 |
A Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter. Tömege több mint 300-szor kissebb a Napénál, hatalmas holdrendszerrel, nagy energiájú mágneses térrel rendelkezik, mely port és töltött részecskéket szór szét a Naprendszerben. A Nap után a második égitest, ami a Naprendszerben vándorló kisbolygók, üstökösök mozgását befolyásolja. |
|---|
 |
Tengelyforgása igen gyors, a nappal és az éjszaka mindössze 5-5 óráig tart a Jupiteren. A gyors forgás miatt alakja észrevehetõen ellapult. Szilárd felszine gyakorlatilag nincs. Tömegének nagy részét folyékony állapotban lévõ hidrogén és hélium alkotja. Centrumában szilárd, fõként kõzetekbõl, emellett jegekbõl álló mag található. Jelentõs belsõ hõtermeléssel rendelkezik, melyet lassú összehúzódása táplálhat. |
|---|
 |
A gyors tengelyforgástól támadó Coriolis-erõ közremûködik a légáramlatok sebességének fokozásában. Vastag atmoszféráját az egyenlítõvel párhuzatos, K és Ny irányú szélrendszerek uralják. Az ellentétes irányú szélzónák közt fellépõ nyíróerõk hatalmas örvényeket keltenek. Legnagyobb örvénye a Nagy Vörös Folt a déli féltekéjén, melynek területét két földgolyóval lehetne letakarni. A környezete fölé emelkedõ anticiklonális légörvény kialakulása, fennmaradása ma sem tisztázott. |
|---|
 |
A Jupiter négy nagy holdját Galileo Galilei után Galilei-féle holdaknak nevezték el. Az Io, az Europa, a Ganymedes és a Callisto a mi holdunk mérettartományába esõ ún. óriásholdak. Általában összetett belsõ szerkezettel, légkörrel és mágneses térrel rendelkeznek. Változatos felszínformák figyelhetõk meg rajtuk, mellékelten a Hubble Ûrteleszkóp felvételein láthatók. |
|---|
 |
A legbelsõ Galilei-hold, az Ió aktív vulkánjairól ismert. Az Európával és a Ganymedessel fennálló keringési rezonancia, valamint a Jupiter árapály erõi miatt a belsejében termelõdõ hõ kénes vulkánkitörések formájában szabadul fel. Vulkánjai annyi lávát öntenek a felszínre, hogy a becsapódásos krátereket rendszeresen eltörlik. Az Ió-n így néhány hegyet kivéve fõleg vulkáni síkságokat, és kitörési központokat találunk. |
|---|
 |
Az Europa a legkisebb, mégis talán a legérdekesebb a Galilei-holdak között. Felszínét 5-10 km vastag jétpáncél burkolja, melyet a jég elmozdulásai, az árapály erõk miatt keletkezett sötétebb rianások, és különbözõ jégtáblák tagolják. A jégkéreg alatt valószínûleg 60-80 km vastag víz óceán következik. |
|---|
 |
A Ganymedes nem csak a Jupiter, hanem egyben a Naprendszer legnagyobb holdja, melynek mérete még a Merkúrét is meghaladja. Felszínét fõként vízjég borítja, mely sötét poligonális táblákra, "kontinensekre" töredezett. Az elmozduló kéreg lemezek közötti területeket a mélybõl kitüremkedõ vízjég töltötte fel, egymással párhuzamos barázda rendszereket alkotva. |
|---|
 |
A Callisto, a legkülsõ Galilei-hold. Felszíne egyszerûbb, fejlõdése kevésbé változatos lehetett, mint belsõ társaié. A kép leglátványosabb része a Valhalla nevû gyûrûs becsapódási képzõdmény. Kialakulásakor a robbanás átszakíthatta jégkérget, és az alatta lévõ köpeny anyagából is kirepített egy részt. A hirtelen támadt mélyedésbe visszaáramló anyag a felszínt megyûrte, repedéseket keltett rajta. |
|---|
