Vacskamati igencsak működött
- Úgy fogtok tisztelni, mint a sicc - mondta működés közben.
És zörgött-börgött az üvegekkel, pancsikált a gyanús lében, labdázgatott a ványadt barackokkal.
Na persze Aromo azonnal elhúzta a száját.
- Ha egy macskaféle azt mondja, hogy sicc, annak jó vége nem lehet - mormogta.
De Vacskamatinak aztán mormoghatott. Vacskamati zavartalanul zörgött-börgött, pancsikált és labdázgatott tovább. Azaz nem egészen zavartalanul, mert Ló Szerafin megkérdezte:
- És mitől fogunk úgy tisztelni, mint a sicc?
- Ez az! Mitől?! - bődült el Bruckner Szigfrid.
- Attól, hogy gazdag leszek - mondta nagy büszkén Vacskamati.
- Mint a sicc? - kérdezte Szörnyeteg Lajos.
- Igen. Mint a sicc! - mondta megvetően Vacskamati.
- Ha szabad érdeklődnöm, mitől fogsz meggazdagodni? - kérdezte gúnyosan Bruckner Szigfrid.
- Nem látod? - mondta Vacskamati -, barackbefőttet csinálok.
- Ezekből a ványadt barackokból? - heherészett Ló Szerafin.
- Ványadt? Még hogy ványadt?! - nevetett Vacskamati.
- Igenis ványadt! - kiabált Aromo. - Mi az hogy ványadt! Csenevész, ösztövér, gyöszös, csökött!
Vacskamati, úgy látszik, ezt a pillanatot várta, mert abbahagyta a zörgés-börgést, a pancsikálást, a labdázgatást. Hősi pózba vágta magát.
- Valóban - mondta fennkölten. - A barack az ványadt, csenevész, ösztövér, gyöszös, csökött. De ti, kis földhöz ragadtak, nem ismeritek Vacskamati nagy egyetemes, világméretű agyvelejét!
A hatás elsöprő volt. Szájtátva bámulták őt, az egy Aromo kivételével. Aromo csak vihogott.
- Talán a nagy, egyetemes, világméretű agyvelődet akarod befőttként eladni?
- Nyúlnak nyúlfarknyi esze - legyintett Vacskamati. - Most megismerkedhettek a nagy Vacskamati nagy, egyetemes, világméretű agyvelejének nagy, egyetemes, világméretű találmányával, a nagy, egyetemes, világméretű befőttesüveggel. Ide süssetek!
Ettől a szónoklattól még Aromóba is némi kis tisztelet költözött. Odasütött hát ő is. Vacskamati meg mint egy bűvész fölkapott egy ványadt barackot, magasra emelte.
- Mi ez? - kérdezte drámai hangon.
- Egy dió - suttogta Szörnyeteg Lajos.
- Nem téged kérdeztelek - mérgelődött Vacskamati.
- Azt akartam mondani - védekezett Szörnyeteg Lajos -, hogy egy dió nagyságú barack.
- Ez a helyes beszéd - bólintott Vacskamati. Ványadt ez a barack?
- Hát bizony... - mondták a többiek.
- Nem kétséges, jól mondjátok. Ványadtka, gyöszöcske, csenevészke. De ezt figyeljétek!
Meglóbálta a feje fölött a barackot, és mint egy varázsló, belehelyezte az előtte fényeskedő befőttesüvegbe.
Fölhördültek a csodálkozástól. A ványadtka barack akkorának látszott a befőttesüvegben, mint egy sárgadinnye.
- Nahát ez az! - mondta büszkén Vacskamati. Az emberek kapkodni fognak a befőttem után. Ez az én nagy, egyetemes, világméretű találmányom.
- Jobban mondva ez a te nagy, egyetemes, világméretű csalásod - mondta Aromo.
Fölcsillant Vacskamati szeme.
- Azt mondod, hogy ez egy nagy, egyetemes, világméretű csalás?
Bruckner Szigfrid böffentett.
- Még kérdi! Nagyítóüvegből csinál befőttesüveget, és még kérdi!
Vacskamati kivirult.
- Akkor ez azt jelenti... ez nem jelenthet mást, mint, hogy én egy nagy, egyetemes, világméretű csaló vagyok!
Ló Szerafin bólintott.
- Az bizony. Az emberek majd boldogan megvásárolják a befőttedet, mert azt gondolják, hogy csodabefőttet vásárolnak csodabarackból. Odahaza kibontják, és ványadt, töppedt, vacak, mogyorónyi barackot találnak az üvegedben.
- Akkor aztán lesz haddelhadd - mondta Bruckner Szigfrid.
- Bizony - folytatta Ló Szerafin -, sose mosod le magadról, hogy nagy, egyetemes, világméretű csaló vagy. Az emberek köpnek, ha találkoznak veled.
- Sőt, pöknek - bólogatott Szörnyeteg Lajos.
- Bizony, köpnek és pöknek - vette át a szót sugárzó arccal Aromo -, és soha többé egy szavadat sem hiszik. Árulhatsz nekik akkora barackot, mint egy úritök, akkor sem veszik meg, mert azt hiszik, becsapás.
- Megrendül benned a bizalmuk - mondta komoran Bruckner Szigfrid. - Te nagy, egyetemes, világméretű csaló.
- De hát ez nagyszerű! - ugrándozott Vacskamati.
- Miért volna ez nagyszerű? - nézett rá szemrehányóan Ló Szerafin.
- Gondoljátok, hogy bevesznek akkor abba a könyvbe is, aminek az a címe, hogy Nagy, egyetemes, világméretű csalók?
- De be ám! - rikkantott Bruckner Szigfrid -, még a fényképed is benne lesz. Szemből is, meg profilból is.
- Nagyon jó fényképarcom van - suttogta boldogan Vacskamati. - Híres ember leszek. Nagyon híres.
És már vitte is a piacra a befőttjeit.
- A szégyentelen - néztek utána mogorván a többiek.
Na, a piacon körülállták ám Vacskamati portékáját.
- De gyönyörű barack - mondták az emberek -, de csodálatos! Ilyen szép barackot még sose láttunk. Hogy adod, Vacskamati!
Vacskamati csak vihogott örömében.
- Ugye csodálatosnak látjátok?
- Miért ne látnánk annak, amikor az - mondták az emberek.
- Mégiscsak én vagyok a világ legnagyobb csalója! - rikkantott boldogan Vacskamati.
- Már miért volnál?
- Mert ezekben a befőttesüvegekben akkorka barackok vannak, mint egy ma született dió. Haha! - Hogy mondhatsz ilyet - mérgelődött egy nagy bajszú -, amikor a saját szememmel látom, hogy gyönyörű, nagy barackok!
Vacskamati a hasát fogta nevettében.
- Na itt van, nyisd csak ki!
- Mennyiért adod?
- Ingyen - mondta Vacskamati -, nyisd csak ki!
A nagy bajszú kinyitotta az üveget, kivett egy barackot. Na nézd! Tényleg mint egy csökött dió. Nahát. Úgy kacagott a nagy bajszú, majd kidűlt az oldala. Hamm, bekapta a ványadt barackot.
- Édesnek édes - mondta, és úgy nevetett, majd a torkán akadt a barackmag.
Az emberek meg egyre többen tolongtak Vacskamati körül.
- Nézd, milyen mókás! - kiabálták - Nahát! Vacskamati osztogatta a befőtteket.
- Ezt nézzétek meg! Mit tud a nagy, egyetemes, világméretű csaló!
Nagy vigasság volt, nagy befőttevés. Ekkora ingyenes, kacagásos befőttevésre még a legvénebbek sem emlékeztek. Nem is emlékezhettek, mert ilyen még nem volt, amióta a világ világ. És talán nem is lesz. Mert ilyesmi csak egyetlenegyszer fordulhat elő a világon.
Nagy ünnepelve, nótaszóval, rikogatva, sikogatva kísérték haza Vacskamatit.
- Oda nézzetek, már verik! - mondta Ló Szerafin.
- Dehogy verik - mondta gyanakodva Aromo. Éppen hogy majdnem a vállukon hozzák.
Néztek nagy ámuldozva.
- Éljen Vacskamati! - kiabálták az emberek.
- Na, mi az - kérdezte Bruckner Szigfrid -, meggazdagodtál?
- Ugyan, gazdagság - legyintett Vacskamati. Nem érdekel az engem. Nem látod, hogy a nagy, egyetemes, világméretű csalásomat ünneplik. Mert én vagyok a földön a legnagyobb, legegyetemesebb, legvilágméretűbb csaló. - Aromóra nézett. - Te meg csak egy pici, egyetemetlen, világméretetlen mezei nyúl vagy.
- Pfuj! - mondta mérgesen Aromo.
Vacskamati meg fáradtan a fűre hajtotta a fejét, és az égzengető ünneplés és hejehuja közepette elaludt.
- Legalább nekünk is hagytál egy üveg befőttet? - kérdezte boldogtalanul Bruckner Szigfrid. De hiszen kérdezhette. Mert egyfelől a befőtt már réges-rég elfogyott. Másfelől mert Vacskamati már aludt, s mosolygott álmában, mert arról álmodott, hogy a világ legnagyobb, legegyetemesebb és legvilágméretűbb csalója.