbetétje? Nem! Egyértelműen nem! És ha hazatér, akkor már nem zarándok?!

A zarándok az, aki úton van: aki egy kegyhely felé vagy egy személy felé zarándokol (nem csupán utazik), hogy kegyelemben részesülhessen. Az út számára a fejlődés és változás alkalmát biztosítja. A célpont - mármint a hely, - nem annyira fontos mint maga a cél. A cél, pedig mindig egy találkozás, és egy folyamatos felkészülés a találkozásra. Ez azt jelenti, hogy az úton kell, hogy valamilyen változáson menjen át. Ezért is zarándokol. Azt kívánja, hogy létre jöjjön benne valami, ami eddig csak gyengén volt jelen. Ehhez el kell hagynia sok mindent, ami biztonságot nyújtott számára (ahol otthon érezte magát), mert ezekhez nem ragaszkodhat. Hiszen előbb-utóbb felismeri, majd, hogy valójában még nem érkezett haza. A zarándok tudja, hogy nem egy helyet keres, hanem valakit, és a vele való találkozást. Ez a valaki a mennyei Atya.

Mi lehet a pontos útvonal? Ha a mennyei Atyáról van szó, akkor csak egy útvonal létezik, mégpedig Jézus Krisztus élete, tanítása, irányítása az Egyházon belül. Nincs más út. Ez az út egész életre szól, és az élet körülményei között található. Erről az útról letérni nem jó.

A vándor megállhatott amikor akart, ahol akart. És a zarándok? A zarándok megvizsgálja a pihenő helyeket és állomásokat. Gyakran felfedezi, hogy a helyek, ahol megállt nagyon hasonlítanak a keresztút állomásaira, bár vannak örömteljes és ünnepélyes állomások is. Ezeket az állomásokat Istenre bízza, mivel az Atya maga felé vonzza gyermekeit. A zarándok azért mer megállni a fent említett helyeken, mert már kapcsolatban él az Atyával. Másként nehéz zarándokolni.

A zarándok nem zarándokolhat egyedül. Először is, ő már kapcsolatban van a Szentháromsággal. Másodszor, ő tagja az Egyháznak, akinek védelmében és segítségével zarándokol. Azzal, hogy az Egyház tagja lett a keresztség által, ő már vállalta a zarándok szerepét, hiszen az Egyház - itt a földön - zarándok-egyház (KEK 671, 958, 2692). A zarándok mindig a keresztény közösségben zarándokol, hiszen az a közösség szerepe, hogy az úton lévő zarándokokat kísérje imáival, és erősítse meg hitével. Egyedül nem lehet zarándok.

A zarándok addig zarándok, amíg nem érkezik haza az Atyához. Lemond a kényelemről, ha kell, és mindarról, ami letérítené az útról. Nem saját erejéből merít, hanem annak az erejéből, aki él az Egyházban, és aki Ő maga az Út - Jézus Krisztus, és Jézus Lelkének erejével tart ki. Ő szem előtt tartja Krisztus zarándoklását az Atya felé - ami Jézus életének minden percében aktuális volt, és ami éltette Őt.

Ebben a hónapban jó lenne megvizsgálni, hogy milyen a zarándokok vagyunk? Minek kell bennünk tudatosulni, hogy még élénkebben vállaljuk a zarándoklást? Mennyire értjük, hogy a zarándoklás folyamatában változnunk kell? Ez a megtérés értelme. Miben kell változnod? Miről kell lemondani? Milyen úton járunk? A napok múltán mennyire erősödik bennünk az Atyához való kötődés? Tekintünk-e egymásra, mint zarándok-társak, akikért felelősek vagyunk? Hogyan segítsük egymást az úton?