Ahogyan a Szentlélek a teremtés kezdetén a vizek fölött lebegett, ugyanúgy jelen van az egyház alapításánál. Első ajándéka az apostolok számára a nyelvek adománya (ApCsel 12,4), amely emlékezetünkbe idézi a bábeli toronyról szóló elbeszélést (Ter 11,1- 9). Akkor a mértéktelen gőg közös bűnével bemocskolt emberiség úgy bűnhődött, hogy nyelve összezavarodott, és az emberek szétszóródtak a földön. Most a Szentlélekben és tűzben megkeresztelt emberek mindenféle nyelvet beszélnek, és Isten csodálatos tetteinek magasztalására színes, tarka közösségben jönnek össze. Most már nemcsak arról van szó, hogy köszönetet mondjanak a gazdag aratásért, hanem köszönetet mondanak a kimondhatatlan gazdag életért, amely az egyházra és rajta keresztül az egész emberiségre kiárad (Jn 10,1- 10). És most már nemcsak a törvény ajándékairól van szó, hanem a Szentlélek ajándékairól, s hogy a keresztények az ő templomává lettek.
Ez az Isten nagy műve az üdvösségben. Az egyház arra hív meg minket, hogy ez bennünk életté legyen. A pünkösd az a nap, amelyen Krisztus misztériuma beteljesül, amelyen az egyház megszületett és megkezdte vándorútját a földön. Mert Krisztus Lelke szállt le reá, és ettől kezdve az üdvösséghozó Isten jelen van a világban.