A visszatéréshez használd böngészõd "Vissza" menüpontját!
 |
A Galileo-ûrszonda sorozatfelvétele a Gaspra kisbolygóhoz
közeledve.
A kisbolygó tengelyforgása révén jól megfigyelhetõ szabálytalan, enyhén elnyúlt, szakóca alakja. |
|---|
 |
A Galileo közelképe a Gaspráról. Látható, hogy felszínét apró, 2 km-nél kisebb kráterek borítják. Elképzelhetõ, hogy korábban egy hatalmas becsapódás annyira "megrázta" a kisbolygót, hogy korábbi felszínformái, így idõsebb kráterei is elpusztultak. A Gasprán barázdákat, töréseket is látunk, melyekbõl néhány a kép középtáján kb. függõleges irányban fut. |
|---|
 |
A Gaspra kisbolygó, és a Mars két holdjának, a Phobosnak (jobb oldal) és a Deimosnak összehasonlító ábrája. Érdemes megfigyelni, hogy a Phobos milyen sötét, kis albedójú égitest. |
|---|
 |
Az Ida nevû kisbolygó a Galileo-ûrszonda felvételén. A Gasprával ellentétben itt idõsebb krátereket is láthatunk. Az égitest alakja erõsen elnyúlt, két nagy tömbre osztható, melyeket egy keskeny "deréknek" nevezett tartomány választ el. Valószínûleg két külön objektumból állt össze a kisbolygó. |
|---|
 |
Az Ida és holdja, a Dactyl látható a felvételen. A Dactyl közel 100 km-es távolságban kering az Ida körül. Valószínûleg együtt keletkezett a két objektum, az ún. õs-Koronis kisbolygó szétdarabolódásakor. A hasonló irányba kirepülõ törmelékek egymásra kifejtett vonzóereje létrehozta a kétdarabból összetapadó Idát, és körülöttük kezdett el keringeni a Dactyl. Az 1,5 km-es Dactyl kis mérete ellenére meglepõen gömb alakú. Valószínûleg nem egyetlen darabból áll, hanem ún. kozmikus kõrakás lehet, belsejét több aprótörmelékblokk alkotja. Akárcsak a Mars Phobos és Deimos holdjai, élete elején a Dactyl is lényegesen nagyobb lehetett, méretét a késõbbiekben becsapódások csökkentették. |
|---|
 |
A földsúroló kisbolygók egyik képviselõje, a Castalia nevû, érintkezõ kettõs kisbolygó. Az aszteroidák jelentõs része kettõs lehet, avagy holddal rendelkezhet. A Castalia is két külön objektum lágy összeütközésével alakulhatott ki. |
|---|
