A GITÁR HANGOLÁSA (Medgyesy Balázs) 1. E használati utasítás célja 2. Hangolás előtti teendők 2.1 Hangolás eszközeinek azonosítása 2.2 Megfelelő hangolás előfeltételei 2.3 Hangoláshoz megfelelő hangzás kialakítása 2.4 A hangolás korlátjai 3. Hangolás lehetséges módszerei 3.1 A hangolás menete 3.2 Hangolás hangológéppel 3.3 Hangolás külső hangolókkal 3.4 Relatív hangmagasságon alapuló hangolás 4. A hangolás ellenőrzése 1. E használati utasítás célja E használati utasítás célja, hogy a gitár standard hangolásához (E,A,D,G,H,E hangokra) azonosítsa az azokhoz szükséges elemeket és eszközöket, ismertesse a különböző hangolási módszereket és utaljon azok előnyeire és hátrányaira. Ez a használati utasítás abszolút kezdők számára is készült, akik először találkoznak a gitárral, így tartalmaz a tapasztalt gitárosok számára magától értetődő részeket is. 2. Hangolás előtti teendők 2.1 Hangolás eszközeinek azonosítása A hangoláshoz tisztában kell lenni a gitár hangoláshoz használatos részeivel és a hangoláshoz szükséges külső eszközökel. A gitár megfelelő behangolásához a következő eszközök legalább egyikével kell rendelkeznünk: -hangvilla -hangsíp, más akusztikus hangolóeszköz -(440 Hz-s) hangjeladó készülék -audiókimenetű oszcillátor erősítéssel -tökéletes abszolút hallás. Ezek azért szükségesek, hogy legalább egy húrt abszolút hangmagasságra tudjunk hangolni. A gitár hangoláshoz szükséges részei a következők lehetnek: -akusztikus gitárnál és sok elektromos gitárnál a gitár fején megtalálható hangolókucsok -duplagyöngyű húros hangszerek esetén a húrlábnál található hangolócsavarok (általában fejnélküli hangszereknél jellemző, pld. Steinberger, vagy kópia Hohner gitárok) -jobbkéz(finom)hangolós hangszer esetén (finomhangolós húrláb, floating vagy locking tremolo) a hangolókulcsok mellett a satu (nyak és a fej között) és a finomhangoló csavarok (húrlábon). E hangszereknél a nagyobb állításokhoz (a finomhangoló tartományán túl, például húrozásnál) szükség lesz a satu meglazításához szükséges kulcsokra (általában imbuszkulcs). Ezeket óvjuk, mert legtöbbször amerikai méret szerint készülnek, így hazai pótlásuk nem nagyon lehetséges. 2.2 Megfelelő hangolás előfeltételei A megfelelő hangolás előfeltétele a pontos gitár. A pontosságnak ez esetben része a megfelelő bundozás, azaz a bundok olyan elhelyezkedése, hogy behangolva félhangonként emelkedő hangot eredményezzenek. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, úgy a gitár bundhamis, ezt csak hangszerész orvosolhatja a lefogólap cseréjével és bundozásával. A másik feltétel a húrláb pontos beállítása (amennnyiben állítható). Ezt ellenőrizni és korrigálni is viszonylag egyszerű. Amennyiben a húrokon a tizenkettedik bundnál lefogva megpengetjük a húrt, illetve a tizenkettedik bund felett a húrra ujjunkat finoman ráhelyezve az üveghangot megszólaltatva ugyanazt a hangmagasságot halljuk, úgy a húrláb beállítása pontos. Ellenkező esetben a húrlábon található, a húr (megfeszített) hosszának állítására szolgáló csavarokkal kell korrigálni a húrhosszt. Minden állítás után hangolja a 3. fejezet szerint be a húrt a megfelelő hangra. Ha a harmónia megfelelő magas és a 12. húrnál lefogott hang magasabb (ezt lehetőleg géppel ellenőrizzük), növeljük a szabad húr hosszát (és fordítva). Végezzük mindezen lépéseket mindaddig, amíg az intonáció nem pontos. Az intonációról bővebben a részletes dokumentációkban tájékozódhatunk. A megfelelő hangolást elősegítik továbbá az új vagy tiszta húrok. Ezeken számottevően jobban hallani a felharmónikusokat és egyáltalán a tiszta hangokat. A tompa, agyonhasznált húrok megnehezítik a hangzás azonosítását. 2.3 Hangoláshoz megfelelő hangzás kialakítása Különösen elektromos gitár különböző effektekkel történő hangolásakor a hangzást módosító szerkezetek szinte megszűntethetik annak esélyét, hogy pontosan behangoljuk a gitárt, ugyanakkor egyes -például a felharmónikusokat kiemelő- effektek segíthetnek is a hangolásban. Kívánatos, hogy a hangolásnál kapcsoljunk ki minden olyan effektet, amely a hangzást tompítja avagy a hangmagasság (erősség, stb) változtatásával lebegő hangzást hoz létre, illetve kedvezőtlenül elváltoztatja a hangot. Különösképpen ezek közé tartoznak a chorus, tremolo, flanger, de nem sokat segít például a visszhang sem. Néhány distortion és overdrive azonban sokszor hasznosnak (de semmiképp nem nélkülözhetetlennek) bizonyul. 2.4 A hangolás korlátjai Még egy tökéletesen korrekt gitár esetén is a legtöbb hangolási mód rejt magában pontatlanságot. A harmóniákon alapuló hangolás nem veszi figyelembe (leszámítva a 12. bund feletti harmónián alapuló hangolást), hogy a természetes harmóniák, melyek húrhossz felén, kétharmadán, negyedén, stb. szólalnak meg, nem pontosan illeszkednek a nyugati, félhangokon alapuló hangzásokhoz kialakított bundozáshoz. Az unison (azonos hangokon alapuló) hangolásoknál óhatatlanul az ujjak a bundnál lejjebb nyomják a húrt, így jobban megfeszítik, ami hangmagasságváltozást eredményez. Ezt természetesen lehet és kell is tudatosan befolyásolni. A hangológépek is sokszor zajokat vesznek fel, és egy hang meszólaltatásakor is lépcsőzetesen változó magasságokat mutatnak. 3. Hangolás lehetséges módszerei 3.1 A hangolás menete Amennyiben a fejen található hangolókulcsokkal lehet a húrokat kizárólag hangolni, a hangolás a kulcsok mozgatásával történik. Lehetőleg a húrozásnál a könnyű és egyértelmű hangoláshoz a következőkre figyeljünk: 1) A húrokat úgy fűzzük be, hogy a kulcsokat egy irányba (lehetőleg az óramutató járásával ellentétesen) csavarva feszüljön a húr. 2) Miközben a húrt feltekerjük a kulcs csavarásával a kulcsra, ügyeljünk rá, hogy a húr folyamatosan megfeszített állapotban maradjon (jobb kezünkkel), valamint a feltekeredő húr mindig szorosan illeszkedjen a már feltekert részekhez, így elkerülhető a lukak kialakulása, amely a későbbi hangolásnál jelenthet problémát. A lukakba ugyanis a húr a kulcs tekerése közben belecsúszhat, így a hangmagasság tekerés közben (vagy például a húr megfeszülésekor) változik, ugrál. Duplagyöngyös húr esetén a jobbkéznél, a húrlábon található csavarokkal állítjuk a húrfeszességet. Jobbkézhangolós, satus hangszerek esetén a kulcsokat csak akkor használjuk, ha a jobbkézhangoló tartományán kívül esik a kívánatos hang valamely húron (például új húrok felhelyezésénél, vagy olyan hőmérsékletváltozásnál, amely nagyfokú elhangolódást eredményez). A kulcsok használata csak akkor lehetséges, ha a satuk kiengedett állapotban (a rögzítőcsavarok meglazított állapotban) vannak. Ilyenkor először a kulcsok segítségével behangoljuk az összes húrt. Tremolós (floating) gitároknál ügyeljünk arra, hogy mivel a húrokat rugók ellenében feszítjük meg, így egy húr feszességének változtatása az összes húr feszességét megváltoztatja, így az összes húrt általában többször utána kell igazítani és ellenőrizni. Másfelől hangolás előtt a jobbkézhangoló csavarjait állítsuk úgy be, hogy az esetleges elhangolódásoknál később mindkét irányban tudjuk változtatni a húrfeszességet. Mivel jellemzőbb a húrok nyúlása, így a feszesség csökkenése, ezért érdemes nagyobb "tartalékokat" a feszesség növelésére hagyni. Amennyiben így behangoltuk a gitárt, feszítsük meg a satut. További hangolás (általános esetben csak erre van szükség) a húrlábon található finomhangolóval lehetséges. A hangolásnak vannak olyan általános szabályai, amelyet több módszerrel egyaránt kell alkalmazni. Amennyiben egy húrt mélyebbre kívánunk hangolni, úgy először a kívánatos magasságnál mélyebbre eresztjük le a húrt, onnan feszítjük megfelelőre. Ez megfeszített satu mellett finomhangolásnál nem lényeges. (Nem akad meg a húr.) 3.2 Hangolás hangológéppel A hangológéppel történő hangolás a kevésbé tapasztaltaknak számára is viszonylag nagy biztonsággal és pontossággal alkalmazható módszer. Legfőbb hátránya, hogy hangológép kell hozzá, ami számottevően drágább a hangvillánál vagy hangsípnál. Lényeges, hogy hangológépes hangolásnál -különösen, de nemcsak mikrofonnal is ellátott hangológépeknél- iktassuk ki a külső hangforrásokat. Ezek a hangszer testén keresztül is zavarhatják már a hangológépet. Elektromos hangszert lehetőleg hangszedőn keresztül és ne a mikrofonnal hangoljunk. Attól függően, hogy a hangológép kromatikus vagy gitárhoz készűlt, kézzel állíthatók a hangok vagy automatikusan a húrokat alapesetben az E, A, D, G, H és E hangokra hangoljuk. Ügyeljünk rá hogy analóg kijelzésű gépeknél a mutató mindig pontosan középen helyezkedjen el, ledes megoldás esetén mindkét led tartósan égjen a hang megpengetése esetén. 3.3 Hangolás külső hangolókkal Ilyen megoldás a hangsípsorral, számítógéppel, oszcillátorral, effekt hangolósorával (ha az nemcsak az A hangot szólaltatja meg) stb. végzett hangolás. Itt a megfelelő húrokhoz a megfelelő hangokat kell megszólaltatni, addig állítva azokat, amíg a hangmagasság pontosan megegyezik, lebegés nem hallható. 3.4 Relatív hangmagasságon alapuló hangolás A legtöbb alkalmazott hangolásmód e körbe tartozik. Három alapvető formája ismeretes: 1) Az unison (azonos hangokon alapuló) hangolás 2) Az oktávokon alapuló hangolás 3) Az üveghangokon alapuló hangolás 1) Itt az A húrt (egyes irodalmaknban 5., másokban 2. húr. A második legvastagabb húr.) valamilyen külső eszközzel pontosan behangoljuk (hangvilla, hangsíp, effekt által kiadott A hang, stb) Ezután az E húrt az 5. bundnál lefogva addig hangoljuk, amíg a szabadon zengő A húrral nem egyezik meg a hangmagassága, nem szűnik meg a lebegés. Mivel lefogott húrt hangolunk, ezért minden állítás után eresszük el a húrt és újra lefogva ellenőrizzük a hangmagasságot. Ezután a D húrt addig állítjuk, míg szabadon zengve az 5. bundnál lefogott A húrral azonos magasságú hangot ad. Hasonlóképpen a G húrt a D húr 5. bundjához, a H húrt a G húr 4. bundjához és az E húrt a H húr 5. bundjához hangoljuk. Diagramon szemléltetve a következő a hangolás: E ||----|----|----|----|----|----|-... H ||----|----|----|----|--E-|----|-... G ||----|----|----|--H-|----|----|-... D ||----|----|----|----|--G-|----|-... A ||----|----|----|----|--D-|----|-... E ||----|----|----|----|--A-|----|-... 4. 5. 2) Ez a hangolás egy húr hangjainak oktávjait használja. Előnye, hogy egy beállított húrhoz igazítja a többit, és valamely húr "félrehangolása" nem vezet felhalmozódó eltérésekhez. E módszernél minden húrt a szabadon zengő A húrhoz hangolunk. Hangoljuk az A húrt be külső eszközhoz. Ezután az E húrt az 5. bundnál lefogva addig hangoljuk, amíg a szabadon zengő A húrral nem egyezik meg a hangmagassága, nem szűnik meg a lebegés. Mivel lefogott húrt hangolunk, ezért minden állítás után eresszük el a húrt és újra lefogva ellenőrizzük a hangmagasságot. Ezután a D húrt addig állítjuk, míg szabadon zengve a 7. bundnál lefogva az A húrral azonos magasságú hangot ad. Ezután a G húrt a 2. bundnál lefogva igazítjuk az A húrhoz, hasonlóképpen a H húrt a 10., az E húrt az 5. bundnál lefogva kell azonos hangot (oktávot) kapnunk. E ||----|----|----|----|--A-|----|----|----|----|----|----|----|... H ||----|----|----|----|----|----|----|----|----|--A-|----|----|... G ||----|--A-|----|----|----|----|----|----|----|----|----|----|... D ||----|----|----|----|----|----|--A-|----|----|----|----|----|... A ||----|----|----|----|----|----|----|----|----|----|----|----|... E ||----|----|----|----|--A-|----|----|----|----|----|----|----|... 2. 5. 7. 10. 3) Ez a hangolás azon alapul, hogy a húrpárokat (a négy félhang különbségre hangolt G- H húrpárt kivéve) a magasabb húr 7. bundja felett megszólaltatott üveghang és a mélyebb húr 5. bundja felett megszólaltatott üveghang -amennyiben 5 félhang különbség van a két húr hangmagassága között- megegyezik. (Az üveghang -ha természetes- akként szólaltatható meg, hogy a húrt rendkívül finoman megérintve a kívánt hely FELETT megpengetjük a húrt, majd a lefogó kéz ujját levesszük a húrról.) Az üveghangok alkalmazásával a különbségek a lebegés fokozott hallhatósága miatt jól hallhatóak. A H húrt az előzőekben ismertetett módszerek egyikével hangoljuk fel (a mesterséges harmóniával történő hangolás pontatlansága jóval nagyobb, mint a természetesekkel végzetté.) E ||----|----|----|----|----|----|----4----|----|----|----|----|... H ||----|----|----|----|----4----|----|----|----|--A-|----|----|... G ||----|----|----|--G-|----|----|----3----|----|----|----|----|... D ||----|----|----|----|----3----|----2----|----|----|----|----|... A ||----|----|----|----|----2----|----1----|----|----|----|----|... E ||----|----|----|----|----1----|----|----|----|----|----|----|... 4. 5. 7. 10. 4. A hangolás ellenőrzése A hangolás ellenőrzése bármelyik ismertetett módszerrel történhet, de egészében általában akkordokkal, két húrt kvintekkel ellenőrzünk.