Uram, íme itt állok előtted szegényen és ruhátlanul, kegyelemért könyörögve és irgalomért esedezve.
Táplálj engem, éhező koldusodat, gyullaszd föl jéghideg szívemet végtelen szerelmed tüzével, világosítsd meg vakságomat jelenléted ragyogófényével. Változtass keserűséggé részemre minden földi dolgot, adj béketűrést minden nehézségben és viszontagságban, utáltass és felejtess el velem minden hitvány és teremtett dolgot.
Emeld föl szívemet Hozzád a mennyekbe, és ne hagyj bujdosni e földön. Egyedül Te légy ezentúl az én gyönyörűségem örökké; mert egyedül Te vagy az én ételem és italom, szeretetem és örömöm, édességem és minden javam. Ó, vajha jelenléteddel egészen lángra gyullasztanál, elégetnél, és magadba átváltoztatnál, hogy Veled egy szívvé, egy lélekké váljak a belső egyesülés malasztja és az égő szeretet olvasztóereje által. Bánj velem irgalmasságod szerint, amint gyakorta csodálatosan bántál szenteiddel.
Csoda volna-e, ha általad egészen áttüzesedném és magamban megsemmisülnék; mivel te tűz vagy, mely mindig lángol és soha ki nem alszik, szeretet vagy, mely a szíveket megtisztítja és az elmét felvilágosítja.
Forrás: Krisztus követése IV,16.