|
HARMATOZZATOK ÉGI MAGASOK |
Ádvent, Úrjövet a Karácsonyt megelőző időszak, november 30-ához legközelebb eső vasárnap kezdődik és december 24-ével ér véget. Az Ádvent készíti elő a Karácsonyt. Ádvent első vasárnapjával kezdődik az egyházi év.
Az Ádvent az imádság és bűnbánat ideje. Ezért misézik a pap lila miseruhában. A szentmise szövegei is az imára és bűnbánatra hangolnak. Ebben az időszakban nem rendezünk zajos mulatságot.
Ádventben emlékezünk az Úr történelmi eljövetelére. Kérjük, hogy jöjjön a mi lelkünkbe is a kegyelem által. Gondolunk továbbá Jézus utolsó, világvégi eljövetelére.
Az Úrjövet idején kora reggel, hajnalban van a roráté mise. Minden jó hívő örömmel jön Ádventben szentmisére hétköznap is, és emlékezik Szűz Máriára, aki epedve várta és világra szülte a kis Jézust. Jöjjünk mi is az ádventi szentmisékre, kifejezve, hogy várjuk az Úr eljövetelének ünnepét a történelemben, de eljövetelét lelkünkbe most és ítéletét a világ végén.
Jöjj el, Urunk Jézus! Mint kisgyermek Betlehemben már megszülettél, de jöjj, mint Üdvözítőnk, lelkünk megváltója a rossztól és gonosztól; jöjj, mint Bírónk, aki ítél eleveneket és holtakat.
P.I.
 |
A KÜLDETÉSRE KIVÁLASZTOTTAK |
"Te, akit a föld határairól hoztalak elő, és a világ végéről hívtalak meg; .. szolgám vagy, kiválasztottalak .. Ne félj, mert veled vagyok, .. ne csüggedj .. megerősítelek, megsegítelek, és felkarol győzedelmes jobbom." (Iz 41, 9-10)
Isten így szólt Izraelhez közel háromezer évvel ezelőtt Izajás próféta által, és ez ma is teljességgel érvényes szentjeire nézve, akiknek az a küldetésük, hogy fényükkel bevilágítsák a keresztény családok életét.
Isten már kétezer éve kiválasztja, magához veszi szolgáit a világ legtávolabbi és legelrejtettebb sarkából és nem engedi el őket. Kézenfogja és kiemeli őket földi környezetükből és nem kell félniük, mert az Úr mindig velük marad. Kiszakítja őket az emberi társadalomból és a megtisztított magasságokba emeli. Nemzetiségük csak kiindulópont számukra, hiszen ott kapták az életet. De a jövőben ott ragyognak példájukkal Isten népe előtt a világ minden táján.
Ez az igazság a kis boldog pásztorokban – Ferencben és Jácintában – is megnyilvánul: mindenhol, ahol az Egyház él, már ismerik és csodálják őket, s hozzájuk folyamodnak segítségért.
Az élet valamennyi szent számára előkészület és folytonos vágyódás volt a mennyei megszületésre, vagyis arra a napra, amelyen általában liturgikus ünnepeiket üljük meg, hiszen azon a napon születtek meg az Ég számára. Ferenc ezt így fejezte ki élete utolsó napjaiban: "Már csak néhány nap hiányzik és megyek az Égbe. Ott aztán igazán vigasztalom a jóságos Jézust és a Szűzanyát." Jácinta pedig, arra a kérdésre, hogy mit fog csinálni az Égben, ezt a választ adta: "Az Égben nagyon fogom szeretni a jóságos Jézust és Mária Szeplőtelen Szívét."
A kis pásztorok életének alapja az az üzenet volt, amelyet az Angyaltól és a Szűzanyától kaptak. Bátran, kitartóan és tökéletesen átadták magukat feladatuknak, minden tétovázás nélkül: ima, vezeklés és áldozathozatal töltötte ki egész életüket. A keresztények szemében ők hősök, mert szabadon döntöttek küldetésük teljesítése mellett.
A mai világ a materialista gondolkodás szolgája lett és nehezen fog felemelkedni a magasztos értékekhez. Bár értelmünk kételkedik abban, hogy a világ képes arra, hogy ezeknek a szent gyerekeknek a példájára hirtelen megváltozzon hozzáállásában, hiszünk az ő példájuk erejében és közbenjárásukban Isten trónjánál.
II. János Pál pápa élénk érdeklődéssel követte a kis látnokok boldoggá- és szenttéavatási perét 1989. április 27-e óta. Az ő jóváhagyásával Nyitották meg a periratokat és jutottak a boldoggáavatásig, ami az ő kívánságából Fatimában valósult meg 2000. május 13-án. A Szentatya jól tudta, hogy a kis látnokok a jelenések alatt és azután mennyit imádkoztak és milyen sok áldozatot hoztak őérte. Amikor az ellene irányult merénylet után elolvasta a titok harmadik részét, rögtön azonosította magát a "fehérbe öltözött püspökkel" és még jobban megértette, miért bánkódtak annyit a kis látnokok, különösen Jácinta, a Szentatya miatt.
II. János Pál első fatimai látogatásakor, és a boldoggáavatási ünnepség után is mint egyszerű zarándok kereste fel a kis pásztorok sírját, hogy megköszönje imájukat és közbenjárásukat kérje az Egyház nagy szándékaiban.
A fatimai bazilikában, ahol a két kis látnok sírja található, mindennap zarándokok hosszú sora áll, amikor azt a bazilika rendje a misék között megengedi. Nemcsak egyszerű látogatókról van szó, sokan azzal az elhatározással jönnek távoli helyekről is - sőt magukkal hozzák betegeiket -, hogy kérésüket személyesen terjesszék elő a kis látnokoknak. Iskolák és hittanosok is gyakran láthatók nevelőik kíséretében, akik ily módon akarják velük megismertetni boldog Ferenc és Jácinta erényeit.
És Olvasóink? Kérték-e már ügyeikben a kis pásztorok, boldog Ferenc és Jácinta segítségét? Részesültek-e meghallgatásban?
Kondor L.
Engesztelés a Mária szüzessége elleni bűnökért
Gondolatok az elsőszombati ájtatossághoz (2.)
Ha a Kisded Jézus Pontevedrában azt kéri, hogy engeszteljünk azokért, akik Mária szüzessége ellen vétkeznek, akkor sok mindenre gondolhatunk a mai világban, de úgy érezzük, hogy elsősorban arra akar serkenteni bennünket, hogy a Szűz lényébe teremtett végtelen szépséget fedezzük fel.
Sokkal érdekesebb egy szép dolog előtt állni és azt – ugyanakkor mesterét is – csodálni, mint a bűnre szegezni szemünket félelemmel telve csak azért, hogy el ne kövessük. Mária nem csak a bűnhöz viszonyítva érték, hanem szépsége önmagában is érték.
Természetesen jó és fontos dolog az, ha a bűnre figyelünk ill., ha mindent megtesszük, hogy el ne kövessük. A bűnnek hátat fordítva ne maradjunk a bűntudathoz rögzítve, hanem annál fontosabb a Végtelen Szépség gyönyörű alkotását, Szűz Máriát csodálni. Ez esetben a bűn magától távolodik el tőlünk, mert a szépség, a szűzi tisztaság szemlélését nem bírja elviselni. Tisztaság és szenny nem fér meg együtt egyszerre.
Fontoljuk meg tehát, hogy mit akarunk a mi életünkben: csak a bűnt kerülni, vagy pedig a sokkal szebb és magasztosabb erényeket gyakorolni; Isten szépségét Máriában csodálni. Mert ő mennyei anyánk, igazi anyánk, mint ahogyan a földön Jézusnak volt. S Ő segíteni akar, hogy Isten szépségét ni is visszatükrözzük földi életünk által.
Lehetetlen, hogy Jézus közömbös legyen anyjának tiszteletével szemben, hiszen Mária teljesen Isten kegyelmében él. Az ő szeretete, amit ránk, emberekre pazarol, egyedül csak Fia megváltói kegyelméből táplálkozik. Jézus számára éppen így nem közömbös a sem, hogy mi tiszteljük-e Édesanyját vagy nem. A megváltói kegyelemből fakadó szeretet késztette Máriát arra, hogy Fatimának egyik fő üzenetét elénk tárja: “bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!“ Amit a Szűzanya júl. 13-án ígért, hogy még vissza fog jönni, azt Pontevedrában teljesítette azzal, hogy a bűntől való megmenekülés eszközét kezünkbe adta az elsőszombati ájtatosság által.
Fugel A.
 |
József Attila
T É L |
||||
| Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek. |
|||||
| Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép, Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! - S rászórni szórva mindent, ami szép. |
|||||
| Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét. |
|||||
| Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek... Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni És rakni, adjon sok-sok meleget. |
|||||
| Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek! |
Részlet Szent Faustyna Kowalska nővér Naplójából (9.)
Lelkemet sokszor töltötték el kétségek, néha magam is féltem, mert azt gondoltam, hogy tudatlan vagyok, és sok dologban nem ismerem ki magamat, főleg lelki dolgokban. Ha kétségeim igen elszaporodtak, a gyóntatómnál vagy elöljáróimnál kerestem megvilágosodást. De amit kívántam, nem kaptam meg.
Amikor elöljáróim előtt feltártam lelkemet, egyik főnöknőm felismerte lelkem állapotát és azt az utat, amelyen Isten szándékozott vezetni engem. Útmutatásai alapján gyorsan megindultam a tökéletesség útján. Ez azonban nem tartott sokáig. Midőn még mélyebben feltártam a lelkemet, már nem kaptam meg azt, amit óhajtottam. A főnöknő valószínűtlennek tartotta ezeket a kegyelmeket, ezért nem számíthattam segítségére. Azt mondta, lehetetlen, hogy Isten egy teremtménnyel ilyen kapcsolatban legyen. -- "Féltem magát, nővér, nem valamiféle képzelgés-e mindez? Kérjen tanácsot egy paptól!'' -- De a gyóntatóm sem értett meg, s azt mondta: "Jobb lenne, ha a főnöknőjével beszélné meg ezeket a dolgokat.'' Így járkáltam elöljáróimtól a gyóntatómig, gyóntatómtól meg az elöljáróimig, és nem találtam nyugalmat. Isten kegyelmei nagy kínná váltak számomra. Néha egyenesen azt mondtam az Úrnak: "Jézus, félek Tőled, nem vagy Te kísértet?'' Jézus minden alkalommal megnyugtatott, de én soha nem hittem Neki. Különös volt, hogy minél kevésbé hittem, Jézus annál több bizonyítékát adta, hogy ezeknek a dolgoknak ő a szerzője.
Midőn felismertem, hogy a főnöknőimnél semmi megnyugvást nem találok, elhatároztam, hogy benső dolgaimról hallgatni fogok. Kifelé arra törekedtem, hogy mint egy jó apáca, mindenről beszélgessek főnöknőimmel, de lelki szükségleteimről csak a gyóntatószékben beszéltem. Sok és jogos ok miatt rájöttem: a nők nem hivatottak arra, hogy ilyesfajta titkokat fel tudjanak ismerni.
Fölösleges szenvedéseken kellett keresztülmennem. Hosszú ideig azzal gyanúsítottak, hogy a gonosz lélek szállt meg. Részvéttel néztek rám, a főnöknő pedig néhány óvintézkedést is tett velem kapcsolatban. Fülembe jutott, hogy a nővérek is így gondolkodtak rólam. Elsötétült körülöttem a látóhatár. Kerülni kezdtem Isten kegyelmeit, de hát ez nem tőlem függött. Váratlanul törtek rám azok az elmélyült percek, mikor akaratom ellenére elmerültem Istenben és az Úr magánál tartott ilyenkor.
Az első pillanatokban lelkemet mindig elfogja valamilyen aggodalom, de aztán sajátságos béke és erő tölt el.
Mindez még elviselhető volt így. De amikor az Úr azt kívánta, hogy fessem meg ezt a képet, akkor már tényleg úgy kezdtek beszélni rólam, úgy néztek rám, mint valami hisztériás, fantáziáló személyre, és ez már egy hangosabb ügy lett. Egyik nővér odajött, hogy bizalmasan beszéljen velem. Kezdett sajnálkozni felettem. Azt mondta: "Hallom, azt beszélik önről, hogy fantáziál, hogy valamiféle látomásai vannak. Szegény nővér! Óvakodjon ezektől!'' -- Őszinte volt ez a lélek, és őszintén elmondta, amit hallott. Hasonló dolgokat naponta kellett hallgatnom.
Csak Isten tudja, mennyire meggyötört ez engem. Elhatároztam mégis, hogy mindent csendben elviselek, a feltett kérdésekkel kapcsolatban nem fogok magyarázkodni. Egyeseket bosszantott hallgatásom, különösen a kíváncsiabbakat. Mások, akik mélyebben gondolkodtak, azt mondták: "Fausztina nővér mégiscsak nagyon közel állhat Istenhez, különben nem lenne ereje annyi szenvedést elviselni.'' Így mintha két bíráló csoportot láttam volna magam előtt. Külső és belső csendre törekedtem. Magamról nem mondtam semmit, bár néhány nővér egyenesen engem kérdezett. Ajkaim nem szólaltak meg. Szenvedtem, mint a galamb, panasz nélkül. Néhány nővér azonban mintha jól mulatott volna azon, hogy engem valami módon gyötörhet. Bosszantotta őket türelmem, Isten azonban annyi benső erőt adott, hogy mindezt nyugodtan elviseltem.
Felismertem, hogy ebben a helyzetben senkitől sem várhatok segítséget, és elkezdtem imádkozni, s kértem az Úrtól egy gyóntatót. Szerettem volna, ha legalább egy szóval hallom egy paptól, hogy "Légy nyugodt, jó úton vagy!'' -- vagy pedig: "Mindez nem Istentől van, utasítsd el!'' De nem találtam olyan határozott papra, aki Isten nevében kimondta volna ezeket az egyértelmű szavakat. Maradt tehát továbbra is a bizonytalanság. Ó, Jézus, ha az az akaratod, hogy ilyen kétségek között éljek, légy áldott! Kérlek, Uram, Te magad vezesd a lelkemet, maradj velem, mert magamtól semmi vagyok.
Most már minden oldalról elítéltek, semmi sincs bennem, ami elkerülte volna a nővérek bírálatát; de lassanként minden elcsendesült, s kezdtek békében hagyni. Megkínzott lelkem valamennyire megpihenhetett, de rájöttem, hogy az üldözések alatt volt az Úr legközelebb hozzám. Ez rövid ideig tartott. Újra fellángolt a heves vihar. Most az előző gyanúsítások bizonyossággá értek, s újból a régi nótát kell hallgatnom. Így tetszik ez az Úrnak. Különös, hogy külső dolgokban is különböző sikertelenségek értek. Mindez sok szenvedéssel járt, melyekről csak Isten tudott. Minden erőmből igyekeztem mégis a legtisztább szándékkal végezni a dolgaimat. Észrevettem, hogy mint valami tolvajt, állandóan ellenőriznek. Figyelnek a kápolnában, a kötelességteljesítés alatt és a cellámban is. Most már tudom, hogy az isteni jelenlét mellett mindenhol ott van az emberi jelenlét is, mely gyakran megkínzott. Voltak pillanatok, hogy azon gondolkodtam, levetkőzzem-e a mosakodáshoz, vagy ne. Igazán, még szegény ágyamat is sokszor ellenőrizték. Sokszor már igazán nevetnem kellett, hogy még az ágyat sem hagyják békén. Egyik nővér maga mondta nekem, hogy minden este benézett a cellámba, hogy lássa, miként viselem magamat.
Az elöljárók azonban mégiscsak mindig elöljárók maradnak. Bár személy szerint gyakran megaláztak, s különböző kétségeket ébresztettek bennem, mégis mindig megengedték, amit az Úr kívánt, bár nem úgy, ahogyan kértem, hanem más módon, de teljesítették utasításait, és engedélyezték részemre a bűnbánat és önmegtagadás gyakorlását.
Egy alkalommal úgy megharagudott rám az egyik anya, s annyira megalázott, hogy azt gondoltam, ezt nem bírom már elviselni. Így szólt hozzám: "Te különc, hisztérika, te képzelgő, tűnj el a szobából, nem akarok tudni önről!'' -- Minden lehetséges dolgot a fejemhez vágott. Mikor a cellámba értem, arcra borultam a kereszt előtt, felnéztem Jézusra, s egy szót sem tudtam mondani. Mások előtt mégis titokban tartottam a dolgot, s úgy tettem, mintha mi sem történt volna közöttünk. A sátán mindig kihasználja az ilyen pillanatokat. Kiábrándító gondolatok kezdtek keringeni a fejemben. "Lám, hűséged és őszinteséged megkapta a jutalmát.'' Hogy maradhat valaki őszinte, ha ennyire nem értik meg? Jézus, Jézus! Nem bírom tovább! E nagy teher alatt újra a földre estem, kivert az izzadság, s valamilyen félelem fogott el. Nincs senkim, akire támaszkodhatnék lélekben. Ebben a pillanatban lelkemben egy hangot hallottam: "Ne félj, én veled vagyok'' -- és valami különleges fény világította meg értelmemet, és megértettem, hogy nem szabad ilyen szomorúságoknak átadni magamat. Erő töltött el, a szenvedéshez szükséges új bátorsággal eltelve hagytam el a cellámat.
December 6:
SZENT MIKLÓS püspök
Gazdag családba született, és már gyermekkorától biztosítva volt számára a vallásos nevelés. Amikor szülei elhunytak, gazdag örökségét jóra igyekezett használni.
Törökország területén a lyciai Myrában püspökké választották. Önzetlen jótékonykodása tette híressé.
Nagyon idősen, Istennek ajánlva lelkét, szép halállal halt meg 350 körül. Myrában temették el, azonban egy török támadás feldúlta sírját. A keresztesek felszabadították Myra városát, ekkor találták meg csontjait. Kegyelettel vitték biztonságos helyre, Itáliába, Bari városába. A 10. századtól terjedt el tisztelete.
Példája:
Segíts másokon!
--------------------
December 8:
A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA
Szűz Mária mentes volt minden bűntől, az áteredő bűntől is, és annak minden következményétől is, életének (= fogantatásának!) első pillanatától fogva, Krisztus megváltó érdeméből.
Az ünnepet Keletről vettük át a 7-8. századból, a 9. században már nyugaton is ismert volt. A Római Naptárba 1476-ban vették fel.
Ne feledd
Isten téged is meghívott a tiszta, szent életre!
--------------------
December 13:
SZENT LÚCIA vértanú
Életéről igen keveset tudunk, Szicíliában, Syracusa városában született, a 3. század vége felé, ősi, előkelő római patrícius családba. Apja halála után súlyosan beteg édesanyjával élt itt, aki már férjet is kiszemelt Lucának. Mélységes hite kiesdette édesanyja gyógyulását.
Az anya a csodálatos gyógyulás után már nem erőltette lánya házasságát pedig egy nagyon magabiztos vőlegényjelölttel állapodott meg korábban. A sértődött, és a nagyon remélt vagyonból kimaradó vőlegény azonban csalódottságában feljelentette Lúciát kereszténysége miatt. A helytartó beidézte a lányt és áldozatot követelt tőle az istenek oltárán. Luca ezt megtagadta. Többféle kínzással próbálták "jobb belátásra bírni", halálra ítélték, de minden hatástalan volt. Végül karddal szúrták át a nyakát. Syracusa városában halt meg 303-ban.
Épségben maradt testét később Velencébe vitték.
Példája:
Meggyőződésedet ne add fel, ha hitedet veszélyeztetnék, minden áldozatot vállalj!
--------------------
December 25:
URUNK SZÜLETÉSE: KARÁCSONY
Második legrégibb ünnepünk (az első a Húsvét volt). Rómában 330 körül vezették be, a "Legyőzhetetlen nap" ünnepének felváltására, Jézus Krisztus születési ünnepének megülésével.
--------------------
December 31:
SZENT I. SZILVESZTER pápa
ősi római családból származott, szüleitől kiváló keresztény nevelést kapott. Apja halála után egy papra bízta anyja a gyermek nevelését. Nagyon tehetséges tanuló volt, szeretett is tanulni. Papként igen sokat szolgált a diokleciáni üldözés idején (303-305), ami Rómában is sok áldozatot kívánt. Többször kellett elrejtőznie a Soracte-hegy egyik barlangjában.
314-ben választották pápává, mert közismertek voltak nagy érdemei. Nagy Konstantin alatt uralkodott, a milánói ediktum (313) utáni békés korszakba ő vezette be az Egyházat. 335. december 31-én halt meg.
Példája:
Szabadság vagy elnyomás egyformán veszélyek tömegét jelenti a hit ellen!
Nagykároly tömbház negyedében és környékén lakó római katolikus családok részére nagy öröm volt, amikor 1996. október 12-én új templomot szenteltek a Fatimában megjelent Rózsafüzér Királynője tiszteletére. 1999. augusztus 1-től külön plébániatemplomként működik, plébániaépület nélkül. Erre már nem futotta a hívek anyagi áldozatából. Szükségmegoldásként plébánosunk a templomhoz közeli egyik tömbház apartamentjéből látja el a plébániai teendőket.
Ez év augusztusában elérkezettnek látszott az idő, hogy a hívek összefogásával nekilássunk a plébániaépítésnek. Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén a mennybe felvett Szűz Mária közbenjárását kértük a munkálatok sikeréhez. A következő napon el is kezdődtek az alapozási munkálatok. Egy igen szép Nagyboldogasszony-napi régi népszokást felelevenítve, az ünnepi szentmisén megszentelt virágokat helyeztük az épület alapjaiba, hogy a mennybe emelkedő Szűzanya vigye magával ügyünket Szent Fia elé és oltalmazza leendő épületünket.
Híveink adományainak, kétkezi munkájának máris látható eredménye, hogy a földszint falai már állnak. Az készülő új plébánia két szintes lesz. A földszinti termekben az óvodások és az iskolások gyarapíthatják majd hittani ismereteiket, felkészülve a keresztény életre, itt kapnak helyett az egyházközségi csoportok (a Ferences Világi Rend tagjai, a Rózsafüzér Társulat tagjai, Házas Hétvégés Lelkiség tagjai, kórus, ministránsok, ifjúsági csoportok) találkozásra, megbeszélésre. Ugyancsak a földszinten intézhetik majd a hívei hivatalos ügyeiket az ott kialakítandó egyházközségi irodában. Jelenleg mindezek lebonyolítása a sekrestyében és egy kis teremben történik. Az emeleti részen lesz kialakítva majd a lakrész, a vendégszobák és az azokat kiszolgáló helyiségek.
Reméljük, hogy ezek is hamarosan megvalósulásra kerülnek, bízva híveink, jótevőink további segítségében, áldozatos hozzáállásában, és mindenekfölött Isten áldásában.
Juhász M. Gyula (Nagykároly és Vidéke, 2001. nov. 15)
Egyházmegyei Ifjúsági Találkozó
Ez év november 10-11-12-én egyházmegyénk minden részéből közel 500 fiatal vett részt a Szatmárnémetiben megrendezett ifjúsági találkozón, “Új évezredbe lépve” mottóval.
A Kálvária templomban volt a gyülekező, ahol közös imával kezdtük a találkozót, majd két részre osztottak minket, mert szűknek bizonyult a hely. Egy része a csoportnak a Kálvária templomban maradt, a másik a Székesegyházba ment. Nagy élmény volt, hogy délben tarisznyás ebédünket a kinti hideg miatt a templomban fogyasztottuk el. Ebéd után Gönczi István egyetemi tanár tartott előadást “Hit és management” címmel. Többek között sok tanáccsal látott el minket, amiket felhasználhatunk akár a pályaválasztásban, akár a mindennapi életünkben.
Ezt követően Tegzes Katalin nővér vezette a csoportfoglalkozást “Mit jelent az új a te életedben?” címmel. Érdekes volt amint próbáltuk eldönteni, hogy mi a maradandó, mire van szükségünk, hogy szebbé tegyük a világot, s mindezt egy fával jelképeztük, amit egy ásó, egy kapa és egy gereblye támasztott meg. A természetből kiszakított gyökeres kis fa látványa mindenkiben nagyon sok gondolatot ébresztett. Így könnyebb volt elképzelni, hogy mi a gyökér, a szár és a lomb szerepe és ezt az emberekre vonatkoztatni. A fának mindhárom része egyformán fontos. Életünkben a gyökér a család, a közösség, a barátok, mint egy vitaminként táplálják bennünk a hitet, a szeretetet, az Istenszeretetet. A törzs a kapcsolat az Isten és ember, ember és ember között. Tovább kell adni amit hiszünk, tanuljunk hibáinkból és minden újban keressük a jót. A korona a megbocsátás, szeretet, Krisztus tanítása, s a boldogság amitől erőre kap az ember, és mindent jónak lát. Mint ahogy nem halljuk a kis fa növekedését, úgy nekünk sem hangoskodással kell magunkra vonni az emberek figyelmét, hisz “a növekedés nem jár lármával!”
Az esti órákban Dévai Nagy Kamilla és a “Krónikásének” zeneiskola tanulói tartottak koncertet “Magyarok Fénye – Magyarország 1100 éves történelme” címmel. Különböző történelmi eseményeket idéztek meg énekükkel, a régi kornak megfelelő ruhába öltözve. Az ismertebbek: Füstbe ment terv, Magyarok Fénye, Dózsa feje. A Honfoglalás énekét is előadták amelyet vastapssal jutalmaztunk. Befejezésül közösen énekeltük el a Boldogasszony Anyánk kezdetű Mária-éneket.
Koncert után jól esett a kiadós vacsora a Szent Alajos Konviktusban. Azt követően éjjelig tartó buli volt, ahol alkalmunk nyílt ismerkedni, beszélgetni, új barátságokat kötni.
Vasárnap a reggeli és közös ima után dr. Ágoston Ferenc atya tartott előadást “Fiatalok a Zsinatban” címmel, melyben arra bíztatott, hogy mi is lelkesen vegyünk részt az Egyházmegyei Zsinat munkálataiban, merjük elmondani a véleményünket, hisz nagyrészt az ifjúságtól függ, hogy milyen lesz a jövő. Nagy szüksége van a világnak tanúságtevőkre és azokra is, akik imáikkal segítik a zsinatot.
Délben püspöki szentmisén vettünk részt a Székesegyházban. A Püspök atya nagyon örült, hogy több száz fiatallal lehet együtt, akik “egyházmegyéjének reménységei” – amint mondotta.
A szentmisét követően mindenki kapott a nővérektől egy kis emléktárgyat, amiket ők több hónapon át készítettek számunkra. Nagyon jól esett ez a kis figyelmesség mindannyiunk számára.
Közös ebéddel ért véget az idei Ifjúsági Találkozó. Lelkileg feltöltődtünk, jó volt együtt lenni, örültünk egymásnak. Nagyon várjuk, hogy jövőre ismét találkozzunk. Köszönjük mindazoknak, akik lehetővé tették számunkra ezt a csodálatos két napot.
Csizmár Henrietta és Seres Tímea
| Honlapunk témái |
| Fatima-Világapostolátus | Romániai központja | Fatimai jelenések | Elmélkedő rózsafüzér | Pápa felajánló imája | Az Apostolátus havilapja |
© Romániai Fatima-Világapostolátus, RO - 445100, CAREI / Nagykároly/, Str. Mihai Viteazul Nr.22