A férfi krétaszín arccal görbed a heverő szélén, kezét a gyomrára szorítja. Nyöszörög. Szeme alá sötét árkot mélyít a fájdalom, ajkát összepréseli.
Fáj a gyomra.
Az előszobából berregés hallatszik. Utasszállító repülőgép, traktor vagy tűzoltóautó - gondolja a férfi. De aztán rájön, hogy tűzoltóautó nem lehet, mert akkor szirénázna. A kilincs vadul megnyikkan, csattog.
Az az egyén, akarom mondani, géperejű jármű, aki rángatja, nyilván alig éri fel. Végre kitárul az ajtó, s egy megejtően kopasz gyerek berreg be a kilincs alatt.
- Szervusz, kipi-kopinger - nyögi a férfi -, minek ennyi gáz?
- Követ szállítok - mondja a kopasz (ezek szerint dömper), egyben abba is hagyja a berregést, s úgy tetszik, a dömperséget is. Közelebb lép, mutatóujjával a férfi gyomrára bök: - Megint itt van?
Gyűrött arccal bólint.
- Mit csinál?
- Terpeszkedik.
- Rá is gyújtott?
- Rá.
Mindketten elképzelik a Fájdalmat, ahogy pöffeszkedik odabe. Nagy, lancmók pasas a Fájdalom, fekete, szétálló sörényű, és két hegyes szemfog lóg ki a szájából. Elégedetten fújja a füstöt.
- És Tropkó úr? - kérdezi a gyerek - már beküldted?
Tropkó urat, akinek egyébként Troparin a becsületes neve, nemigen szereti beküldeni a férfi. Azt szeretné, ha a fájdalom magától eltakarodna.
- Még nem - mondja -, de most már itt az ideje.
Egy üvegcséből kiráz egy szemet, lenyeli.
- Bent van? - kérdezi suttogva a gyerek.
- Bent.
- Mit csinál?
- Még csak nézelődik.
- A Fájdalom észrevette már?
- Észre.
- Mérgelődik?
- De még mennyire - mondja a férfi, és a tenyerét jó erősen a gyomrára szorítja.
A nyalka, rokonszenves Tropkó úr bent áll hát a helyszínen, a böhöm Fájdalom gyanakodva föltápászkodik.
- Már kergeti? - kérdezi a gyerek.
- Nem - nyögi a férfi -, még csak beszélgetnek.
- Azt kérdezi a Fájdalom, hogy mit akar már megint a Tropkó úr, igaz? - így a gyerek.
- Azt.
- És Tropkó úr mit válaszol?
- Hogy lesz szíves, Fájdalom úr, elkotródni.
- Kotródik?
- Nem, azt mondja, nem jókedvéből jár ide, hanem az én érdekemben.
- A te érdekedben?
- Igen, mert itt egy fekély - mutatja, hol -, és ez egyre csak nőni fog, ha zsírosat eszem, és vedelek.
- Mit ha vedelsz?
- Pálinkát.
- És Tropkó úr?
- Nem vitatkozik, felgyűrte az inge ujját.
A gyerek szeme felcsillan.
- Leken neki egyet?
- Remélem - nyög a férfi.
- Jobb kézzel is, meg bal kézzel is?
- Jaj!
- Mi az?
- Verekszenek.
- Gyerünk, Tropkó úr, húzz be neki! - lelkesedik a gyerek.
A férfi arcán simulnak a ráncok. Hanyatt fekszik.
- Már fogja a nyakát?
- Fogja.
- Tropkó úr jó erős, igaz?
- Ühüm.
- Még nem kergette ki egészen?
- Egészen még nem, de mindjárt kint lesz.
- Állj az ablakhoz - súgja a gyerek.
- Minek?
- Hogyha kijön a Fájdalom, essen le az emeletről. Majd jól összetöri magát.
A férfi az ablakhoz áll, arcába kezd visszatérni a szín.
- Most - mondja -, most kint van.
- Hess, hess, ronda Fájdalom - kiabál a gyerek, és kezével az ablak felé legyez -, sose gyere vissza!
Puff - a Fájdalom nagyot nyekken a járdán.