Édes Jézusom, én egyetlen megváltóm és üdvözítőm, íme én N..., hogy isteni szereteted végtelen jótéteményeit megháláljam és sokféle hűtelenségeimet helyrehozzam, ezennel megajánlom és föláldozom neked szívemet, ezzel magamat mindenestül örökre neked szentelem és kegyelmedből erősen megfogadom, hogy ezentúl soha többé meg nem bántlak.
(100 n.b. egyszer napjában Jézus-Szive képe előtt.)
Istenem és mindenem! (Newman.)
Imádlak Tamással, én Uram és én Istenem, és ha előbb hitetlenség által vétkeztem, miként ő, annál mélyebben imádlak most. Imádlak, mert te vagy egyedül imádásra méltó és dicsőséges, főképen megaláztatásodban, az emberektől való megvettetésedben. Én Istenem és mindenem! Téged bírni annyi, mint mindent bírni, ami bírható. Örök Atya, add nekem magadat. Nem merészelnék olyan vakmerőséget kérni, ha te magad nem bátorítottál volna rá és magad nem adnád számba a szót. Magadra vetted természetünket, testvéremmé lettél, halállal haltál, mint más emberek csak hasonlíthatatlanul borzasztóbb módon, hogy ne csak távolról, félve merjünk téged nézni, hanem bizalommal telten közeledhessünk hozzád. Úgy beszélsz velem, mint Tamással beszéltél, és magadhoz intesz, hogy illesselek, mint ő tette.
Én Istenem és mindenem, mit mondhatnék többet ennél, még ha egy örökkévalóságon át kellene is beszélnem? Szívem telve van és túlárad minden jótól, ha téged bírlak. De te nélküled semmi vagyok, elhervadok, széthullok és elpusztulok Én Uram és én Istenem, add nekem magadat és semmi mást! Ámen.