 |
A Szaturnusz, a gyûrûs bolygó, elnevezését az egyenlítõi síkjában keringõ sokmilliárd apró por és jég szemcse alkotta gyûrûrendszerrõl kapta. Gyors tengelyforgása miatt erõsen lapult alakkal rendelkezik. Akárcsak a Jupiter, több energiát sugároz ki, mint amennyit a Naptól kap. |
|---|
 |
A Szaturnusz légköre a Jupiteréhez hasonlóan aktív, erõs szelekkel és örvényekkel jellemezhetõ, 400 m/s-os szélsebességet is mértek már atmoszférájában. Itt is az egyenlítõvel párhuzamos sávokat figyelhetünk meg, bár ezek halványabbak, mint a Jupiter hasonló képzõdményei. |
|---|
 |
A Szaturnusz gyûrûrendszere sok ezer gyûrûalkotóra osztható. A por és jégszemcsék nem állnak össze homogén koronggá. A Szaturnusz és a közeli nagyobb holdak gravitációs tere, valamint a gyûrûk közelében és azok között keringõ apró terelõholdak meghatározott pályán tartják a részecskéket, sûrûbb és ritkább zónákat tartanak fenn. |
|---|
 |
A gyûrûrendszerben idõnként sugárirányú ún. küllõk figyelhetõk meg. Ezek némileg a galaxisok spirálkarjaihoz hasonlíthatók, melyek szintén megõrzik alakjukat, bár anyaguk folyamatosan cserélõdik. A gyûrûk síkjából a Szaturnusz mágneses tere kiemeli, illetve meghatározott irányba állítja az apró szemcsék egy részét, néhány mágneses erõvonal mentén. Ez a hatás eredményezi aradiális képzõdményeket. |
|---|
 |
A Szaturnusz gazdag holdrendszerének egyik képviselõje, az Enceladus. A holdfelszínét fõként vízjég borítja. Kis mérete ellenére - talán árapályfûtés révén - belsõ aktivitással rendelkezett egykor, így jött létre a felszínén pl. a képen látható közel krátermentes, sávos képõdmény. Elképzelhetõ, hogy kisebb "gejzírek" ma is mûködnek rajta. |
|---|
 |
A Mimas nevû kísérõ, avagy a "Halálcsillag" a Szaturnusz holdjai között. Idõsnek mondható felszínén hatalmas, 135 km-es becsapódásos kráter látható, fejlett központi csúccsal. |
|---|
 |
A két arcú Japetus, melynek elõl haladó féltekéjét sötét anyag borítja. Egyes elméletek szerint a sötét anyag kívülrõl érkezett, a retrográd pályán keringõ Phoebe hold felszínérõl repült ki egy becsapódás során. A befelé spirálozó anyag egyrészét felsöpörte a Iapetus, melynek felszínét a becsapódó sötétebb részecskék, és a becsapódáskor bekövetkezõ kémiai változások átfestettek. |
|---|
 |
A Szaturnusz legnagyobb holdja a Titán, melyet a földi légkörnél nagyobb tömegû, fõként nitrogénbõl álló atmoszféra burkol. A Hubble Ûrteleszkóp készítette ezeket a felvételeket a felszínérõl, melyek megerõsítik a korábbi feltételezést, miszerint a szilárd területek mellett folyékony szénhidrogén tavak, tengerek is lehetnek rajta. |
|---|
