 |
A Mars három képe, mely a Hubble Ûrteleszkóppal készült. Az északi féltekén már beköszöntött a tavasz, jól látható a zsugorodó hósapka maradványa, valamint a horizony környéki kékes helhõk. |
|---|
 |
A Mars sarki sapkája. A fõként fagyott széndioxidból álló hósapka évszakos ingadozásokat mutat, akárcsak pl. a földi sarkvidéki hósapkák. A helyi nyári dején jórésze a légkörbe párolog, végül mindössze egy kisebb, ún. maradványsapka marad hátra. Télen, amikor a hõmérséklet csökken, lassan, nem teljesen egyenletesen növekszik a pólussapka, maximális kiterjedésekor a 45-dik szélességi körig is elérhet. |
|---|
 |
A Mars egyik leglátványosabb képzõdménye a több mint 4000 km hosszú Mariner-völgy. Ezen a felvételen vízszintesen szeli át a bolygó korongját. Érdemes megfigyelni, hogy több, egymással párhuzamos árokból áll. |
|---|
 |
Szintén a Mariner-völgyet láthatjuk, a fõ ágakhoz csatlakozó, "kisebb" oldalsókanyonok, szakadékok is megfigyelhetõk. |
|---|
 |
Ez egy számítógéppel elõállított virtuális tájkép, mely a Mariner-völgy középsõ részét ábrázolja. Jól láthatók az elnyúló, homokkal betemetett óriási formák, melyek a völgy fenekére futnak ki. A völgy fenekén üledékes rétegek találhatók. Egyesek szerint vulkáni eredetûek, mások vastag homokréteget látnak bennük, megint mások szerint idõs, vízben keletkezett üledékek, melyek a Mariner-völgyet egykor kitöltõ hatalmas tengerbõl rakódhattak le. |
|---|
 |
Bár a Marson sokkal kevesebb vulkán található, mint pl. a Vénuszon vagy a Földön, némelyek igen nagy méretûek. Ezen a képen a Tharsis vulkáni fennsík egy része látható. A marsbéli vulkánok ma már inaktívak, nagy méretük a bolygó földinél gyengébb gravitációs tere, és nagyobb kéregvastagságával magyarázható, és talán a globális lemezmozgások hiányával felépülésük idején. |
|---|
 |
A legnagyobb marsbéli vulkán, az Olympus-hegy. Magassága pontosan nem ismert, 26 km körüli lehet, akárcsak társai, az Arsia-, Pavonis- és Ascreus-vulkánoké. Hatalmas méretét a közel 600 km átmérõjû pajzs adja, mely meredek perem elemelkedik a környezõ terület fölé. |
|---|
 |
Az Olympus-hegy oldalnézetbõl. Jól láthatók a sugaras lávafolyások halvány sziluettjei a pajzsvulkánon, valamint a magmakamra kiürülése után beomlással keletkezett többszörös tetõkaldera. |
|---|
 |
A Mars nem mindig volt olyan kietlen, fagyos világ, mint napjainkban. Fejlõdése során valószínûleg több olyan idõszak is akadt, amikor a hõmérséklet és légnyomás lehetõvé tette, hogy felszínén folyékony víz csordogáljon. Így alakulhatott ki a marsbéli folyómedrek, vízmosások egy része. A ma száraz völgyekben víz formálta szigetek, áramlási nyomok, néhol üledékes lerakódások láthatók. |
|---|
 |
Egy ilyen vízmosás, az Ares-völgy közvetlen közelrõl, a Pathfinder-ûrszonda leszálló egységének felvételén. Látható, hogy ma a száraz éghajlat a meghatározó a felszín képében, a területen a kõzetek egy része azonban az õsi vízfolyás nyomait viseli magán. A horizonton a Twin Peaks két csúcsa emelkedik. |
|---|
 |
A Pathfinder-szonda felvételein látható világosabb foltok valószínûleg olyan kõzettörmelékbõl és kiváló sókból összeállt konglomerátumok, melyek a víz közremûködésével keletkeztek. |
|---|
 |
A Pathfinder mikrorovere a Maci Laci névre elkeresztelt sziklatömböt vizsgálja. Elképzelhetõ, hogy a kõtömb kerekített formáját az õsi vízmosásban sodródva érte el. |
|---|
 |
A Mars körül két apró hold kering. Az itt látható Phobos igen közel, mindössze 9400 km-re kering a bolygó körül. 27x22x19 km méretû, szabálytalan alakú, felszínén a kráterek mellett sok egymással párhuzamos, hosszanti mélyedés húzódik. Egyes elméletek szerint ezek a Stickney-kráter becsapódásakor keletkezett törések, melyek mentén a felszínt borító törmeléktakaró, a regolit beomlott, avagy a felszín alatti illékony anyagok szabaddá válásakor hirtelen kipárolgott, kilökõdött. A barázdák egy része apró kráterek láncának tûnik. |
|---|
 |
A Deimos a távolabbi, 23500 km-re keringõ holdja a Marsnak. Szabálytalan alakja 15x12x11 km-es átmérõjû ellipszoiddal közelíthetõ. Felszínét porréteg fedi, mely a kisebb kráterek egyrészét eltakarja. Akárcsak a Phobos, valószínûleg sokkal nagyobb égitestként kezdte pályafutását. Az idõk során a becsapódások aprózták, széttördelték, így a két mai hold csak maradéka lehet a régi kísérõknek. Elképzelhetõ, hogy a két objektumot a Mars a vele szomszédos kisbolygó-övbõl fogta be. |
|---|
