Nemrégiben még elég gyakori volt a különböző áldások kérése a keresztények között. A keresztények annak ellenére, hogy erre nem volt semmilyen kőtelező törvény, kérték egyes személyek és tárgyak megáldását. Ez vallásosságunk egyik kifejezője volt. Ma sok városi környezetben kezd eltűnni az áldások igénylése. Ennek nemcsak az az oka, hogy egyesek babonaságnak tekintik őket, sokkal mélyebben kell keresni az indítóokokat. Tanúi vagyunk ui. az elvilágiasodás (szekularizáció) folyamatának, amely többek között azt tartja, hogy a meglévő valóság ónálló, független az Istentől önmagában is nagy értékeket rejt, és ezért nincs szüksége még külön Isten áldására. Sokan nem értik, hogy az áldás - személyek, élőlények és tárgyak megáldása - mivel gazdagítja a meglévő valóságot.
Az áldás elvilágiasodott fölfogása szerintünk egyoldalú. Ezért jó, ha elsősorban a zsidó nép vallásos tapasztalatához megyünk vissza, hogy meglássuk az áldás sokrétűségét, eredeti és mélyebb értékét. A kereszténység a zsidó néptől vette át mint drága hagyatékot. Az áldások, a szentelmények nem keresztény eredetűek.
Az "áldás" (berakhat) szónak gazdag tartalma van a zsidóságban. Elsősorban azt az áldást jelenti, amely Istentől jón. Isten az, aki megáld mindent. Isten nemcsak az élettel áldja meg az élőlényeket (teremtés!), hanem továbbra is fönntartja az életet és az emberi nemet, valamint az élőlényeket. Ezzel kapcsolatban elég ha elolvassuk a Szentírásból a teremtés történetét. Másodsorban az ember igényli vágyaiban és imáiban az Isten áldását. A hívő izraelita úgy tartotta, hogy Isten áldását ki lehet esdekelni imával és kéréssel. Ezenkívül magáénak vallotta azt a jogot, hogy ő is áldjon, hiszen Isten képmására van teremtve. Ha Isten áld, akkor ő is áldhat. Ezzel a fölfogással van összhangban az a szokás, hogy az apa megáldja fiát (gondoljunk Jákob áldására). Az ilyen áldás arra a meggyőződésre utal, hogy az újabb ajándékot jelent az életre és a természetre nézve. Harmadszorra: az ember is áldja az Istent, azzal, hogy hálát ad neki jóságáért, ajándékaiért és jóindulatáért, amit a teremtésben és az áldásban nyilvánít ki.
A bibliai áldások (pl. Ábrahám szolgájának áldása Ter 24, 26-27) szerkezetében három, ill. négy fontos mozzanatot különböztetünk meg. 1. Bevezető áldás, rövid szokásos hálaadás Istennek, és gyönyörködés műveiben; 2.A csodálatos tettek fölidézése, amelyet Isten művelt a teremtésben és népének történetében, továbbá a csodálat és a hálaadás okainak fölsorolása; 3.Befejezés, amely újból emlékeztet a hálaadás fő indítóokaira; 4.Isten csodálatos tetteinek a fölidézését gyakran könyörgő ima követi, amelyben a hívő kéri Istent, hogy a jelen szükségleteknek megfelelően, valósítsa meg a múltban megkezdett jóságos tervét.
Krisztus Urunk az ószövetségi áldásoknak megfelelően áldja az embereket (gyerekeket, tanítványait mennybemenetele előtt) és Istent (lakoma és más alkalmakkal).
Az őskeresztények is átvették az áldás szokását. Az Isten felé irányuló áldásukat legjobban az Eukarisztia fejezte ki, de használják a hagyományos zsidó áldásokat is. Pál apostol leveleit rendszerint áldással kezdi, amelyben hálát ad Istennel, hogy Jézus Krisztus halála és feltámadása által életet és reményt adott azoknak, akik elfogadják az üdvösség örömhírét.
A kereszténység történelme folyamán az áldás értelmezése is átalakuláson ment át. A keresztények elkezdték áldani az élettelen teremtményeket is, ami sokszor az egzorcizmushoz vezetett. A dicsőítő áldás háttérbe szorult és fokozatosan eltűnt a keresztény gyakorlathól. Helyét a megszentelő áldás vette át, amellyel már a 3. század elején találkozunk Hyppolitosz Apostoli hagyománya említi pl. az olaj, a sajt és olajbogyó, a tej és a méz, a testvéri pohár (agape), a gyümölcsök és virágok megáldását. ("Minden élelemért hálát kell adni a szent Istennek és az ő tiszteletére kell magunkhoz venni."). Ezeknek az áldásoknak a szövegéből jól látható, hogy az áldásnak megszentelő célja van. Említésre méltó még a víz és az asztal megáldása, hiszen nagy befolyást gyakorol az áldás értelmezésére a kereszténység rákövetkező évszázadaiban. A közönséges vizet nemcsak azért áldják meg, hogy keresztvízként szolgáljon a szent cselekményben, hanem azért is, hogy kivegyék a Rossz hatalma alól, és elárassza a Szentlélek. Az asztali áldás, amely sokáig használatban volt, egy másik jellegzetességét is kifejezi az áldásnak: a megáldott ételt nem akarják elkülöníteni valamilyen szent használatra, de az áldás által az emberek javát kell szolgálnia.
Később különböző szertartáskönyvek jelennek meg, amelyek áldásokat is tartalmaznak E könyvek alapjában véve követik az Apostoli hagyomány szellemét. Az Egyház a megszentelő áldás által ki akar vonni egyes tárgyakat a csupán világi használat alól, és vallásos, istentiszteleti célra rendelni. Vagy más megfogalmazással: az ember bűnbeesésével együtt a teremtés is a sátán hatalma alá került. A megszentelő áldásnak az a célja, hogy a teremtményeket újból Isten hatalma alá rendelje.
A házszentelés e füzetecskéjének összeállításával és kiadásával segítségére akarunk lenni a lelkipásztoroknak és híveknek, hogy a családi otthon megszentelése által személyüket és otthonukat Isten jósága kísérje, hogy méltó módon saját megszentelődésükre és üdvösségre használják fel azt, amit az Úrtól kaptak hajlékul.
Pap: Békesség e háznak és minden lakójának!
Válasz: Úgy engedje a jó Isten!
vagy:
P.: A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal.
V.: És a te lelkeddel.
vagy:
P.: Az Úr legyen veletek.
V.: És a te lelkeddel.
Hol hit, ott szeretet;
Hol szeretet, ott béke;
Hol béke, ott áldás;
Hol áldás, ott Isten;
Hol Isten, ott szükség nincsen!
(A bevezető háziáldás-szöveg helyett elénekelhető valamelyik alkalmi ének is.)
(Isten igéjének a hirdetése a szertartás központi részét képezi. A körülményekhez alkalmazkodva a pap vagy kisegítője azt az olvasmányt olvassa fel, amelyik a családnak legjobban megfelel.)
Ebben az időben történt, hogy Augusztus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekségét írják össze. Ezt az első összeírást Cirinusz, Szíria helytartója bonyolította le. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják feleségével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.
Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal megnyugtatta őket: "Ne féljetek! Mert nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek."
Ez az Isten igéje.
V.: Istennek legyen hála.
Föltekintett és figyelte, hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegy két fillért dobott be. Erre megjegyezte: "Bizony mondom nektek hogy ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. Mert a többiek feleslegükből adtak az Istennek ajándékot ő azonban mind odaadta, ami szegénységétől telt: egész megélhetését."
Ez az Isten igéje.
V.: Istennek legyen hála.
Abban az időben Jézus ezeket mondta:
"Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút csak az Atya s az Atyát sem ismeri senki csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám vonzó és az én terhem könnyű."
Ez az Isten igéje.
V.: Istennek legyen hála.
Kisgyerekeket hoztak hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. De a tanítványok elutasították őket. Amikor Jézus észrevette, helytelenítette. "Hagyjátok - mondta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa. Igazán mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyerek, nem jut be oda." Azután ölébe vette és kezét rájuk téve megáldotta őket.
Ez az Isten igéje.
V.: Istennek legyen hála.
Még beszélt, amikor egy asszony a tömegből odakiáltotta neki: "Boldog a méh, amely kihordott és az emlő, amelyet szoptál!". De ő ezt mondta: "Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát és hűségesek is maradnak hozzá!".
Ez az Isten igéje.
V.: Istennek legyen hála.
Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel.
Hangosan felkiáltott: "Áldott vagy az asszonyok között és áldott a méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!" Mária megszólalt: "Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett alázatos szolgálójára..."
Ez az Isten igéje.
V.: Istennek legyen hála.
Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. Szerette volna látni Jézust szemtől szembe, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. Így hát előre futott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: "Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom." Erre gyorsan lemászott és boldogan fogadta. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. Zakeus azonban odaállt az Úr elé és így szólt: "Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette". Jézus ezt felelte neki: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett."
Ez az Isten igéje.
V.: Istennek legyen hála.
Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást. a buzgóságban ne lankadjatok legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok. A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak.
Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. Azokkal akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok. Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve.
Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. Ámennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben.
Ez az Isten igéje.
V.: Istennek legyen hála.
Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. Az Isten szeretete abban nyilvánul meg, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretetnek nem az a lényege, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül.
Szeretteim, ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.
Ez az Isten igéje.
V.: Istennek legyen hála.
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha.
Ez az Isten igéje.
V.: Istennek legyen hála.
Vezessen benneteket a Lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek.
A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonló. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát. A Lélek gyümölcsei viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás... Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után.
Ez az Isten igéje.
V.: Istennek legyen hála.
Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban bennemarad az Isten, és ő is az Istenben. Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittűnk benne. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.
Ez az Isten igéje.
V.: Istennek legyen hála.
Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába.
Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait, Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: "Uram - méltatlankodott -, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem." Az Úr azonban így válaszolt: "Márta, Márta, sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha."
Ez az Isten igéje.
V.: Istennek legyen hála.
(A fenti szentírási szövegválogatás nem kizárólagos. A Zsinat szellemében mindenki választhat más megfelelő szöveget is. Az olvasmány után ajánlatos, hogy a pap lehetőleg a háziakkal közösen - néhány szót szóljon a bibliai részről, a jelenlévő családra vonatkoztatva. Aztán pedig kérje fel őket közös imára.)
(A könyörgésekből néhányat kell kiválasztani a helyzethez mérten, de lehet más könyörgést is alkalmazni a szentírási részlet témájától és a házbeliek szükségleteitől függően.)
P.: Mindnyájunkhoz közel van Isten - ha oltalmát kérjük! Urunk, te szelíd és jóságos vagy hozzánk: megszánod, aki hozzád sóhajt. Imádságunkat halld meg, Istenem, figyelj a könyörgő szóra! Jóságos Istenünk, könyörgünk hozzád e család minden jelenlévő és távollévő tagjáért, védelmezd őket, és szenteld meg kegyelmeddel!
V.: Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Add, Urunk, hogy a keresztény családok által növekedjék Egyházunk!
V.: Kérünk Téged...
Óvj meg minket, Urunk, minden veszélytől, és áraszd bőséges áldásodat minden család otthonára!
V.: Kérünk Téged...
Tekints jóságosan azokra, akiknek nincs tető a fejük fölött, hogy tisztességes lakóhelyet találjanak!
V.: Kérünk Téged...
Add meg és őrizd meg a föld termését, hogy az embereknek mindig meglegyen a mindennapi kenyerük!
V.: Kérünk Téged...
Add, Urunk, hogy a házastársak, esküjükhöz híven hűségesek legyenek a sírig!
V.: Kérünk Téged...
Add, Urunk, hogy a gyermekek növekedjenek bölcsességben és kedvességben Isten és az emberek előtt!
V.: Kérünk Téged...
Add, Urunk, hogy a mulandó dolgok között zarándokolva a mennyei örök életre vágyakozzunk, s a hit, a remény és a szeretet által már most élvezzük a mennyei boldogság előízét!
V.: Kérünk Téged...
Halálunk óráján állj mellettünk, Urunk, kegyelmeddel, hogy hűségesnek találj minket, és a te békédben költözzünk el ebből a világból!
V.: Kérünk Téged...
Add, Urunk, hogy e család minden elhunyt hozzátartozója (NN) elnyerje szereteted jutalmát: az örök boldogságot!
V.: Kérünk Téged...
P.: Zárjuk fohászainkat azzal az imával, amelyre Jézus Krisztus tanított meg minket:
MI ATYÁNK...
P.: Most pedig forduljunk, testvéreim, közös mennyei Atyánkhoz azzal az imával, amelyre Jézus Krisztus tanított meg minket:
MI ATYÁNK...
(A pap belátása szerint a következő imák egyikét választja ki. A könyörgés után szenteltvízzel hinti meg a helyiségeket, és ha szokás, tömjénezhet is. A szertartás az áldással végződik.)
A pap, miközben szenteltvízzel meghinti a hajlékot, ezt mondja:
Emlékeztessen a szenteltvíz keresztségünkre és Krisztusra,
aki szenvedésével és feltámadásával megváltott minket!
(A meghintést, ha szokás, a tömjénezés követi, valamint az évszám és a Háromkirályok kezdőbetűinek följegyzése az ajtóra.)
vagy:
P.: Áldja meg az Úr, és őrizze meg e ház lakóit.
V.: Ámen
P.: Fordítsa feléjűk tekintetét, és adjon nekik békességet.
V.: Ámen.
P.: A mindenható Istennek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek az áldása szálljon e házra és minden lakójára, és maradjon rajtuk mindenkor.
V.: Ámen.
vagy:
P.: Isten, minden áldás forrása, halmozza el e ház lakóit .bőséges kegyelmével, és őrizze meg őket az új esztendőben erőben és egészségben.
V.: Ámen.
P.: Adjon nekik állhatatos hitet, rendíthetetlen reményt és türelmet, hogy kitartsanak a szeretetben.
V.: Ámen.
P.: Adjon nekik békét az életben, eredményt a munkában, buzgóságot az imában, és végül örök életet.
V.: Ámen.
P.: A mindenható Istennek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek az áldása szálljon e házra és minden lakójára, és maradjon rajta mindenkor.
V.: Ámen.
vagy:
P.: Áldjon meg benneteket a mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
V.: Ámen.
Könyörögjünk. - Urunk, Jézus Krisztus! Te a hozzádjövő gyermekeket magadhoz ölelted, és kezedet fejükre téve megáldottad őket. Azt mondtad: Engedjétek hozzám a kisdedeket, és ne tiltsátok el őket tőlem, mert ilyeneké A mennyek országa. Ezeknek angyalai színről színre látják a mennyei Atyát. Kérünk, tekintsd ezeknek a gyermekeknek ártatlanságát és szüleik hitét. Papi szolgálatunk által áldd meg őket a mai napon, hogy kegyelmedben és irgalmadban mindig előbbre haladjanak. Tartsák meg parancsaidat, és érjék el kitűzött céljukat általad, világ Megváltója, aki az Atyával és a Szentlélekkel együtt élsz és uralkodol, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.
Gyógyítson meg téged az Úr Jézus Krisztus. Járjon közbe érted a Boldogságos Szűz Mária és minden szentek, hogy nyerj tökéletes testi-lelki egészséget. Papi kézfeltételem által minden égi és földi áldással áldjon meg téged az Atya, a Fiú + és a Szentlélek.
Ámen.
Megáldjuk és megszenteljük + ezt az olvasót Isten dicsőségére, a Boldogságos Szúz Mária tiszteletére: a mi Urunk Jézus Krisztus életének, halálának és feltámadásának emlékére. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Mindenható örök Isten, aki megengeded, hogy szenteid képét és szobrát megfessük, vagy megmintázzuk, add, hogy valahányszor azokat szemlélve szentjeid jó cselekedeteire gondoljunk, erényeit utánozzuk; áldd meg ezt az Úr Jézus (Szűz Mária, Szent...) tiszteletére készített képet (szobrot) ~ és add, hogy mindazok, akik az Úr Jézust (Szűz Máriát, Szent...t) tisztelik, az Ő közbenjárására és érdemeire való tekintettel a jelen életben T6led kegyelmet kapjanak, és elnyerjék az örök boldogságot. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.
Úristen, a te Neved mindent meg tud szentelni. Add bőséges áldásodat + erre a ....ra(re); és add, hogy mindaz, aki parancsaidnak megfelelően Neked hálát adva ezt a .....-t használni fogja, szent Neved segítségül hívása által testének egészséget, lelkének pedig oltalmat és kegyelmet nyerjen. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
Ámen.
(Az első két áldást a Szentelések és áldások c. könyvecskéből vettük, amelyet Magyar Püspöki kar adott ki 1980-ban. - A három utóbbit P. Dr Écsy László csíksomlyói ferences fordította a Római latin Rituáléból.)