LITURGIAI SEGÉDANYAG
(Felnőtteknek és Ifjúsági csoportoknak)

Kiinduló gondolat: Az otthon képe mindig vonzotta az embert. "A hely, ahol jó nekem, ahol biztonságban érzem magamat, ahol elfogadnak, ahol őszinte lehetek, ahol az értékemet a létezésem szabja meg és nem a teljesítményem, ahol megbocsátanak nekem, mert szeretnek, ahová hazavárnak, mert ott helyem van, ahol számon tartanak."

1. Most olvassuk fel a Szentírásból az Atya mai, személy szerint nekem szóló első üzenetét: "Istentől kapunk... örök otthont a mennyben..." (2 Kor 5,1) Csöndes zeneszó mellett , behunyt szemmel most képzeljem el a mennyországot és benne magamat az Atya ölelő karjaiban. Gondolatban bújjak oda az Atyához és örüljek neki, vagy meséljek magamról, vagy azokról, akiket rámbízott, ... legyek vele, ... próbáljak örülni a szeretetének és jelenlétének.

Ima: Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy életem zarándokútján velem vagy és köszönöm, hogy egy-egy elmélyült boldog pillanatban egy-egy emberi kapcsolatban, egy-egy csöndes adorációban vagy jóízű kacagásban már itt a földön megízlelteted velem a mennyország édességét és vágyat ébresztesz bennem a Veled való "végső" találkozáshoz. Köszönöm, hogy az a találkozás nem egy út vége, hanem a bűntől már nem terhelt boldog Élet kezdete lesz.

Ének: (esetleg, /de rövid!/ csöndet is tarthatunk) ALLELUJA

 

2. Most gondoljuk végig, hogy mi milyen otthont biztosítunk másoknak? Ahol én vagyok, ott jó másnak? Mellettem ki érezheti magát biztonságban - mert megvédem a becsületét, nem terjesztek róla rosszat, tapintatosan, de megmondom neki a véleményemet ha kellemetlen is. Fontos-e nekem, hogy az embertársam jól érezze magát? Mit teszek ezért konkrétan? Ki az, akit nem akarok elfogadni, vagy azt mondom róla, hogy elfogadom ugyan (kénytelen vagyok) a létét, de nem érzek vele együtt! Miért? Mit teszek azért, hogy ez az érzés megváltozzon bennem? Ki az, akinek "nem tudok", nem akarok megbocsátani? Most, ebben a rövid csöndben tegyek legalább elhatározást, hogy én igyekszem megváltozni és elfogadni másokat, mint az Atya! (rövid csönd, esetleg halk zenével)

Ima: Atyám! Köszönöm, hogy Te igent mondtál a létezésemre, adj jó szívet és erős akaratot, hogy én is el tudjak fogadni mindenkit a környezetemben, akiknek a létére szintén igent mondtál.

Ének: (esetleg) KYRIE ELEISON...

 

3. Most ismét szólítson meg minket Isten szava a Szentíráson keresztül: "Atyám házában sok hely van....elmegyek helyet készíteni számotokra" (Jn 14,2)

Ének: ALLELUJA....

 

4. Végül imádkozzunk azokért, akik még nem vágyakoznak, akik még nem tudják, hogy az Atya házában van egy hely, ami csak az övék, amit Jézus nagy szeretettel személy szerint nekik készít. (A közösség összeszokottságától függően lehet ez az ima néma vagy hangosan megfogalmazott és gazdagíthatjuk esetleg mécsesek meggyújtásával is.)

ZÁRÓÉNEK: Te vagy a fény... vagy A lelkem csak az Úrnál... vagy más, alkalmas ének.