Egyedül vagyok, Uram, a világban,
Magányos idegen a zajló sokaságban.
Barátok között is társtalan állok,
támasz nélkül, ha bűnnel csatázok.
Emberekre vágyom, Uram, hisz' lelkem köztük ébred,
ám nyugtalan, mert nem lel csöndességet.
Irgalmas Isten, mindnyájunk barátja,
Tebenned teljesül bensőmnek vágya,
közellétedben lelek csak nyugalmat
naponta, míg az élet gondja zaklat.
Sokaságban vagy elhagyott helyen
őrizz mindig-magadnak, Istenem.
Ez legyen az utunk, ami végül Tied:
hadd jussak Hozzád egyre közelebb,
hadd érezzem, hogy itt vagy, velem vagy, s én Veled!
Fordította: Tóth Sándor