From zoltantamas@uze.net Wed Nov 14 11:33:56 2001 From: zoltantamas@uze.net (=?iso-8859-2?q?Zolt=E1n=20Tam=E1s?=) Date: Wed, 14 Nov 2001 12:33:56 +0100 (MET DST) Subject: [Liturgia] gospel Message-ID: Salvete, ezt a levelet kaptam hétfőn, a szerző nem hatalmazott fel a neve közlésére, de nem is a neve érdekes, hanem a véleménye. Arra viszont emlékszem, mikor Sillye Jenő énekei jelentek meg, vagy a Mátyás-templom beatmiséi kavartak port, ugyanezt olvashattuk. Lehet, hogy ezek már kaknonizáltaknak tűnnek, az új pedig hasonló szerepbe kerül. Mi lesz 30 év múlva? Melyik lesz a kanonizált-konzervatív, s melyik a haladó-újító. Pax! ZT Tegnap este az Országúti Ferences templomban a fél nyolcas misén a Boanergész szokásos zenei szolgálata helyett egy solymári gospel-kórus énekelt. Volt már ilyen máskor is. Különösen nyári időben, számos esetben a Testvérek játszanak itt Varga Attiláék helyett. A csere rendre zökkenőmentes. A zenei szolgálat zenei szolgálat marad általuk is, noha a Boanergész szolgálata, Gorove Laci és a "félnyolcas" ma már szinte elválaszthatatlan egymástól. A tegnap esti csere a zenei szolgálatban azonban bennem meglehetősen mély indulatok kiváltója lett. Kellett idő, hogy elcsituljak, és most szót merjek emelni. Elöljáróban: A Gospel produkciójának a félnyolcas mise keretében történő megszólaltatását rettenetes élményként éltem át! Nem tartom magam prüdnek, s nem vagyok semmi jónak elrontója, de értetlenül állok azzal a ténnyel szemben, hogy valaki alkalmasnak találta őket, hogy a Boanergész Lélektől átitatott zenei szolgálatát erre az amerikanoid giccsre lecserélje. A mise utáni megnyilatkozásokból itélve, egyáltalán nem vagyok egyedül e véleményemmel. Sőt, megdöbbent tekintettel, kérték, hogy tegyem szóvá. Megteszem. Kérem az arra illetékeseket, ne bántásként éljék meg kifogásaim, mert egyáltalán nem ez a szándékom, hanem hogy tanulság legyen a tegnapi nap mindannyiunk számára. Hangsúlyozom, nem az egyébként szépen éneklő kórus és a kimondottan bársonyos hangú szólóénekesnő képezi kifogásom tárgyát. Sajnos, nem tudták láthatatatlanná tenni "profi-tudatú" szólóénekesük (és a kórusalakzat hátsó tagjainak) produkcióját. Mitöbb, maga a zenei stílus sem volt alkalmas semmiféle áhitatra. Egy show részesévé kényszerültem lenni, csupán azért, mert a meghirdetettsége ellenére, mégis ide jöttem Szentmisére. Kezdve azzal, hogy úgy álltak fel, hogy a papi szolgálatot baloldalról csak sejteni lehetett, látni nem. A szólóénekesük föl-alá mászkált, izgett-mozgott-vonaglott. A homiliát végigbeszélgette. Borostás arcán nyoma sem volt a tudatnak, hogy most megszentelt helyen és megszentelt időben lehet jelen. Annál inkább annak, hogy ő "Az Énekes". A dalok szövegei minden bizonnyal amerikai dalok fordításai voltak, olykor nagyon gyenge kivitelben, prozódiai és teológiai hibák sorával. Csak egyet a korai karizmatikus berkekből is jól ismertek közül: Iste-e-e-en. Brrrr. Aki a jólismert "fél-nyolcas" Szentmise megszokott áhitatából próbált átmenteni valamit e környezetbe, különösen a nyitó dalok során, meglehetősen nagy önuralomra volt kényszerítve. Az különösen zavatró volt, hogy a szólóénekes a könyörgő imát ugyanabban a stílusban énekelte, mint a Jézus Krisztus Szupersztárban Júdás okvetetlenkedő énekeit. Nehéz volt így elmélyedni a Kyrie szellemében. Sokkoló élmény volt. Ha valaki szereti az efféle, Continental Singers-i stílust, ám legyen. Ha jól tudom, többen árvaházban nevelkedtek közülük, és nagyon sokat jelentett nekik ez az éneklő közösség. Abban sem kételkedem, hogy lehet, hogy többen őket hallgatva, különösen, ha azt csukott szemmel tették, nem nézve a "produkciót", Isten-élményben részesültek. De egy olyan Szentmisén, mely arról nevezetes, hogy a hívek már több évtizede ide járnak, sokan Budapest túlsó végéről, Dorogról, Szentendréről, azért, mert a liturgiai áhitatot, a mély tanításokat, és a Varga Attila által vezetett zenei szolgálat révén az együtt éneklő-imádkozó Egyház és a liturgia szentségének és gyönyörűségének lelki élményét itt kaphatja meg, súlyos - nagyon súlyos - hibának tartom a szerepeltetésüket. Azért tartom veszedelmesnek, mert azt akarja sugallni, hogy ime, ez is egy változata ugyanannak a "divatos eszközökkel megszólaltatott, fiatalságot megszólítani tudó" egyházzenei stílusnak, mint amelyet sokan csinálnak, sok féle képpen, szerte az országban. Veszedelmesnek találom, mert jelenlétünkkel arra kényszerültünk, hogy mintegy mi legyünk hitelesítői e zenei prodikció szakrális voltának. Mi, akik tudatában vagyunk annak, hogy a félnyolcas Szentmise zenei szolgálata mögött mennyi imádság, a Szentlélek mennyi kegyelme van, megdöbbenve állunk az előtt a tény előtt, hogy valaki ezt az üzleti produkciót alkalmasnak találta arra, hogy az éneklő-imádságos jelenlétnek szolgálója lehet. Ki kell nyilvánítanom: Nem hogy nem rendelkezett Szentlélek-élménnyel, hanem iszonyatos terhet rótt szívekre ez a lélektelen produkció. A két zenei szolgálat között semmiféle hasonlóságot nem vélek fölfedezni! Kérem Testvérek! Emeljetek szót az ellen, hogy a karizmatikus szándékú gitáros Szentmiséket a dalolgató ifjúság (és néhány habarodott öreg) hóbortjának szintjére degradálják, mely besorolhatók a Continental Singers, Benkó Dixiland, vagy Webber (stb...) produkciók közé. Ideje lenne már komolyabban venni, hogy a gitáros zenei szolgálat nem propagandaeszköz, nem divathóbort. Nagyon tisztelem mindazokat, akik nem engednek a kisértésnek, nem engedik, hogy zenéjük meghallgatásra kényszerítő előadóművészetté váljon, hanem alázattal igyekeznek megmaradni a zenei szolgálat eredendő szándékában. Szolgálatuk révén elmélyül, gyönyörűségessé, és nem utolsó sorban, közös élménnyé válik az imádság, még szentebbé a liturgia és maga a helyszín is, mely otthont ad mindezeknek. Ahogy a nyelvek imája is dalra vált az örömben, úgy válik dicsőítő énekké a szív mélyéből fakadó imádság is a közös dicsőítésben. Életre kelti Egyházát benne a Lélek. A másik stílus pedig gyilkolja! Amikor - a kivetített szöveg ellenére - az énekelni vágyó hívek arra kényszerülnek, hogy néma hallgatói legyenek egy profán zenei produkciónak, mint a tegnap esti alkalmon is, ez már önmagában is elegendő minősítésévé kell legyen az ott nyújtottaknak. Meglehet, egy Haydn vagy Mozart misét sem szoktunk végigénekelni. De megamarad az áhitat. Itt azonban egy lecsúszni nem akaró gombóc volt sokunk torkában és szívében. A néma keserűség, hogy ez is megtörténhetett. Voltak többen, akik a Szentmise után úgy vallottak, hogy "sátáni élményben" volt részük. Volt aki azt kérdezte: "Ez most érvényes misének számított?" Sajnálatosnak tartom azért is a döntést, mert túl azon, hogy mi, a félnyolcas mise résztvevői, akaratunk ellenére is arra kényszerültünk, hogy jelenlétünkkel is legalizálójává váljunk ennek a nem kellőn tisztázott szándékú showműsornak, azt sugallva, hogy ugyanúgy alkalmasak a Szentlélek jelenlétére vágyó hívek éneklő imádásának zenei szolgálatára. Mindezt elsősorban a "kicsinyek" védelmében hangsúlyozom, akik egy "karizmatikus misére" igyekezve ily élményben részesülhettek. Ne botránkoztassuk meg őket! Ideje lenne jobban értékelni azt az igyekezetet, amit a Boanergész zenekar végez az Országúti plébánián és a Megújulásban, számos külső-belső ellenszél ellenében.