Az evangélium vőlegénynek nevezi Jézust. Benne teljesedtek a próféták által hirdetett ígéretek. Ő testesíti meg Isten hűségét, amelyben az újszövetség létre jön. Benne bízta rá magát - minden várakozáson - felül Isten az ő népére. Ezért most az örvendezés ideje van, és ,,nem böjtölhet a násznép, ha vele van a vőlegény''.
Félreérthetetlenül hangoztatja mindkét hasonlat - a régi ruhára varrt új foltról és az új tömlőbe töltött új borról - az ószövetség végét saját gondolkodás- és magatartásformájával együtt. Mostantól fogva Isten partnerének számít, és neki szolgál, aki Jézussal él, és úgy él, mint ő.
Az újszövetség ismertető jegye, hogy a Lélek szövetsége, azé a Léleké, aki ,,éltet'', és nem a betűé, amely ,,öl''.