,,Az Ő sajgó sebei által nyertünk gyógyulást.'' (Izaiás 53,5)
,,Valóban méltó áldozat, mely megtöri a poklokat, kiváltja mind a foglyokat s az égben ujra helyet ad.'' (Zsolozsmából)
Az egyházi év egy negyed részét arra szenteljük, hogy átelmélkedjük Krisztus szenvedését, kereszthalálát és a feltámadás allelujás örömét. Vegetálássá Silányul életünk, ha nem éljük át a bün okozta pusztítást és a megváltás felszabadító boldogságát.
A Biblia tanúsága szerint aki a végtelenül szent Isten közelébe kerül, átérzi bűnösségét. Fáj neki az Istentől való távolság, és mindent megtész ennek fölszámolására. Hamis illuzió, hogy bünbánat nélkül közelebb kerülhetünk Istenhez.
A nagyböjt egy kijózanító szertartással, a hamvazással kezdődik. el kell mérnem, hogy életemben mekkora helyet foglal el mindaz, ami előbb v. utóbb hamuvá lesz. Mindabból amit most fontosnak tartok, mennyi az igazán értékes, mi állja ki az idő próbáját? Ha nem tudok lemondani a mulandóról, teljesen evilág rabjaként élek.
Kell, hogy ebben a nagyböjtben életemben nagyobb helyet kapjon a szenvedés vállalása, a bünbánat és a lemondás.
Mindennek értelmet, s mindehhez erőt az a Krisztus ad, aki a ,,szenvedésből tanult engedelmességet''. (Zsid.5,8.) - valójában Hozzá szeretnék közelebb kerülni ebben a nagyböjtben. Ezért végigolvasom az evangéliumokból szenvedése történetét, többet imádkozom a fájdalmas olvasót, nyomában többször végigjárom a keresztutat és többször szeretnék részesedni az értünk föláldozott Bárány áldozati lakomájából.