Láttam, Uram, az egyik béna volt,
a másik aszott, sárga, vagy nem volt lába,
de a te fényed hullt a betegágyra,
hitükkel elrejtőztek Nálad,
s úgy hordozták mázsás terhüket
- a Te erőddel -, mint a szalmaszálat.
És láttam szalmaszál alatt roskadókat!
Mert a mázsás teher könnyű,
mint a kis szalmaszál - VELED! -
de nélküled a szalmaszál is mázsás súly lehet.
Az útra indulok!
Nem tudom, mi vár rám,
csak azt tudom, velem vagy,
s nem hagysz árván!
Csak azt tudom, utam már kijelölted,
s mint bízó gyermek járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömet, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett!
Csak egyet adj, hogy cél iránt haladjak,
Hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
S ha SZERETETED mázsás teherrel
Tenné próbára ezt a gyenge vállat,
Segíts úgy hordani mázsás terhemet
- a TE ERŐDDEL -, MINT A SZALMASZÁLAT!