Ahogy a keresztről levették,
inkább hörögve, mint zokogva,
halott fiának drága testét
szikkadt melléhez szorította.
Szájával száját megkereste,
s ringatta, ahogy tette régen,
de nem vígan, örömrepesve,
szelíd reménnyel a szívében,
hanem hatalmas és kegyetlen
szomorúsággal, mely halál már.
S mert mindez olyan érthetetlen
volt, a sebekbe belevájkált;
vadul kutatva belenézett
a felfordult, meredt szemekbe,
aztán felfogta az egészet,
s a holtat még jobban szerette.
Forrás: Igézet és valóság