A hiteles keresztyén életnek megvan a saját elsőbbségi rendje az életünkben: az első helyen van Isten, a második helyen mások, a harmadik helyen mi. Helyénvaló tehát, hogy amikor a Szentlélek gyümölcsének harmadik csoportjáról beszélünk, akkor figyelmünket a belső emberre összpontosítsuk. A Szentlélek munkálkodik bennünk, hogy rajtunk keresztül is működhessen. Az ő bennünk "léte" sokkal fontosabb, mint a "cselekvése". Amikor azonban azok vagyunk belül, amiknek lennünk kell, akkor kezdünk gyümölcsöt teremni, egyre többet, aztán meg sokat. Ez a végső cél lebegett Pál apostol lelki szeme előtt, mikor ezt írta: "Mert Isten az, aki ébreszti bennetek az akarást és a cselekvést is az ő tetszésének megfelelően" (Fil 2,13). Azt is mondja: "Aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára" (Fil 1,6).
A lelki gyümölcs harmadik csoportja olyan valami, ami a bensőnkben megy végbe. Ez hűségből, szelídségből, és önuralomból áll.
A hűség itt nem a keresztyén által gyakorolt hit, hanem inkább az a hűség vagy megbízhatóság, ami a Szentlélek által terem egy neki átadott életben.
Ugyanez a szó fordul elő Tit 2,10-ben, ahol a King James Version "megbízhatóság"-gal fordítja. Ez a jellemvonás nagy, dicséretben részesül a Szentírásban. A kis dolgokban való hűség az egyik legbiztosabb jellempróba, amint Urunk ezt a talentumokról mondott példázatában jelzi: "A kevésben hű voltál, sokat bízok rád ezután" (Mt 25,21). A jó erkölcs nem annyira mennyiség, inkább a minőség kérdése. A jó az jó, a rossz az meg rossz a kicsi dolgokban éppúgy, mint a nagyokban.
Péter éles határt von azok között, akik hűségesen járnak Istennel, és akik megint belemerültek a világ dolgaiba. Azt írja: "Mert jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, minthogy azt megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: 'A kutya visszatér a maga okádására', és: 'A megfürdött disznó sárban hempereg!'" (2Pt 2,21-22).
János harmadik levele csupán tizenöt versből áll. Diotrefész és Demetriosz a két főszereplő. Demetriosz volt az Úr hűséges követője, akiről így szól a jellemzés: "Demetriosz mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is" (3Jn 12). Az elismerést azért kapta, mert szóban és igazságban, elvben és a gyakorlatban hűségesen követte az Urat.
Az iparban van egy közismert kifejezés: "átfutási idő", ami a megrendelés leadása és az áru átvétele között eltelik. Sok keresztyén sajnálni fogja egy napon azt az öntevékenységre pazarolt időt, ami aközött telt el, mikor Isten felmutatta nekik a rájuk vonatkozó tervét, és amikor végre cselekedni kezdték azt. A hajdani izraeliták néhány hónap alatt meg tudták volna tenni az utat Egyiptomból Kánaánba. Ehelyett negyven évig vándoroltak és egy egész generáció kihalt hűtlenség miatt.
A hűség hiánya valójában a lelki éretlenség jele. Az érzelmi éretlenség egyik jele a felelősség vállalásának visszautasítása. Egy fiatal a felnőttség minden kiváltságát magának akarná, de visszautasítja a felelősség vállalását. Ez lelkileg is így igaz. Isten ránkszabott - mint érett keresztyénekre -, bizonyos kötelezettségeket is. Amikor engedetlenkedünk és visszautasítjuk ezeket a kötelezettségeket, hűtlenek vagyunk. Másrészt amikor hűségesek vagyunk, az azt jelenti, hogy elfogadtuk az Istentől nekünk adott kötelezettségeket. Ez a lelki érettség jele, és az egyik fontos gyümölcs, amit a Lélek hoz az életünkbe.
Legtöbbünk bizonyára lassabban fejlődik, mint kellene, mert nem engedi, hogy a Szentlélek irányítsa élete minden területét. Inkább hűséges engedelmességgel engedjük, hogy a Szentlélek Isten minden rossz szokást és káros befolyást azonnal eltávolíthasson belőlünk. Türelmetlenné válhatunk, mikor felfedezzük, hogy oly hosszú időbe telik, míg olyanok leszünk, mint ő. De mégis türelmeseknek és hűségeseknek kell lennünk, mert azt, hogy hasonlók legyünk őhozzá, megéri kivárni. Viszont ha sikerülne is teljesen érett keresztyénné válnunk, nemigen hiszem, hogy ennek tudatában lennénk. Ki állíthatná azt magáról ebben az életben. hogy teljesen tökéletes? Azt azonban tudjuk, hogy mikor majd előtte fogunk állni az örökkévalóságban, vele együtt megdicsőülünk. A Szentlélek Isten tervének egyre mélyülő munkáját kezdi véghezvinni az életünkben, mihelyt készek vagyunk hűségesen "igen"-t mondani az ő akaratára.
A Szentírásban bőven van olyan történet, mint az Ábrahámé (Zsid 11,8- 10), aki hűséges volt az Isten előtt járásban. Az egész 11. fejezetet végig kellene tanulmányoznunk, amint felsorolja azokat a férfiakat és nőket, akiket Isten hűségeseknek nevez.
Veszélyes dolog Istent kísérteni, ahogy Ámós napjaiban tették a "hűtlenkedők". Azokra nézve jelentette ki Isten: "Jön majd idő... amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgutására" (Ám 8,11).
Inkább Jakab tanácsát kell megfogadnunk: "Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek" (Jak 1,12). Aztán azt mondja: "De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny, megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete" (Jak 1,25).
Újból és újból hangzik a figyelmeztetés, hogy legyünk hűségesek. Mint már korábban láttuk, a Bibliában számos, e korszak végére vonatkozó ítéletről olvasunk. Köztük az egyiket a Krisztus ítélőszékének hívják. Egy napon valamennyi keresztyén ott fog állni Krisztus előtt, hogy számot adjon arról a munkáról, amit megtérése óta véghezvitt. Mi nem a világ szemében elért sikerek alapján leszünk megítélve, hanem, hogy milyen hűségesek voltunk azon a helyen, ahova Isten állított minket. Pál apostol 1Kor 3,9- 16-ban arra utal, hogy Isten a hűség alapján fog megítélni minket.
Valamikor hűségünknek az a legnagyobb próbája, hogy mennyi időt töltünk el Biblia-olvasással, imádkozással, és megmaradunk-e az igazságosság elve mellett, amikor jóléttel áldatunk meg. Meglepett, amikor nemrég egy keresztyén ezt mondta: "Hűséges keresztyénnek lenni a modern Amerikában nehéz". Olyan könnyű elfelejteni és elhagyni a mi Istenünket a jólét közepette, főleg az anyagiasság burjánzása idején. Ez az oka annak, amiért Jézus elmondta nekünk, hogy nehéz a gazdagnak bejutni az Isten országába. Üdvözülhet a gazdag is, de a Biblia szól a "gazdagság csábításá"-ról (Mt 13,22). E világ gondjai és terhei sokszor megzavarnak minket abban, hogy az Úr előtt hűségesen járjunk. A virágzó anyagiasság közepette vigyáznunk kell, nehogy mi is ugyanabba a kelepcébe essünk, mint a laodiceaiak. Ők Isten haragját és nemtetszését vonták magukra, mivel úgy érezték, hogy nekik nincs szükségük semmire, mert anyagilag gazdagok (Jel 3,17). "Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szeretete, amely, után sóvárogva egyesek eltévelyednek a hittől és sok fájdalmat okoznak önmaguknak" (1Tim 6,9-10).
Ha sírfeliratot véshetnénk Pál apostol sírjára, az így szólhatna: "Hűséges volt mindhalálig." Miközben kivégzésére várt, habozás nélkül ki tudta jelenteni: "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája. amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon" (2Tim 4,7-8). Akármi kudarc érte is Pált, és bármennyire is elmaradt a tökéletesség mértékétől, azt tudta, hogy neki az Úrhoz mindhalálig hűségesnek kell lennie.
Ez a csodálatos szelet a Lélek gyümölcsének gerezdjéből azt teszi: hűség a bizonyságtételünkben, hűség az odaszentelésünkben és elhívásunkban, és hűség Krisztus parancsaihoz. És a hűség végső jutalma adva van Jel 2,10- ben: "Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját."