LELKIISMERETI ÉS VALLÁSSZABADSÁG, EGYHÁZAK

A Magyar Köztársaság Kormányának felfogása szerint a hit megvallása és személyes gyakorlása az emberek legbelsô magánügye, az egyházak társadalmi szerepvállalása viszont közügy. Ennek szellemében a kormánynak garantálnia kell a lelkiismereti és vallásszabadságot, az állam és az egyház teljes egyenjogúságon alapuló szétválasztását az alkotmánynak és az érvényes törvényeknek megfelelôen.

Biztosítani kívánja, hogy az állam semmi módon ne avatkozhassék az egyházak belügyeibe. Az egyházak szabadságához tartozónak tekinti ugyanis, hogy azok sem jogi, sem adminisztratív, sem gazdasági értelemben ne legyenek függô helyzetben az államtól, a mindenkori kormányzattól, közigazgatástól.

A kormány tiszteletben tartja a magyar társadalom világnézeti és vallási sokszínűségét. Elfogulatlan kíván lenni a világnézeti, hitbéli és életfelfogásbeli kérdésekben mindaddig, amíg azok nevében nem sértik az emberi jogokat, a törvényt. Egyaránt teret akar biztosítani a vallás, a vallástalanság és más lelkiismereti meggyôzôdés számára - beleértve a világnézet megvallásától való tartózkodást is -, de határozottan fellép, ha bármelyik nevében kirekesztést hirdetnek meg. Azt kívánja, hogy a türelem és egymás kölcsönös tisztelete uralkodjék az egész társadalomban.

A kormány az egyházakat érintô kérdésekben nem politikai vagy ideológiai szempontok szerint akar eljárni, hanem tárgyilagos és szakmailag megalapozott módon. Az egyházakkal közösen kívánja keresni a megfelelô megoldásokat. Intézkedéseiben, valamint az állam és az egyházak kapcsolattartásának szervezeti rendjében szükségképpen tükrözôdnie kell az állam és az egyházak elválasztásának.

A kormány fontosnak tartja az egyházi tevékenység anyagi hátterének kiépülését. Ezt úgy kívánja elômozdítani, hogy az elvezessen az egyházak anyagi függetlenségéhez, másfelôl ne sértse mások lelkiismereti szabadságát. Távlatilag azt tartja helyesnek, ha a hívek, személyi jövedelemadójuk meghatározott részének terhére, maguk gondoskodnak egyházuk fenntartásáról. Belátja azonban, hogy az egyházak ez idô szerint még állami támogatásra szorulnak. Arra törekszik, hogy az egyházak költségvetési automatizmus révén jussanak állami támogatáshoz.

Annak érdekében, hogy a támogatásra elkülönített költségvetési keret hitéleti támogatást szolgáló részének egyházak közötti felosztása tükrözze az állampolgárok akaratát is, a kormány lehetôvé kívánja tenni, hogy az állampolgárok a személyi jövedelemadójuk jelképes hányadát az általuk tetszôlegesen választott egyház vagy más, meghatározott társadalmi szervezet javára fizethessék be. Az elkülönített költségvetési keret egyházak közötti felosztásakor a befizetések alapján tükrözôdô támogatottsági arányszám szolgáljon irányadóként. Az így kialakuló modell korrekciója az egyházakkal történô folyamatos konzultáció során megy végbe. A költségvetési keretbôl rájuk esô összegen felül az egyházak természetesen az ôket támogatók adóhányadát is megkapják.

A kormány továbbra is garantálja, hogy az egyházak oktatási, egészségügyi és szociális tevékenységük ellátásához ugyanazt a normatív állami támogatást kapják meg, mint amit a hasonló tevékenységet folytató állami, önkormányzati, magán- és alapítványi intézmények kapnak. Javasolja, hogy az egyházak vizsgálják meg annak lehetôségét, hogy ezen intézményekben dolgozó alkalmazottaikkal olyan munkaszerzôdést kössenek, amely a közalkalmazottakéhoz hasonló státust biztosít nekik.

Az egyházak tulajdonában, kezelésében lévô, nemzeti értékeket jelentô könyvtárak, múzeumok, levéltárak, műemlékek, valamint temetôk fenntartásához, állagmegóvásához vagy javításához a kormány - az adott lehetôségek szerint - változatlanul hozzájárul.

A kormány a jog- és tulajdonbiztonságra törekedve elismeri a törvény által egyházi tulajdonba visszajuttatott ingatlanok tulajdonjogát. Folytatni kívánja a vonatkozó törvény végrehajtását. Az ezzel kapcsolatos további intézkedéseket az egyházakkal való folyamatos egyeztetés révén hozza meg.

A lelkiismereti szabadság és a törvény elôtti egyenlôség jegyében ugyancsak tiszteletben kívánja tartani a kisebb és a történelmi hagyományokkal nem rendelkezô vallási közösségek létét, működését, jogait. Elfogadhatatlannak tartja a vallási kisebbségekkel szembeni hangulatkeltést és azt, hogy bármely vallási közösséget törvényhozási aktussal, szóbeszéd alapján megbélyegezzenek.

A kormány az alábbi konkrét intézkedéseket tervezi:

1. A politikai, ideológiai elem háttérbe szorítása és a szakmai elem megerôsítése érdekében (valamint a kormányzati munka ésszerűsítése végett) szükségesnek tartja a Miniszterelnöki Hivatal Egyházi Kapcsolatok Titkársága megszüntetését. E tevékenység ellátására elégséges a Művelôdési és Közoktatási Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Fôosztálya. A hivatali struktúra változása miatt a kormány kezdeményezi az 1991. évi XXXII. törvény módosítását.

2. A Művelôdési és Közoktatási Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Fôosztályán, valamint a Honvédelmi Minisztériumban dolgozó egyháziak státusát egyértelművé kell tenni: állami alkalmazottak-e, vagy az egyházuk által delegált minisztériumi tisztségviselôk. Az állam és az egyház elválasztása kívánatossá teszi, hogy az állami és az egyházi funkciók, megbízatások az állam és az egyházak kapcsolattartásának szervezeti rendjében is világosan elkülönüljenek. Elkerülendô, hogy az egyházi képviselet állami alkalmazotti státusban vagy állami hivatal szervezetébe integrálódva jelenjék meg.

3. A kormány kidolgozza a pénzügyi kedvezmények elnyerésének feltételrendszerét. Az egyházi jogállás nem jelenthet alanyi jogot a kedvezményekre, támogatásra. A feltételeknek túl kell mutatniuk a bejegyzéshez szükséges követelményeken.

A kormány törölni kívánja azt a meghatározást, amely szerint egyháznak az a szervezet minôsül, amely ilyen címen költségvetési támogatást kap.

A kormány álláspontja az 1991. évi XXXII. törvény végrehajtásával kapcsolatban:

1. a kormány felkéri az egyházakat benyújtott igényeik rangsorolására;

2. nagyobb figyelmet kíván fordítani a funkcionalitás elvének érvényesítésére, a társadalmi konfliktusok és a visszaadásra kerülô ingatlanokban működô intézményeket érô hátrányok minimalizálására, a pénzügyi lehetôségekre. Oktatási, nevelési, egészségügyi és szociális célú ingatlanok átadása esetén indokolt vizsgálni a tevékenység folytatásához elôírt ágazati normák meglétét;

3. ott, ahol a ténylegesen felmerülô igények alátámasztják, a működôképesség elve alapján, egyedi aktussal meg kívánja könynyíteni a korábban államosított tulajdonnal nem rendelkezô vallásfelekezetek ingatlanhoz jutását is.

A kormány a meglevô törvények szellemében biztosítani kívánja a hadseregen belüli közösségi vallásgyakorlás garanciáit. A katonai alárendeltség és a lelki gondozás összekeveredésének megelôzése érdekében nem tartja kívánatosnak a tábori lelkészség szerves integrációját a fegyveres testületekbe. Mivel ez már elkezdôdött, fel kívánja mérni a jelenlegi helyzetet és ennek alapján dönteni a továbbiakról. (Újabb rendfokozatok adományozására már nem kerül sor, a lelkészek tábori szolgálatát civil formában képzeli el a kormány.)

A kormány mindent meg kíván tenni azért, hogy az egyházakra vonatkozó iratanyagok mielôbb kutathatóvá váljanak. Haladéktalanul biztosítani kívánja, hogy az iratanyag hozzáférhetôvé váljék a parlament emberi jogi bizottságának erre kijelölt tagjai, illetve szakértôi számára, valamint hogy információs önrendelkezési joguk alapján a polgárok megismerhessék a róluk szóló dokumentumokat.

A kormány törvényességi szempontból javasolja felülvizsgálni az egyházakkal kötött közoktatási megállapodásokat.