Sokan kérdezhetik, hogy most mirôl beszélek, hiszen majdnem mindenki látta - ha koránál fogva csak felvételrôl is - a holdraszállást. Tudják, mikor Neil Armstrong a következô mondat kíséretében a Hold porába lépett: "Kis lépés egy embernek, de nagy lépés az emberiség számára." A látottak alpján mondhatnánk, ez egy halott bolygó. Igen, az. Legalábbis a felvételek szerint.
Ha például egy idegen civilizáció képviselôje a Szaharában szállna le a Földre, akkor ô sem feltételezné, hogy lakott bolygóra érkezett. Ezenkívül egyes magas rangú tisztek, akik most vonultak nyugdíjba a NASA-tól, azt állítják, hogy azok a felvételek nem is a Holdon készültek, hanem a nevadai sivatagban.
Szintén elgondolkodtató, hogy a "nagy sikerû" Hold-programot jó pár év elteltével beszüntették azzal a kifogással, hogy nincsen rá pénz. A NASA pedig igenis kapott volna pénzt - elég tetemeset méghozza - a további kutatásokra. Nagyon sok embernek volt egy kiváltképp érdekes feltételezése, hogy miért is hagyták abba. Azért tették, mert rájöttek: a Hold nem lehet a miénk, ugyanis az már másoké.
És ezt nem is minden alap nélkül feltételezték, ez nem csak pár ufó-mániás ôrültnek az agyszüleménye volt. Lehet ugyan, hogy "az igazság odaát van", de azért néha ki is szivárog valami információ a kiváncsiskodók számára. Így többek között olyan fényképek, amelyeken nem csak piramisok - mint például a Marson is -, hanem ûrbázisok is láthaóak a Föld kísérôjének a felszínén. Persze megvan annak az esélye is, hogy ezek a bázisok földi eredettel bírnak, de ennek a valószínûsége szinte a nullával egyenlô. Bár azért még nem zárható ki véglegesen.
A legkézenfekvôbb dolog talán most az lenne, ha megvizsgálnánk, hogy adottak-e a természeti körülmények a Holdon az élet kialakulásához. Ez egy szóval megválaszolható lenne: igen! Hiszen van egy olyan hômérséklet, ami még elviselhetô számunkra is és a Lunar Prospector nevû amerikai szonda nemrég fedezte fel, hogy a Hold pólusain jég található. Ezt már eddig is sejtettük, ám eddig csak sejtettük, hiszen a NASA szokása szerint letagadott mindent: azt állította, hogy az nem jég, hanem szárazjág, vagyis fagyott szén-dioxid, fagyott víz helyett. Most azonban végre beismerte, mint ahogyan pár évvel késôbb mindent be is szokott. Addig azonban makacsul tagad mindent. Ám most nem ez a téma, térjünk hát vissza a holdi élet kutatásához. Mint azt már olvashattuk, a kellô feltételek megvoltak hozzá, sôt, lehet, hogy a jég valamikor még víz formájában volt jelen a felszínén. A Hold ugyanis nem a Naprendszer keletkezése óta kísérôje Földünknek. Anyabolygónk gravitációs ereje csak késôbb fogta be, s nem tudjuk, hogy addig hol tartózkodott. Nagy valószínûség szerint egy Nap körüli erôsen nyújtott elliptikus pályán. Így aztán egy "évszakban" víz borította felszínét, egy másikban pedig jég. Ha pedig már ezek a feltételek megvannak, akkor biztosan létrejön az élet is a földi modell szerint. Az már egy teljesen más kérdés, hogy hogyan néznek ki.
Feltételezhetjük, hogy nem nagyon hasonlítanak ránk emberekre, tehát nem humanoid típusúak. A holdlakókat (ha léteztek egyáltalán) nem úgy kell elképzelni, mint a sci-fi filmek ufonautáit. Tehát nem kicsi szürke emberkék nagy fejekkel. Talán az ember majd valamikor így fog kinézni a természetes evolúció következményeként, ám hogy egy teljesen függetlenül fejlôdô faj ennyire hasonlítson ránk, az csak egy hiú ábránd. A természet szereti a változatosságot, mint ahogy azt már a Földön is láthatjuk a sok ezer különbözô állatfajban, hát akkor kozmikus szinten miért ne így mûködne a dolog? Tehát olyan lények lehetnek ezek, amiket mi talán el sem tudunk képzelni, mivel nicsen viszonyítási alapunk. Majd ha találkozunk velük, meglátjuk milyenek.
Amennyiben napjainkban mégsem lenne élet a Holdon, húsz éven belül már bizonyára lesz.
Az európai ESA ugyanis a Lunar Prospector sikerén felbuzdulva 2000-ben egy száz kilós szondát akar fellôni egy Ariane-5 rakétával, mely az Örük Fény csúcsán landolna, a felfedezett jégsapkák közelében. Itt aztán megviszgálják a terepet, a jövôben ugyanis egy bázis építése van tervben, egy elôretolt kilövôállomásé, ahonnan a készülôben lévô interszteláris szondákat indítanák. A Hold tulajdonképpen a jelenlegi formájában lakható, ha egy kicsit felmelegítjük az éghajlatát. Ez kevesebb, mint tíz éven belül megoldhaté az üvegházhatás segítségével. A Holdon olyan anyagokat juttatnánk a légkörbe, amelyek ezt a hatást akár ezerszeresére is fokozzák. Így aztán el kezd olvadni a jég és tengerek lepik majd el az addig halott bolygó felszínét. Ezután pedig megkezdôdhet a növények telepítése, melyek a lélegzéshez szükséges oxigént állítják elô számunkra. Így aztán tulajdonképpen már kész is van a feladat. Életteret nyertünk az emberiség számára, s ez a túlnépesedés problémájának tükrében nagyon jelentôs dolog. Ám azért mindenesetre gondok is fognak adódni a holdlakásból, mivel az ott születendô emberek egyrészt sokkal magasabbak lennének az alacsonyabb gravitáció miatt, másrészt pedig ugyanezen okból nem tudnának mozogni a Földön, örökre ott kellene maradniuk...