Milyen vigasztaló,
hogy te vagy pásztorunk, Urunk!
És mi, a te nyájad, milyenek vagyunk?
Hallgatunk rád, valóban?
Amikor hívsz az istentiszteletre,
örömmel indulunk el,
vagy vonakodva, ímmel-ámmal?
Hogyha hívsz az emberek szolgálatára,
közösségileg gondolkodunk,
vagy elzárkózunk?
Amikor más karámok nyájaihoz látogatsz,
felismerjük ebből
az ökumené feladatait?
Vagy féltjük saját pozícióinkat,
és vonakodunk,
hogy téged másokkal megosszunk?
És otthon, a munkahelyen,
az emberek közösségében
mi vagyok én: pásztor vagy béres?
Te életedet adtad értünk
mit adok én,
mit akarok tenni értük?