Imádság ökumenikus istentiszteleten

    1. Valóban igaz és jó kötelességünk és üdvösségünk,
    hogy mindíg és mindenütt hálát adjunk neked, Urunk,
    szentséges Atyánk, mindenható, örökkévaló Isten:
    Egyszülött Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által
    igazságod felismerésére vezéreltél minket,
    hogy az egy hit és egy keresztség által
    az Ő teste legyünk.

    Általa minden népet megajándékoztál a Te Szentlelkeddel,
    aki sokféle adományaival csodákat művel,
    kegyelmi ajándékait különféleképpen osztogatja,
    Igédet különböző nyelveken hirdetteti,
    egységre vezérel, minden hívőben lakozik,
    eltölti és irányítja az egész Egyházat.
    Ennek a titoknak örvend túláradó örvendezéssel
    minden ember az egész földkerekségen,
    s velünk együtt zengik az angyali hatalmasságok,
    a menny erősségei
    soha nem gyengülő hangon
    a Te dicsőséged dícséretét:
    Szent, szent, szent az Úr, mindenek Istene!
    A menny és a föld tele van a Te dicsőségeddel.
    Hozsánna a magasságban!
    Áldott legyen, aki jő az Úrnak nevében
    Hozsánna a magasságban!

    2. Igen, Te valóban szent vagy,
    korszakok királya, egység forrása,
    aki a Te neved megvallására
    gyűjtöttél egybe különböző népeket.
    Szent a Te egyszülőtt Fiad,
    a mi Urunk, Jézus Krisztus,
    aki azon az éjszakán, amelyen elárultatott,
    azért imádkozott, hogy minden hívő egy legyen,
    s testét és vérét adta tanítványainak,
    mint egységük sákramentumát.
    Szent a Te Lelked is,
    aki által az Újszövetség népét
    a hit, a reménység és a szeretet egységében
    kívántad elhívni és egybegyűjteni.
    Általa ébresztetted fel napjainkban
    a keresztyének között a bűnbánat lelkét
    és azt az akaratot, hogy
    fáradhatatlan buzgósággal keressék
    és valósítsák meg Krisztus testének egységét.
    Mert bár mindnyájunkat egyesít
    az egy evangélium hirdetése és
    az egy keresztség,
    ugyanazokban a titkokban, ugyanazokban az adományokban
    részesülünk,
    s az apostolok és szentek példája tanít minket,
    mégis mélységes fájdalom tölt el azért,
    hogy mi, akiket a megoszlás szerencsétlensége
    évszázadok óta elidegenített egymástól,
    nem tudunk teljes és példaadó
    közösségben élni egymással.

    3. Tekints hát le reánk, gyermekeidre:
    Lelked kegyelme által megvilágosítva
    és a testvéri szeretet által ösztönözve,
    bánjuk az egység ellen elkövetett bűneinket.
    Alázattal kérünk, bocsáss meg nekünk,
    bocsássanak meg nekünk testvéreink is,
    és adj mindazoknak, akik benned hisznek,
    teljes és tökéletes egységet.
    Buzgón könyörgünk hozzád,
    emberszerető Urunk:
    Áraszd ki ma reánk
    Lelked új és gazdagabb ajándékait,
    hogy a Te elhivatásodhoz méltón élhessünk
    teljes alázatban, szelíden és türelemmel,
    szeretetben hordozva el egymást,
    azon fáradozva, hogy a békesség kötelékével
    megőrizzük a Lélek egységét.
    Add, hogy felismerjük az idők jeleit
    és bűnbánattal, önmegtagadással
    tegyük jóvá a múlt bűnét,
    hogy méltók lehessünk megérni
    a tökéletes közösség áhított óráját.
    Hallgass meg minket, Urunk, és mutasd meg nekünk
    egykori könyörületességed teljességét.
    Vess véget az Egyház megosztottságának
    Szentlelked hatalmas eljövetelével,
    adj új szépséget Krisztusod menyasszonyának
    és ajándékozd meg kegyelmesen
    békességeddel és szereteteddel,
    hogy az Egyház,
    mint a népek között felállított jel,
    fényesebben tündököljön,
    és a világ a Te Lelked megvilágosítása által
    eljusson abba a Krisztusba vetett hitre,
    akit Te küldtél el.
    Ajándékozz meg mindnyájunkat,
    akik a világosság fiai lettünk,
    hogy már előre ízlelgetve
    az örökélet javait,
    egy szájjal és egy szívvel
    dicsőíthessük a Te kimondhatatlan nevedet,
    Atya, Fiú, Szentlélek,
    most és mindenkor és az örökkévalóságban.

    Ámen

    Róma, 1967.


dugo@szepi.hu