Egy nyolc éves kislány írta le ezt az ars poeticát. Mosolygunk, gyerekesnek tartjuk. - Csak a stílusa miatt? Szégyellni való-e egy tizenévesnek, hogy vannak eszményei? Nem inkább azt kellene takargatnunk, hogy nincsenek?
Semmilyen szél nem jó annak a vitorlásnak, amelyik nem tart valamilyen kikötő felé. Életünk is csak ilyen célok és eszmények vonzásában valósul; minél konkrétabbak, körvonalazottabbak, annál inkább bontakoztatnak. Hiányukban eltévedt körbe-körbe bolyongó hajóhoz hasonlít életünk.
Nekünk Jézus állított eszményeket: gondosan elmondta és elénk élte azokat. A Lélek erejében mindnyájunk számára - személyre szólóan - kinyilatkoztatja: kinek-kinek melyik a Keskeny Út, amelyet járnia kell.
Jézus komolyan vette azokat az értékeket, amelyeket Evangéliumában meghirdetett. - Halálosan komolyan... Életét tette rá!
Vagyontárgyaink értékét az adja: mennyi fizettünk értük. Életes értékeink fokmérője: értük hozott-vállalt áldozatunk.
Hiszünk-e változó világunkban a változatlan - örök - értékekben? Hogy amiért még tegnap életüket adták emberek, azért még holnap is érdemes?
A keresztény élet: mártír - tanúskodó - élet. Az eszmények felé mozduló ember erőteret hoz létre maga körül: sugároz, vonz és magával sodor. Így vezetjük egymást a jézusi Úton haladva...
Ha a búzamag nem hal meg... Ha nem hasadunk...
A siker titka nem az én kibontakozása, hanem hogy eszményeink megvalósulnak. S milyen jól elrendezett az egész: eszményeim megvalósulásában teljesedem ki én is!