A VénuszA képekre kattintva megcsodálhatod õket közelebbrõl is.
A visszatéréshez használd böngészõd "Vissza" menüpontját!
  Ilyen képet mutat belsõ bolygószomszédunk, a Vénusz egy földi távcsõben, ha látszólag a Nap közelében jár. Ideális körülmények között a keskeny vénuszsarlót az éles szemû megfigyelõk távcsõ nélkül is megnyúltnak láthatják. 
 
  A Hubble Ûrteleszkóp felvétele a Vénuszról. A bolygó felszíne a vastag széndioxid légkör, és a sûrû felhõk miatt a világûrbõl soha nem pillantható meg. Ennek következtében a Vénusz felszínérõl sem látható a napkorong, és mire a napfény a felszín közelébe ér, a hullámhossz kék része kiszóródik, a megmaradó vörös pedig még ijesztõbbre festi a vénuszbeli tájat. 
 
  A Venera-13 leszállóegységének felvétele a Vénusz felszínérõl. A bolygó felszínén 450-600 ^oC és közel 90 atmoszféra nyomás uralkodik, a látótávolság 5-10 km körüli. A képen látható sziklákat valószínûleg bazaltos jellegû, vulkáni kiömlési kõzetek alkotják. A két fotó alján a leszállóegyság talpának a pereme, valamint a színek kalibrálására szolgáló színskála látható. 
 
  A bolygó körül keringõ Magellan-ûrszonda radarfelvételeibõl készült ez a Vénusz portré. Ha a bolygót nem övezné átlátszatlan légkör, nagyjából ilyen látvány tárulna elénk. A felszínen a becsapódásos kráterek kis száma, a sok gyûrõdéses, hosszanti szerkezet, és vulkán arra utal, hogy a felszín maximum 0,5-1 milliárd éves lehet. Valószínûleg ma is aktív az égitest, és lemezmozgások, vulkánkitörések zajlanak a Vénuszon. 
 
  A Vénusz színfokozat ábrázolású magassági térképe Mercator-vetületben. A kékes területek mély, valószínûleg vulkáni anyaggal feltöltött síkságok; a zöld, a sárga, majd a vörös árnyalatok egyre magasabb térszíneket jelölnek. A fent látható vörös területen belüli fehér rész a kb. 11 km magas Maxwell-hegység. Az egyenlítõ táján található a hatalmas, összetett szerkezetû terület az Aphrodite Terra. 
 
  A Vénusz kráterei általában 1,5-2 km-nél nagyobbak, a sûrû légkör ugyanis a kisebb meteorikus testeket szétrobbantja, mielõtt azok elérnék a felszínt. A kráterek eloszlása alpján az egész felszín közel azonos korú, kb. 0,5-1 milliárd éves. Az itt látható Golubkin-kráter körül jól megfigyelhetõ a robbanáskor kidobott anyagtörmelék, mely kitûnõen konzerválódott a vénuszbeli körülmények között. 
 
  A bolygó felszínén hatalmas számban találunk különbözõ méretû vulkáni képzõdményeket. A mellékelt felvételen a "közepes" méretkategóriába sorolt, 25 km átmérõjû, lapos ún. palacsintavulkánok láthatók. Felszínük repedésekkel tarkított, némelyik közepén a tetõkráter is felfedezhetõ. 
 
  A Magellan radarfelvételei alapján számítógéppel elõállított virtuális tájkép. A horizonton két vulkáni hegy emelkedik, melyek magasságát függõleges torzítással hangsúlyozták ki. 
 

© Copyright Magyar Csillagászati Egyesület 1995-98.
webmaster@mcse.hu