Czakó Gábor
Mi a halál? Éli, Éli lamma sabaktani! Magány. Isten elengedi kezünket egy
pillanatra. Egyetlen lépésnyi időre, mint amikor a kisfiaddal sétálsz, és a
fiatal platánt kikerülve elengeditek egymás kezét, hogy utána újra
összefogózzatok. Így az élet: Isten fogja a kezünket. Állandóan fogja,
gyöngéden, erősen. Veletek vagyok mindennap. Az Ő szakadatlan jelenléte,
ittléte, szüntelen köröttünk-léte, hogy Jahve, hogy Ő a teljes, mindent kitöltő
létezés, ez teszi lehetővé az életet. És amikor egy pillanatra elengedi a
kezünket, utána, ott, túl, újra az Ő gyönyörű tenyerében leszünk.
Bényei József
A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakákra lőni,
ösvényeket indákkal benőni.
Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,
vigyázz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.
Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.
dugo@szepi.hu