Adj nekünk, Uram,
látó szemet, szerető szívet
és mély lélegzetet.
Amikor látó szemet kérünk tőled,
ezért könyörgünk:
add nekünk a Te szemedet,
hogy mint Te, úgy lássuk a világot,
az embereket és történelmüket,
és a magunk élete történetét.
Add, hogy napról napra, óráról órára
olyanok legyünk, amilyennek elgondoltál.
Tégy bennünket lassan-lassan azzá,
amire teremtettél.
Add, hogy a Te tekinteteddel lássunk,
a Te szemszögedből.
Tégy készségessé szavad iránt,
mely megvilágosít
és átformál minden életet.
Adj nekünk szerető szívet,
húsból valót, ne kőszívet,
hogy szeressünk Istent és embert.
Add nekünk a saját Szívedet,
hogy igazán szeressünk,
megfeledkezve önmagunkról.
Kell, hogy a Te szívedet ültesd belénk
a mienk helyébe,
melynek verése olyan kihagyó,
amikor másokról van szó.
Uram, Te szeress általunk!
Add nekünk szívedet,
hogy szeressük Atyánkat,
add nekünk szívedet,
hogy szeressünk Anyánkat, Máriát,
add nekünk szívedet,
hogy szeressük testvéreidet,
akik nekünk is testvéreink,
hogy szeressük már idelenn
azokat, akik megelőztek az égben
- őket bizony könnyebb szeretni -;
azokat is szeressük,
akik itt vannak mellettünk a földön,
és meg is löknek néha,
tudva vagy öntudatlanul.
És adj lélegzetet,
hogy ne fulladjunk ki az úton,
hogy tüdőnk állandóan tele legyen oxigénnel,
tiszta levegővel.
Hogy segítsük egymást előre a holnap felé,
hátra nem tekintve,
nem méricskélve, mibe kerül.
Lélegzetet, mindazzal szembenézni,
amit az emberek - tehát Te -
várnak, vársz tőlünk.
Lélegzetet mindig újra remélni,
mintha ma reggel kezdődnék az élet,
remélni a viharos tengeren is,
mert Te jelen vagy
és megígérted, hogy velünk maradsz.
Magunkban hordva az emberek minden reményét
és minden szenvedését.
Adj lélegzetet, vagy inkább a Te leheletedet:
azt, akit elküldöttél az Atyától;
Lelkedet, aki ott fú, ahol akar.
Viharban, forgószélben,
vagy lágy szellőben,
amikor hívsz, hogy kövessük sugallataidat.
Add nekünk a Te leheletedet,
hogy lehelje belénk a mélységek imáját,
amely Belőled száll fel bennünk,
dicsőséges visszatérted hívogatja,
s Isten teljessége után kívánkozik.
Uram, szükségem van a Te szemedre,
adj nekem eleven hitet.
Szükségem van a Te szívedre,
adj mindent elbíró szeretetet.
Szükségem van a Te leheletedre,
add meg nekem a Te reményedet,
magamnak és Egyházadnak.
Hogy az Egyház legyen ma
bizonyságtétel a világnak,
és hogy ez a világ
fölismerje a keresztényeket
ragyogó, derűs tekintetükről,
szívük melegéről,
és törhetetlen optimizmusukról,
amely örvendező reményük
rejtett, változhatatlan forrásából fakad.
A francia souffle egyaránt jelent lélegzetet, szelet, leheletet. Magyarul ez sajnos nem utánozható. (Ford.)