Sík Sándor:

    Király, ki feltakart piros szíveddel állsz a vérző föld felett,
    Míg mélye még féligcsitult világrengések forradalmas émelyétől
    Embertelen görcsökben hánytorog,
    S lábad körül az összevissza tipratott világmezőn
    Véresre-rázott emberszív-rögök vonaglanak:
    Krisztus-Király,
    Egyetlen álló tiszta Csend a kábító hullámverésben,
    Egyetlen élő Fény az érthetetlen örvény éjjelében,
    Krisztus-Király, hozzád jövünk,
    A mélységből kiáltunk hozzád.

    Hajolj le hozzánk, halld az emberszívek sápadt kórusát,
    Ezerszeres sirámmal vulkánlik feléd
    Emberbűn, emberőrület és embergyötrelem.
    Irgalmazz nekünk, Irgalom!
    Mi már magunknak irgalmazni nem tudunk.

    Szív, egyetlen Kiraly,
    Fordíts meg minket és ömöld belénk
    Megváltó véred életzsongító tüzét.

    Ki Úr vagy miriádnyi mérhetetlen nagyvilágokon,
    Építsd fel pártos szíveink kövéből
    Emberországod templomát.

    Emeld fel, ó Király, a koszorús keresztet,
    S a kereszten az örök halmok óhaját,
    A mindenség rejtelmes Fókuszát,
    A minden-szív sugárzó Mágnesét,
    Amelyben egy titokba forrt
    A Végtelenség és a húsos ember,
    Gyémánt végzet és anyás irgalom,
    És mindöröktől minden szeretet.

    Ó Szív,
    Királyi Szív, ki Úr vagy,
    és a mindenséget mozdulatlan mozgatod,
    És mégis egy vagy miközülünk,
    Testvér és kisded és jegyes,
    Meleg, piros bor s fehér, lágy kenyér;
    Ki most se nézed ráncba-vont homlok megett
    Ítélkező Király-bosszúval
    Halálba-táncos forgatag futásunk:
    De mint az édes anyaszem
    Simogató szigorral várja végig
    A tehetetlen gyerektoporzékolást,
    És korholása csókot ígér és büntetése is becéz:
    Úgy vársz reánk, úgy hívsz magadhoz, úgy ölelsz:

    Öleld magadhoz ezt az őrült századot:
    A kisdedekért, akiket szeretsz,
    A Magvakért, melyek mozdulnak a mélyben
    S a rothadás csíráztató setét ölén
    Tisztább tavasznak pattogják ígéretét,
    Mert sejtjeikben napbanéző, hozzád-húzó emberösztön énekel:
    Légy jó hozzájuk, keltető Nap, Ősmeleg!
    Hadd bontsa fel rózsás fejét az új kelet,
    Fagyott földünket hadd koszorúzza új kalász,
    Hadd hullámozza ég felé megint a föld
    Az ezredeknek ősdalát:
    A nagy Királynak, kinek minden él,
    A jó Királynak, kiből minden él,
    A Szív-Királynak, kiben minden él.


dugo@szepi.hu