A görög szó, "pisztósz" olyasvalakit jelent, aki a megbízatások betöltésében beválik. A héber kifejezés hasonlóan hangzik: valaki, aki kitart. A hűség és a hit számára a görög azonos megjelölést használ: "pisztisz".
A hűségről és hűtlenségről alapjában véve csak ott lehet beszélni, ahol személyes viszony áll fenn. Minél közelebb állunk ehhez a személyhez, minél pontosabban értesülünk gondolatairól, annál könnyebben tudunk hűek lenni hozzá.
Minél távolabb kerülünk egy embertől, minél kevésbé tudunk valamit közvetlenül tőle, annál nagyobb a hűtlenség veszélye. Egy úrhoz hűnek lenni: hozzá közel állni, vagy ahol a közelség hiányzik, azt újra keresni. Hűnek lenni: mindent latba vetni, hogy megtudhassuk, mit akar ez az úr.
Hűségen az ÚSZ különösen az emberre bízott javak kezelésében való kipróbáltságot érti. Valamilyen módon mindenki sáfár, akire Isten fontos dolgot bízott (Lk 16,1-18;19,11-28; 1Kor 4,1-2). Aki azért a közösség tulajdonát és a lehetőségeket a maga önző belátása szerint használja, az a sikkasztás bűnébe esik. A reábízottakban való hűtlenségtől azért csak úgy őrizheti meg magát az ember, ha isteni gazdája személye mellett megmarad, állandóan megbízásai után tudakozódik, s e megbízások mellett ingadozás nélkül kitart. Pál éppen erre gondol, amikor ezt mondja: "A sáfároktól elsősorban ezt követelik, hogy mindegyik hűségesnek bizonyuljon."
A mennyei Atya bizonytalanra nem adja oda házának "igazi" kincseit (Lk 16,11-12). Előbb megpróbálja a hűséget. Józan építőmester Ő, aki alulról épít fölfelé. Előbb azt kérdezi, vajon az emberek hívek-e a kicsinyekben, vajon legközelebbi környezetükben beválnak, hogy a gonosz dolgokkal, a pénzzel helyesen járnak-e el. Jézus Krisztus igencsak elutasítja azt a vélekedést, mintha közömbös dolog lenne, miképpen viselkedik az ember ilyen dolgokban. Az érzület magvának éppen itt kell napvilágra jönnie.
Adományokat, amelyeket az ember kapott, elsatnyulni hagyni, vagy azokat az embertársak elől elvonni: hűtlenség (Lk 19,20). - De hűtlenség az is, ha valaki túl sok munkára, vagy nagyon tág munkaterületre érzi képesnek magát. A természetes az, hogy több munkája csak akkor lehet az embernek, ha Isten őt többre bízza (Lk 19,17), nem pedig akkor, ha az ember mindenfélét elkezd, vagy alapít, vagy pedig olyan feladatokra engedi magát rábeszélni, amelyeket isteni gazdájától sohasem kapott. - A sokoldalú elfoglaltság és a hajsza mindig hűtlenségen alapszik, s hiányos tájékozódásból ered afelől, hogy mit akar Isten az embertől. A mennyei munkaadó nem hajszolja halálra a maga munkatársait. Ezek megviselt idegeiket csak saját számlájuk terhére írhatják. Azért, hogy tehetségük elforgácsolódott, nem Isten hibáztatható. A hűség közvetlen kitartás az Úr és az Ő útmutatása mellett, akit szolgálunk. A hűség csak ott dolgozik, ahová állították, s máshoz egy ujjal sem nyúl.