Új év jön. Vajon mit hoz? Nem a világra, nem is az egyházra, hanem saját magamra gondolok. Csak saját magamra. Ez a kérdés, ez a gond jogos. Mert ugye, egyszer ,,le fogok lépni'', és többé nem leszek itt. És ez nem az én önző elképzelésem, hanem a hitem mondja, hogy igazán majd akkor kezdek azzá lenni, amivé itt és most lettem. Ennek az életnek a hozamát gyűjtöm össze abban, amit örökkévalóságnak nevezünk. Ez lesz az én és a te egyedülálló, felcserélhetetlen, el nem tulajdonítható örökkévalóságom. Jogom van tehát hozzá, hogy feltegyem a kérdést: mit hoz nekem az új év? Minden más történés csak annyiban fontos, hogy ennek vagy annak, nekem és neked milyen örökkévalóságot hoz. Mert minden egyéb elmúlik, és ha már átéltük, nem is fontos többé.
Az érdekel tehát, mit hoz az új esztendő. Teljes komolysággal így az örökkévalóság után érdeklődöm. Ami vele jön, az már nem múlik el. Azért jön, hogy megmaradjon. Azért történik, hogy legyen, nem azért, hogy elmúljon. Belerobban az idő ürességébe, azért, hogy azt kitöltse. Ez az örökkévalóság titka az időben. Tulajdonképpen nem is tudom olyan komolyan venni, amit az új év hoz, mint ahogyan kellene. Mert amíg létemmel az elfolyó időn keresztül száguldok, csak arra gondolok, hogy nincs benne más, csak ez. Újra és újra rá kell ébrednem: az örökkévalóság történik bennem, egyszer s mindenkorra történik, akkor is, ha úgy gondolom, hogy nem is olyan fontos az, ami az idővel tovatűnik...
Nem nagyon valószínű, hogy csupa olyan órákat kapunk ajándékba, amelyek a mi szempontunkból nézve igen jelentősek lennének. Kell tehát, hogy mindennapjainkban legyen az örökkévalóság. Tudjuk ugyanis, hogy minden ember, aki ezen a földön látszólag mint tucatáru szaladgál, érdemes arra, hogy örökkévalósággá váljék, mégpedig itt, ahol látszólag semmit sem csinál, amikor nyomorúságosan keresi meg mindennapi betevő falatját, házasodik és szidja a politikusokat, ha éppen nem futballmeccset néz vagy megbecsülő véleményt mond Picassoról.
Nekem is talán csak a mindennapok alakjában jönnek el csillagóráim. A mindennapoknak azonban sok olyan helyzete van, amely nem válik csillagórává. Az ember nem képes arra minden pillanatban, hogy egészen önmagát nyújtsa. És a legnagyobb szabadságnak kell a legjobban odaajándékoznunk magunkat, mert a legbensőbb valóság a legmélyebb lehetőségen alapszik. Ezt azonban ajándékba kapjuk. A legnagyobb ajándék az, ha teljes szabadságban egészen önmagunkat tudjuk adni. Ez nem adódik minden pillanatban. Dé megadatik a mindennapok apró helyzeteiben. Ki tudja megmondani, mikor jön el ez az óra? Cselekvéseink mindig az áttekinthetetlen jövő felé irányulnak, s ennek kockázatát és előnyeit viselnünk kell. Hirtelen, a beláthatatlan elfogadásában épp csak megsejtve, kapjuk ajándékba a nagy beteljesedést. És mégis a miénk lesz, mert - ha öntudatlanul is - hittel vállaltuk.
Ilyen lehetőségekkel érkezik az esztendő. Hittel kell ünnepelnünk az újévet, nem pedig megbántódottan és gyáva hitetlenséggel. A jövő jön. A balgák úgy gondolják, hadd jöjjön, hisz a jövő, mint valami beteges halál-vágyó az elmúlásra törekszik. Az igazság az, hogy azért jön, mert örökkévalósággá akar lenni. A jövő nem lesz kisebb, ha elmúlik, hanem csak sajátosan olyan múlttá lesz, amely határtalan jelenvalóság abban az emberben, akinek van Istene. Az a jövő jön, amely megmarad. Az én időm teljességében, a hívő, remélő és szerető szabadság csillagóráiban. Mit hoz az új esztendő számomra? Istent hozza időm teljességében. Ki tudja, talán úgy, hogy az utolsó elfutó pillanat az örök fény fáklyája lesz, s utána nem lesz több pillanat, hanem ez már az örök világosságba világít be. Ki tudja? Futok én, mondja az Apostol. Nem tekintek vissza. És nem gondolom, hogy már elértem a célt, hanem futok, hogy elérjem. ,,Maranathát'' kiálthatunk az új év elé is. Mert az Úr érkezik. Életem új esztendejében is. Mit hoz nekem az új év? Jézus Krisztust, a megfeszítettet és föltámadottat, halálának és életének titkát életemben és halálomban, az ő ragyogó fényességét hitem fáradozásaiban, az ő ígéretét reményem küzdelmeiben, irántam való szeretetét abban a mindig megújuló törekvésben, hogy őt szeretve megtaláljam és sorsában osztozzam. Az Úr éve jön.