Jézus több példabeszédet mondott a világ végéről és második eljöveteléről. Hallgatóit az a kérdés izgatta: Mikor lesz mindez? Mikor lesz a világ vége? ,,Azt a napot és órát azonban nem tudja senki, még az ég angyalai sem, csak az Atya'' (Mt 24, 36).
Jézus világosan tudtára adta tanítványainak, hogy egyáltalán nem lényeges dolog a ,,mikor?'', hanem az a fontos, hogy - mindennek tudatában - ők hogyan élnek, mit tesznek: hogyan várják Krisztus második eljövetelét. Mert akármikor történik is, amiről Jézus jövendölt, a ,,hogyan'' kerül számonkérésre: ennek az időnek, az itteni földi létnek a felhasználása, várakozása, készülete.
A talentumokról szóló példabeszéd is ezt az igazságot világítja meg. Az idegenbe utazó, de majd egyszer - ki tudja, mikor? - visszatérő úr: Jézus Krisztus. A szolgák, akikre rábízza vagyonát, a talentumokat: mi vagyunk. Amikor visszatér - egyénileg már a külön ítéletkor, halálunk után -, mindnyájunkat számon kér, hogyan kamatoztattuk a talentumokat. Jutalmunk, az örök élet a két időpont közti ,,próbatételtől'' függ: hogyan használtuk fel, hogyan gyümölcsöztettük Isten ajándékait, életünket, tehetségünket, a kapott kegyelmeket. Mert mindnyájan kaptunk talentumokat, értékeket Istentől: természetes és természetfeletti javakat. Nem azért kaptuk, hogy - akár félelemből, akár lustaságból -, elássuk azokat, hanem hogy használjuk, forgassuk, kamatoztassuk.
Jézus nem ijeszteni akar minket e példabeszéddel. Inkább vigasztal: életünk minden ideje értékes, mennyei javakat ,,szerző'' idő, személyiségünk minden jó tulajdonsága Isten tervét építheti, - csak az kell, hogy felelősséggel vállaljuk azt, aki vagyunk, és tisztességgel ,,ügyeskedjünk'' tehetségünk érdekében.
Figyelmeztet ez a példabeszéd arra is, hogy közreműködésünk szükséges ahhoz, hogy üdvözüljünk. Ezért lelkiismeret-vizsgálatunk egyik fontos kérdése legyen: együttműködtünk-e a kegyelemmel és Isten ajándékaival, indításaival?