Minden elillan, mint az őszi felhő,
rajtad kívül, minden lehull, mert elvirágzik.
És mi is elsüllyednénk, talajtalan,
és a parttalan vizekre űzettetnénk,
ha nem lenne oltalmunk,
végső oltalmunk, egyetlen oltalmunk,
Benned, Urunk!
Napjaink kétségében, létünk szegénységében,
a fájdalom szörnyűségében csak egy vigasz van,
egyetlen boldogság: Te vagy!
Semmi-létünk valótlanságában,
árnyékszerűségében s alaptalanságában
csak egy valóság van: Te vagy!
Mert előtted mi semmi vagyunk.
De a mi boldogságunk és vigadozásunk,
semmi-voltunk csöndes öröme
és otthonos elragadtatása:
Te vagy! Te vagy!
Minden bölcsesség célja
és minden teremtmény
végső világossága és dicsősége:
Te vagy! Te vagy!
Mennyországunk és ujjongásunk
örökkön örökké:
Te vagy! Te vagy! Te vagy!