A fenti, közismert történetnek néhány jellegzetes tanulságát emeljük ki elmélkedésünkben.
1. Jézus remek vitatkozó. Jézus számára a farizeusok csapdája rendkívül körültekintően van megszerkesztve. A farizeusok nem maguk kérdezik meg Jézust, hanem küldötteik révén, akik egyúttal tanúk is lehetnek Jézus ellen. A kérdést úgy teszik fel, hogy Jézus csak igennel vagy nemmel tudjon válaszolni. Ha igennel válaszol, bajba kerül a nacionalisták és zelóták előtt, akik vallási okokból is (legalábbis ezekre hivatkozva) tiltották az adófizetést. Ha Jézus nemmel válaszol, a Heródes-pártiak és a rómaiak vádolhatják lázítással. Jézus azonban ,,átlátott álnokságukon'' - ahogyan az Írás mondja. ,,Mutassátok az adópénzt!'' - szól rájuk.
Azok észre sem veszik, mire megy ki a ,,játék''. Elővesznek egy dénárt s ezzel bizonyítják, hogy használják a császár pénzét. (Demonstratio facti.) ,,Kinek a képe és felirata ez?'' kérdésre pedig szóval is megvallják, hogy gyakorlatilag elismerik a rómaiak uralmát. Az ítéletet - most már saját maguk fölött - Jézus csak megerősíti: ,,Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.''
2. Az igazságosság lényege és alaptörvénye az, amit Jézus a történet végkövetkeztetéseként kimond: meg kell adni mindenkinek a magáét, vagyis azt, ami jár neki. Az Istennek is, a császárnak is. Az igazságosság törvénye szerint az egyik nem ellenkezhet a másikkal. Persze a ,,rangsorolásban'' mindenképpen az Istené az elsőség, még a dénár felirata szerint is, amely így szólt: Tiberius Caesar Divi Augusti Filius Augustus. (Magyarul: Tibériusz császár az imádandó istennek imádandó fia.) Jézus is és az őt kísértő zsidók is vallották a zsoltárossal: ,,Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója.'' (Zsolt 24,1; vö. olvasmányközi zsoltár a szentmisében: Zsolt 95,3-4.) Ugyanakkor el kell ismerni a ,,világi rendet'' és uralmat a saját illetékességi területén. Röviden ezek foglaltatnak benne Jézus mondásában.
3. Emberség és vallásosság, világi feladatok és vallási kötelességek jól megférnek egymással - ez is benne van Jézus nyilatkozatában. Az egész történetnek már az is nagy tanulsága, hogy a kettőt nem helyes ellentétbe állítani. Tehát hamis a kérdés, ha így hangzik: a császár (állam) vagy Isten? A hazafiasság keresztény erény is.