Talán veled is úgy történt,
mint ezzel az oktalan állattal.
Ösztönei nyomán elindult egymaga,
hogy egyedül gyorsabban érjen
a forráshoz,
zavartalanabbul legelhessen.
Ám egyszer csak ijedten szimatolt bele
a levegobe,
nyugtalanul kapkodta fejét,
hangosan bégetni kezdett.
Társakat keresett.
Most már szüksége lett volna rájuk:
hiányzott az akol melege,
és az éjszaka oly sötét volt és hideg.
Talán a farkas is lesben áll.
Talán te is így indultál el,
könnyu szívvel,
egymagad.
Elszakítottál kapcsolatokat,
széttéptél baráti szálakat,
névtelenségbe akartál burkolózni.
Visszautasítottad mások közeledését,
büszke, öntudatos, végre felnott
emberként akartál élni.
Függetlenedve emberektol - és Istentol is.
Ám egyszer csak ráébredsz
otthontalanságodra, gyökértelenségedre.
Elvesztél.
A tátongó szakadék szélére kerültél.
Úgy érzed, nincs menekvés.
De figyelj csak!
Léptek közelednek feléd, ismeros léptek.
Valaki szólongatva keres téged.
Figyelj.
Forrás: Missziói Magazin 99/6