A második vatikáni zsinat tanításából:
A katolikus egyház az Istentől kinyilatkoztatott igazságoknak és összes kegyelem-eszközöknek gazdag birtokosa, tagjai mégsem élnek ezekből kellő buzgósággal. Emiatt az egyház arca nem tündöklik teljes fényében, sem különvált testvéreink előtt, sem általában a világ előtt, és ez hátráltatja Isten országának a terjedését. Minden katolikusnak törekednie kell tehát a keresztény tökéletességre, és állapotának megfelelően kinek-kinek azon kell fáradoznia, hogy az egyház Jézus megalázottságát és szenvedését hordozva testén, napról napra tisztuljon és megújhodjék, hogy se szeplő, se ránc ne legyen rajta, midőn majd megdicsőülten emeli őt magához Krisztus.
Az egyház minden megújulása lényege szerint a hivatásához való fokozódó hűségben áll; kétségtelen tehát, hogy az egyház hivatása indokolja meg miért irányul a megújulás az egység felé. A földi vándorútján járó egyházat Krisztus szüntelenül erre az örök reformációra hívja. Mint emberi, földi intézmény, erre folytonosan rá is szorul. Idejében és becsületesen, a szükségnek megfelelően meg kell tehát újítani mindazt, amit történeti okok hatására nem egészen gondosan őriztünk meg akár erkölcsi vonatkozásban, akár az egyházi gyakorlatban, akár a tanítás megfogalmazásában is.
A szívbeli megtérést és életszentséget, valamint a keresztények egységéért mondott magán és nyilvános könyörgéseket mintegy az ökumenikus mozgalom szívének kell tekinteni; jogosan nevezhető lelki ökumenizmusnak is.
Belső megtérés nélkül nincs igazi ökumenizmus, mert minden vágyakozás az egység után a lelkület megújulásából, önmegtagadásból, a szeretetnek önfeledt kiáradásából ered és érlelődik. Ezért kell tehát kérni a Szentlélektől a komoly önmegtagadás, a szolgálathoz szükséges alázatosság és szelídség, valamint a mások iránt tanúsított testvéri nagylelk+ség kegyelmét. ,,Kérlek tehát - mondja a népek apostola - én,aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel! Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékében fenntartsátok a lelki egységet.'' (Ef 4,1-3.)
Katolikus szokás lett, hogy gyakran összejönnek és imádkoznak az egyház egységéért, amelyet Üdvözítőnk - halálának előestéjén - kérve-kért Atyjától: ,,Legyenek mindnyájan egyek!'' (Jn 17,21.)
Ez a Szentlélek üzenete.