Még csak nem is gondoltam rá,
hogy megkérdezzelek:
mit akarsz Te?
Foglyul ejtettek a körülmények;
betöltött az, ami van,
és elfelejtettelek megkérdezni,
nem kutattam a válaszaidat.
Nem mintha ezekben a hetekben nem beszélgettünk volna,
vagy elfordultam volna Tőled.
Olyan volt a kapcsolatunk, mint egy széles folyó:
nyugodt, de nem túl mély.
Meglepődtem, amikor felráztál,
amikor egyik pillanatról a másikra
világossá tetted számomra,
hogy merészebb terveid vannak velem,
mint valaha is álmodni mertem volna.
Te mindenütt jelenvaló vagy,
akkor is, ha én gondolatban máshol járok.
Megbökdöstél és figyelmeztettél -
azon a szeretetteljes, utánozhatatlan módon,
ahogyan Te cselekszel -,
mert itt az ideje, hogy újból valóban Veled éljek.