Naszreddín mullah egy nap megpillantotta a tanítót, amint az éppen egy csoport gyereket vezetett a mecsethez.
- Minek viszed őket oda? - kérdezte.
- Nagy szárazság van a földeken - magyarázta a tanító -, és bízunk abban, hogy az ártatlanok kiáltása megindítja a Mindenható szívét.
- Akár ártatlan, akár nem, a kiáltás nem számít - mondta a mullah -, hanem a bölcsesség és a tudatosság.
- Hogy merészelsz ilyen istenkáromlást mondani a gyerekek előtt! - kiáltotta a tanító. - Bizonyítsd be, amit mondtál, vagy különben eretnekké nyilvánítunk.
- Ez igazán egyszerű - mondta Naszreddín. Ha a gyerekek imája egy icipicit is számítana, már rég nem lennének tanítók a földön, mert nincs semmi, amit jobban gyűlölnek mint iskolába járni. Hogy mégis túléltétek azokat az imákat, annak az az oka, hogy mi, akik jobban tudjuk, mint a gyerekek, megtartottunk benneteket a helyeteken.