Tudod testvér, nyolc gonosz elme-kísértet,
mely tör, lerántja, zaklatja a bűnre! Beszéltek
szentatyák régóta róla, hogyan támad a silány nyolc!
Egy a torokra jön: unszolja: nyalakodna! - Sikamlós
undok kéjvágy folyton les rád. Harmadik: a fukar kincs szomja:
sose telt be! - Négy: a ferde szem irigye, bús gondja a máson!
Ötös: harag, önszívébe aki harap s a testvérbe!
Hat: a restség, tömi testét, s lopja napját henyélve...
Hetes: hiú dicsvágy, magát bárki fölé föltoló,
Nyolcas: gőg, ki megvet mindent, s Ég föld néki hódoljon!
Hogy az őrült gyalázatos vágyaktól megszabadulj;
fékezz testet, megtörj lelket! Virrassz és kegyelmet koldulj!
Imádság a lelke ennek! Óvd szemérmet: szád és szemed'!
S ne ítélj, ne firtass: ,,álló féljen, még eleshet!'' Hát követ
ne vess másra, bukott embertársra! Halált fontold s bús véget!
Tűrj szívesen fáradtságot, szomjakat és éhségeket.
Mitse tégy, hiú dicsőség hogyha hajszol,
titkon tedd a jó tettedet, csak az Úrnak láttán!
Vigyázz, ne vonzzon dicséret, emberek közt tisztelet:
díszruhák és első helyek, kamasz-lázát kiheverd!
Sőt a legdrágább kincsnek azt vedd: gyaláz gonosz, támad és fedd!
Rágalom ér, vétkell vádlón: mint a Mester, ,,függsz Fádon...''
Sőt: magad hidd: bűnös vétkit a magadé meghaladja!
(Kaptál, ugye, benn több kegyelmet! S hogy feleltél a malasztra!?)