[an error occurred while processing this directive]
Történetírásunk Pauler Gyula (1841-1903) óta elfogadja, hogy a váci egyházmegyét Szent István király (1000-1038) alapította: a fejedelmi törzs Duna-Tisza közötti területére rendelve a püspökséget. A Szűz Máriának szentelt székesegyházat I. Géza király (1074-1077) építtette, és rendelkezése szerint itt is temették el. A garamszentbenedeki (Bars vm.) apátság alapítólevele (1075) szerint az egyházmegye határai megegyeztek az 1993-ig érvényes határokkal. Szent László király (1077-1095) idejében már létezett a váci káptalan, amely később hiteles- és ítélkező hely lett (1135-1139). A középkorban az öt főesperesség közül az egyik a pesti volt, de a város 1401-ben IX. Bonifác pápa szerint már az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott. 1241-ben a tatárok Vácot is feldúlták. A török megszállás előtti 450 templomos helynél a plébániák száma sokkal kevesebb, a legelterjedtebb a bencés (Mogyoród, Tereske) és a premontrei (Garáb, Nagykökényes, Jánoshida, Ócsa) szerzetesrend volt. Az egyházmegye a hódoltság területére esett: püspökeit a török nem tűrte meg. Bár a falusi papok a helyükön maradhattak, pótlásuk a szentelő püspökök távolléte (Nagyszombat, Szepeskáptalan, Pozsony, Nyitra, Győr) miatt nem volt lehetséges. A lelkipásztori munkát 1658-tól a jezsuiták elűzése után a szécsényi és szegedi ferencesek végezték. 1649-től a nagyszombati Seminarium Generale váci egyházmegyei papnövendékeket is nevelt, megindult a plébániai rendszer helyreállításának több évszázados folyamata. Az egyházmegye török uralom (1544-1685) alóli felszabadulása után Pest hovatartozása vitatott volt, Mária Terézia királynő (1740-1780) az esztergomi egyházmegyéhez csatolta (1777). Fokozatosan nőtt a plébániák száma: 1773-ban 59, 1761-ben 82, 1785-ben 89 élt 80-nál több fíliával. A XVIII. sz. első felében kezdődött a püspöki birtok benépesítése. 1770-ben a székeskáptalan újra hiteles hely lett. 1720-ban történt a szeminárium kánoni alapítása, felépült a jelenlegi püspöki székház (1742-1772) és a székesegyház (1761-1772). A ferencesek Szolnokon (1686) és Vácott (1719), a domonkosok feloszlatásukig (1787) Pesten és Vácott (1699), a piaristák Vácott (1714) és Kecskeméten (1715), a kapucinusok Hatvanban (1729) és Gödöllőn (1763), az irgalmasrendiek Vácott (1763) telepedtek le. A XIX. sz-ban erősen érződött a jozefinista szellem gátló hatása: bár a hívek száma 352.618-ról (1808) 600.389-re (1900) emelkedett, a plébániáké csak 108-ról 122-re növekedett. Fordulatot a XX. sz. hozott: számuk 1949-re a megújuló papnevelés hatására 252 lett. Az Egyház 1945 utáni üldözésének Pétery József püspök (1942-1967) is áldozatul esett. Miként Mindszenty József hercegprímást 1948-ban, 1953-ban őt is letartóztatták, váci bántalmazása után per és ítélet nélkül haláláig Hejcén (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) tartották fogva. A pártállam gyengülésével erősödhetett az egyházmegye hitélete püspökei és papjai szabadabbá váló lelkipásztori munkája nyomán. Felszámolásával pedig a hívek megszabadultak a vallásgyakorlatukat gátló megfélemlítéstől.
A váci egyházmegye apostolutód püspökei koruk igényei és egyéniségük szerint végezték főpásztori szolgálatukat papjaik és híveik javára, gyakran nemcsak az egyházmegye, hanem az ország érdekében is. Közülük BANCSAI ISTVÁN (1241-1243) túlélte a tatárjárást, IV. Béla rábízta a királyi család őrzését. Esztergomi érsek lett 1243-ban. Ő volt az első magyar főpap, akit a pápa bíborossá nevezett ki (1252). A Mohács előtti idők legkiválóbb váci püspöke BÁTHORI MIKLÓS (1474-1506) volt. Firenzében tanult, onnan hozta humanista műveltségét és a reneszánsz szeretetét. Személyét részletesen jellemezte Galeotto Marzio, Mátyás király krónikása. SZALKAI LÁSZLÓ püspök (1514-1520) 1524-ben esztergomi érsek (1524-1526) lett. Fennmaradt tankönyve a magyar neveléstörténet jeles emléke: a Szalkai-kódex. Mohács mezején esett el. A mohácsi vész után BRODARICS ISTVÁN volt az utolsó váci püspök (1537-1539), aki székhelyén lakhatott. A padovai egyetemen tanult. Kortársként írta meg a mohácsi csata történetét. Utána csaknem egy évtizedig a váci püspöki szék betöltetlen volt. 1544-től kisebb megszakításokkal 1685-ig török uralom alá került az egyházmegye. Huszonnyolc püspöke a Felvidékre menekülve a távolból gondozta nehéz körülmények között a hívek és a papság lelki javát. 1684-ben KÉRY JÁNOS (1681-1685) személyében 140 év óta először jött Vácra püspök, de csakhamar menekülnie kellett a visszatérő török hadak elől. PONGRÁCZ GYÖRGY püspök (1669-1676) "Informatio"-ja (1675) legfontosabb történeti forrás az egyházmegye törökkori állapotáról. DWORNIKOVICH MIHÁLY püspök (1689-1705) állította vissza a káptalant. Kollonich Lipót esztergomi érseknek írt jelentése értékes történeti forrás az egyházmegyéről. A kurucok elől Győrbe költözött. Az egyházmegye ügyeit ezután és a következő négy püspök alatt Rákóczi híve, BERKES ANDRÁS nagyprépost, 1720-tól püspöki helynök intézte buzgósággal és hozzáértéssel. Ő kezdte meg a papnövendékek váci nevelését és a plébániák rendszeres látogatását (visitatio canonica). ALTHAN MIHÁLY FRIGYES püspök (1718-1734) elkészíttette Vác térképét és telekkönyvét (1718). 1719-ben bíborosi méltóságra emelkedett. Szicília alkirályaként Nápolyból kormányozta nyolc éven át az egyházmegyét. 1729-ben tért vissza Vácra. MIGAZZI KRISTÓF (1756-1757, 1762-1786) váci püspökből lett bécsi érsek és bíboros. Ő az egyházmegye legnagyobb építője. A székesegyház (1763-1777), a verőcei kastély (1766-1774), a püspöki palota (1762-1771), a papnevelő intézet (1777-1780) az ő keze alkotása. Diadalívet emeltetett Mária Terézia tiszteletére. Kórházat alapított és ellátására letelepítette az irgalmas szerzeteseket (1763). Előírta a plébánosoknak a Historia Domus (plébániatörténet) vezetését (1774). Könyvtára és kézirattára eladásából fedezte építkezései költségeinek java részét. NÁDASDY FERENC püspök (1823-1845) különös gondot fordított a papnevelésre, a siketnémák oktatására, ő létesítette a papnövendékek "Pázmány Irodalmi Iskolá"-ját (1845). A Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagjává választotta (1838). Kalocsai érsek lett. ROSKOVÁNYI ÁGOSTON (1851-1859) tudós püspök volt. A papi nőtlenségről és zsolozsmáról írt munkáját (1861-1881) Bánk József érsek-püspök bemutatta a II. Vatikáni Zsinat tárgyaló atyáinak. PEITLER ANTAL JÓZSEF (1859-1885) alapította az Egyházmegyei Könyvtárat (1878) és a Szent József fiúnevelő intézetet. SCHUSTER KONSTANTIN (1886-1899) takarékos gazdaként sok egyházi intézményt támogatott. CSÁKY KÁROLY EMMÁNUEL püspök (1900-1919) fejlesztette a tanyák és Pest peremvidéke lelkipásztori ellátását.
HANAUER ÁRPÁD ISTVÁN (1919-1942) új, korszerű papnevelő intézetet létesített (1925-1926), mélyebb lelkiségű papságot nevelt. Egyházmegyei zsinatot tartott (1921, 1930). Folytatta a Pest környéki plébániák szervezését és templomok építését. Az örökébe lépő PÉTERY JÓZSEF püspök (1942-1967) a háború alatt kezdte meg a székesegyház megújítását. Eucharisztiás lélekkel vezette az egyházmegye hitéletének 1945. utáni megújulását. Mindszenty József hercegprímás mellett ő állt leghatározottabban ellen a diktatúra egyházüldözésének, amíg megtörve félre nem állították. Helyette KOVÁCS VINCE c. püspök (1953-1969) kormányozta az egyházmegyét. BÁNK JÓZSEF érsek-püspök (1969-1975, 1978-1987) Serédy Jusztinián bíboros hercegprímás után külföldön is nagyra becsült egyházjogászunk. ENDREY MIHÁLY (1975-1977) évekig tartó akadályozás után került püspökként az egyházmegye élére. MAROSI IZIDOR (1987-1992) püspöki szolgálata idején vált szabaddá a vallásgyakorlás a váci egyházmegyében is.
A püspöki székház az Árpád-korban a várbeli székesegyház előtt (a mai ferences templom helyének közelében) állt a székesegyházi iskolával és a kanonokok lakásaival együtt. A püspökök 500 éven át lakták. Sajbán kán tatárjai felégették. Báthori Miklós, Vác humanista püspöke (1474-1506) 30 évig lakta. A török uralom (1544-1685) alatt a vár parancsnokainak szálláshelye volt. A felszabaduláskor rommá lett. A második püspöki palota a mai Március 15. téren lévő Siketnéma Intézet középkori eredetű északi szárnyából épült ki. Kéry János (1681-1685), Balogh Miklós (1685-1689) után Dwornikowich Mihály (1689-1705) és Kollonics Zsigmond (1708-1716) püspök 8-8 éven át lakta az épületet. Althan M. Frigyes püspök (1718-1734) új székház építését határozta el az egykori várfalak északi tövében. Az elkészült kettős pince fölé 50 év múlva Migazzi Kristóf püspök, bíboros (1756-1757, 1762-1786) építtette fel a palotát Meissl Frigyes bécsi építész tervei szerint (1762-1771) váci iparosok munkájával. Berendezéséről Splényi Ferenc püspök (1787-1795) számbavételezése (1787) tájékoztat. Eredetileg Eszterházi Károly püspök (1759-1762) nagyvonalú elgondolása szerint F. A. Pilgram osztrák építész főhomlokzatával a székesegyházra néző palotát tervezett. A jelenlegi székház homlokzata keleti helyett déli fekvésű, hogy a termeket beragyogja a napfény. A székesegyház terére az egyik oldalhomlokzata fordul, folytatásában a kert Migazzi-címeres díszkapujával. Berendezését gróf Csáky Károly Emmánuel püspök (1900-1919) tovább gazdagította. 1951-től a II. emeleten és az I. emelet felében öreg szerzetesnővérek szociális otthona volt, az otthon ma már csak a II. emelet egy részét foglalja el. Keszthelyi Ferenc püspök (1992-) a palota belső terének eredeti kialakítását helyreállíttatta.
Az Egyházmegyei Könyvtárat Peitler Antal püspök (1859-1885) alapította a székeskáptalan, a papnevelő intézet és saját könyvtára egyesítésével 1878-ban. Elhelyezésére a püspöki székházzal szemben emeltetett épületet a tervezett háromkupolás palotánál szerényebb kivitelben.
Csáky Károly Emmánuel püspök (1900-1919) készíttette szekrényeit, és állományát is gyarapította, amely folyamatosan gazdagodik a papi hagyatékok köteteivel és az újonnan beszerzett könyvekkel. Az 1944. évi utcai harcokban megsérült házat Pétery József püspök (1942-1967) hozatta rendbe. A 80.000 kötetnyi, részben idegennyelvű állomány harmada egyházi (teológia, filozófia) jellegű, kétharmada változó tárgykörű (történelem, művelődés-, tudomány- és gazdaságtörténet, földrajzi, klasszika filológia, irodalom). A magyar és idegennyelvű folyóiratok fele a hittudományt képviseli. Figyelemre méltó a kéziratos anyag is.
1241-ben Vác: a székesegyház, a püspöki székház, a kanonoki házak felégetésekor a tatárok elpusztították az "archivum ecclesiae"-t is, a püspöki és káptalani kancellária munkájának írásba foglalt részét. Amikor a várost feldúlta és megszállta a török, a püspök és káptalan hiteleshelyi és házi levéltára ismét elpusztult. A hiteleshely a magánjogi írásbeliségnek sajátos magyar intézménye volt: mai megfogalmazásban a közjegyzőség és később a telekkönyvi hatóság szerepét töltötte be a káptalan (kanonokok testülete) keretében. A püspöki levéltár is két részből: egyházi és világi, részben gazdasági irattárból áll. A török előtti időkből alig maradt fenn oklevél. 1700-ban a székeskáptalan visszaállításával a káptalani hiteleshely és levéltára is folytatta működését. A püspöki levéltár is újra alakult. Migazzi Kristóf püspök (1756-1757, 1762-1786) gyűjtötte a magyar történelemre vonatkozó iratokat. A 778 kötetbe foglalt 120.000 ívet kitevő gyűjteményt eladta gróf Batthyány Ignác erdélyi püspöknek, hogy a kapott összeget építkezéseire fordítsa. Eszterházi Károly püspök (1759-1762) rendelkezett először a levéltár rendszerezéséről (1761). Roskoványi Ágoston püspök (1851-1859) rendelte el az iratok kútfők szerinti rendezését (1852). Róluk 1950-ben, később a vizitációk anyagáról is csomójegyzék készült. A tárgyi csoportosítás szerint rendezett anyagról lajstromjegyzékek és segédkönyvek készültek. 1852-től az iktatás folyamatos.
[an error occurred while processing this directive]
Módosítva:
2000. 08. 17.
