Szólhatok az emberek vagy az angolok nyelvén, ha mobiltelefonom nincs nálam, akkor másoknak a ,,hívott fél nem kapcsolható'' jelzés vagy ,,mással beszélő szignál'' vagyok. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a telefonszámokat, hitelemmel pénzeket vehetek fel, ha nincs mobiltelefonom, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a ,,nélkülözők'' közt, odaadhatom vesémet is átültetésre, ha nem tudom kifizetni a mobiltelefon-számlámat, mit sem használ nekem. A mobiltelefon türelmes, a marokbeszélő jóságos, a mobil nem féltékeny, csak kérkedik és kevély. Sokszor tapintatlan, a maga javát keresi, a haragot gyorsan közvetíti és a rosszat is kimondja. Nem érdekli a gonoszság, az igazság is teljesen relatív számára. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindenkit kapcsol. S a bunkofon nem szűnik meg soha. A kártyája véget ér, az előfizetése elhallgat, a térerő elenyészik. A régi telefonunk csak vezetékes, és vezetékesek a kapcsolásaink is. Ha azonban elérkezik az új mobil, ami töredékes, az véget ér.
Amíg nem volt mobilom úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy viselkedtem, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek.
De majd ha lesz mobilom, elhagyom a gyerek szokásait. Ma még csak kettes térerővel, homályosan látunk, akkor majd színről színre, tisztán. Most még csak töredékes a kapcsolási zóna, akkor majd úgy kapcsolnak mindenkit, ahogy engem szoktak kapcsolni. Addig megmarad a Westel a Pannon, és a Vodafone, ez a három, de közülük a legnagyobb a...?!