A szünidőben

Vakáció! Micsoda bűvös szó! Vége a tanításnak, itt a szabadság!
És te mire használod fel szabadságodat?
Egyedül vagy az élet kormányrúdjánál!
Igen, és éppen azért még inkább légy ura gondolataidnak, vágyaidnak, cselekedeteidnek!
Az üdülésben, barátkozásban is csak azt válaszd, ami fölemel!
Csak ott állapodj meg, ahol az örömök is tiszták számodra!
Ne engedd magad másnak hálójába keríteni! Légy a magad irányítója!
Indulj ennek a szünetnek vasakarattal,
megőrizve mindig a leglényegesebbet: a barátságot Krisztussal!

Könyörgés szünidőben

Az olyan szünidőtől, amely elpuhítja az embert, amely henyélésben telik, s amelyből az értelemnek és a szívnek semmi haszna sem származik...
Attól a naptól, amely nem imádsággal kezdődik, s amely Istentől távol végződik...
A lustálkodástól, késői felkeléstől, amely a rosszra való hajlandóságnak kedvez...
A léha szórakozástól, amely gyengíti önuralmunkat, és fogékonyabbá tesz a bűn iránt...
A felelőtlen erkölcsű fiúktól, lányoktól, akik konkolyt akarnak hinteni lelkünkbe...
A pénz könnyelmű elszórásától, amelyet nem is én kerestem meg...
A kétértelmű beszédtől, amelyből hiányzik a szerelem iránt a tisztelet...
Minden meggondolatlanságtól, laza erkölcstől, amely minket és másokat is rosszra, kísértésbe vihet...
A felelősség elől való meneküléstől...
Attól a veszélytől, hogy elfelejtsünk...

Hogy lelkünk szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen...
Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessünk az emberek szemébe...
Hogy szánkból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék...
Hogy lépéseink biztosak, utaink mindig egyenesek, határozottak legyenek...
Hogy kezünket mindig szívesen nyújtsuk, ha adni, segíteni kell...
Hogy szívünket kitárjuk, s az emberek szükségét mindig megérezzük...
Hogy értelmünk éber és friss legyen az igazság - és csak az igazság - befogadására...
Hogy akaratunk mindig afelé vezesse gondolatainkat, szavainkat, tetteinket, ami fölemel...

Uram, oly boldog vagyok, hogy most vakáció van!
Sokat várok tőle: sok örömet, sok pihenést!
Engedd, hogy észrevegyem, meglássam a világ szépségeit!
Add, hogy meghalljam hívásodat!
Tölts el a te örömöddel,
engedj minél többet ízlelni világod csodálatos ragyogásából és gazdagságából!
Vigyázz reám minden utamon, hogy a szünet végén újult erővel térhessek vissza!

Ámen.

Forrás: Lelotte SJ: Beszélgetés a Mesterrel nyomán

dugo@szepi.hu