2000 - DECEMBER

 

  Babits Mihály

Ádventi

köd

       
  Tél van megint!

Reggel amint

fölébredek,

még betekint

az utcalámpa

sötét szobámba,

mert odakint

köd van megint.

   És lesz–e még

hogy fölfakad

a borulat,

s küld–e a nap

egy sugarat,

mint vért a seb,

vagy megfulladt

a köd alatt?

       
       
  Elbúvik a

nap–paripa

az ég dugottabb

aklaiba,

hova a csillag–

állatok bújnak

nappalira:

Kos, Bak, Bika…

   És lesz–e még

lángja elég

hevitni, mint

valaha rég

e földi lét

fagyát s az ember

vak életét

valaha még?

       
       
  Tán a ravasz

égi lovas

»sötéten tartja«,

míg egy kamasz

s víg turf–inas

a forró pálya

gyepét kitárja:

az uj tavasz.

   Ágyon ülök

s nincs egy szemernyi

kedvem kikelni.

Talán örök

marad a köd

amely beföd

s kásásan ing a

tetők fölött.

       
       
  S én mint kinek

nagy versenyek

tétén végső

reménye remeg,

szorongva kérdem,

mit rejtenek

e függönyök

s az istenek?

   Óh könnyű rímek,

friss zengzetek,

csengessetek!

Végem, ha vigaszt

nem lelhetek

tibennetek...

 

 

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!

   Karácsonyfa illata, gyertyafény, sziporkázó csillagszórók tűzijátéka, színes szaloncukrok édeskés íze, ajándékbontás izgalma köszön vissza gyermekkorom karácsonyainak emlékeit idézgetve. Jó elmerengni, rég volt idők álomvilágát újraélni!  

Adventi esték hamar ránk köszönő sötétjét nem űztük el korai lámpagyújtással. Élveztük, amint a duruzsoló kályha cikázó lángnyelvei hamar tovatűnő képeket rajzoltak csendes kis szobánk falára, mennyezetére. Ez volt a mindenesti házi mozink.

Édesanyánkhoz simulva adventi, karácsonyi énekeket énekeltünk, hangoltuk lelkünket az ünnepek ünnepére. Soha be nem teltünk a lelket simogató karácsonyi történetekkel, melyeket fantáziánk tovább szőtt, színezett.

Aztán végre:

Eljött a nap mit várva vártunk.

Az égen csillagfény ragyog,

Kisjézus fáját ím elhozták

A halkan szálló angyalok.

Angyali lelkek varázsolták otthonunkba a gyermekkor szép karácsonyait. Betelt a ház örömmel. Éreztük, hogy a kis Jézus ajándékozó szeretete, jósága ölel át valamennyiünket.

Nagyobbacskák voltunk már, amikor tudatosult bennünk, hogy jó szüleink a közvetítői ennek az égi szeretetnek. Az isteni Kisdedbe vetett mély hitük Betlehemmé változtatta szerény hajlékunkat.

Szenteste rokonok, ismerősök húzódtak halkan az ablak alá, Karácsony üzenetéről énekelve az ég örömét hozták le a földre, mint hajdan az angyalok. Minden házban csatlakoztak a csoporthoz újabb és újabb kántálók, hogy - miként a pásztorok -tovább vigyék a nagy esemény hírét: A kis Jézus megszületett, örvendjünk!

A betlehemi esemény, Jézus Krisztus születése megnyitotta az önmagába zárkózó világot. Elindította az embereket, kitárta szívüket egymás felé.

Testvérem! Ha megérintett valaha Karácsony meghitt öröme, boldogsága, az angyalok és pásztorok küldetését vállalva juttasd el az Ég üdvözítő üzenetét az adventi vágyakozó, sóvárgó lelkekhez! Tegyük boldoggá egymás számára az ünnepet, hogy akkor is szívet dobogtató élmény legyen, ha elmúlik majd a Karácsony.

Papellás István

 

Honlapunk témái
Fatima-Világapostolátus Romániai központja Fatimai jelenések Elmélkedő rózsafüzér Pápa felajánló imája Az Apostolátus havilapja

© Romániai Fatima-Világapostolátus, RO - 445100, CAREI / Nagykároly/, Str. Mihai Viteazul Nr.22

WEBMASTER