Kezdetben csak a város alsóbb néposztálya jött ki az istállóhoz, meg a csőcselék egy-két tagja is, ahogy történni szokott, ha sok ember verődik össze. Legfőképp szegények, betegek, vakok, bélpoklosok jöttek. Letérdeltek a gyermek előtt, alázatosan meg hajoltak, és buzgón kérték, hogy legyen szíves, gyógyítsa meg őket. Sok meg is kapta, amit kért, nemcsak a csodatevő hatalom által, mint ahogy egyszerűségükben gondolták, hanem hitük ereje által.

Sokáig állt egy kisleány a tolongó tömegben, és nem tudott keresztülfurakodni. Végül Mária megszólította: ,,Jöjj ide! - mondta. - Mi van a köténykédben?''

A kislány széthajtotta köténye csücskeit és lám, a kendőben rémülten és borzasan gubbasztott egy madárka, egy egészen kicsiny madárka.

,,Nézd meg! - mondta a kislány a Kisjézusnak, - A fiúktól vettem el, ráadásul még a macska is meg akarta enni. Meg tudnád tenni, hogy ismét egészséges legyen? Ha neked adnám érte a babámat?''

Ó, a baba! Hiszen az már komoly dolog! Még Szent József is megvakarta kopasz fejét, pedig ő megfontolt ember. A betegek és nyomorgók meg körülállták, és úgy bámulták a kötényben ülő félholt madárkát. Vajon neki is hívő lelke van?

Aligha! De az égi gyermek ezt még nem tudta pontosan, ezért gyorsan felpillantott oda, ahol az angyalkák a gerendákon ültek. Azok rögtön le is szálltak, hogy segítsenek, hisz a madarak voltak az ég alatt a legkedvesebb pajtásaik. Megsimogatták a betegnek tollazatát, megtisztították, gondosan helyére tették egyik szárnyát, és újra feltették a farkát, hisz a madár farok nélkül igazán nyomorúságos lény.

Ebből persze az emberek semmit sem észleltek, csak annyit, hogy a madárka tollai lassan helyreigazodtak és azt, hogyan tátotta ki a csőrét és próbált egy kicsit csiripelni. Majd hirtelen megemelte szárnyait és boldog csivitelés közben eltűnt a kékségben.

A tömeg ekkor csodálkozni kezdett, és dicsérte Istent csodatetteiért. Csak a kislány állt még mindig ott, köténye csücskeit tartva. De már semmi sem volt benne egy ragyogó aranytollon kívül. De ez nem lehetett a madárkáé, az egyik angyal hagyhatta ott nagy igyekezetében.


dugo@szepi.hu