Tudod testvér, nyolc gonosz elme-kísértet,
    mely tör, lerántja, zaklatja a bűnre! Beszéltek
    szentatyák régóta róla, hogyan támad a silány nyolc!
    Egy a torokra jön: unszolja: nyalakodna! - Sikamlós
    undok kéjvágy folyton les rád. Harmadik: a fukar kincs szomja:
    sose telt be! - Négy: a ferde szem irigye, bús gondja a máson!
    Ötös: harag, önszívébe aki harap s a testvérbe!
    Hat: a restség, tömi testét, s lopja napját henyélve...
    Hetes: hiú dicsvágy, magát bárki fölé föltoló,
    Nyolcas: gőg, ki megvet mindent, s Ég föld néki hódoljon!
    Hogy az őrült gyalázatos vágyaktól megszabadulj;
    fékezz testet, megtörj lelket! Virrassz és kegyelmet koldulj!
    Imádság a lelke ennek! Óvd szemérmet: szád és szemed'!
    S ne ítélj, ne firtass: ,,álló féljen, még eleshet!'' Hát követ
    ne vess másra, bukott embertársra! Halált fontold s bús véget!
    Tűrj szívesen fáradtságot, szomjakat és éhségeket.
    Mitse tégy, hiú dicsőség hogyha hajszol,
    titkon tedd a jó tettedet, csak az Úrnak láttán!
    Vigyázz, ne vonzzon dicséret, emberek közt tisztelet:
    díszruhák és első helyek, kamasz-lázát kiheverd!
    Sőt a legdrágább kincsnek azt vedd: gyaláz gonosz, támad és fedd!
    Rágalom ér, vétkell vádlón: mint a Mester, ,,függsz Fádon...''
    Sőt: magad hidd: bűnös vétkit a magadé meghaladja!
    (Kaptál, ugye, benn több kegyelmet! S hogy feleltél a malasztra!?)


dugo@szepi.hu