1. Köszönöm imént hozzám intézett üdvözlő szavait. Nagyon örülök az alkalomnak, hogy üdvözölhetem Önt, és Önön keresztül a Kormány és a diplomáciai képviseletek tagjait. Szívesen emlékezem Elnök Úr látogatására, melyet nálam tett a Vaktikánban az elmúlt januárban, s megköszönöm Önnek a meghívást, hogy eljöjjek Görögországba . Hasonlóképpen az Ön személyében szívből köszöntöm az egész görög népet, s szeretném valamiképpen leróni azt az adósságot, amivel valamennyien tartozunk Görögország felé. Ugyanis senki nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tartós hatást, melyet egyedülálló története és kultúrája gyakorolt Európa, s azon keresztül az egész világ civilizációjára.
A keresztények az elmúlt évben ünnepelték világszerte Krisztus születésének kétezredik évfordulóját. Szerettem volna emlékezetessé tenni ezt az évet azzal, hogy magam is zarándok legyek az üdvtörténet fontos helyszínein, s ez vált valóra a Sínai-hegyre és a Szentföldre tett zarándoklataimban. Most Görögor-szágba is zarándokként jövök Szent Pál nyomaiban járva, kinek jelentős személyisége uralja a keresztény történelem 2000 esztendejét, s kinek emlékezete beivódott ennek az országnak a földjébe. Pál itt, Athénban alapította nyugati útjának és missziójának egyik első közösségét az európai kontinensen. Fáradságot nem kímélve hirdette Krisztust, szenvedett az Evangélium hirdetéséért. S hogyan ne emlékeznénk meg arról, hogy itt, Athén városában indította el a dialógust a keresztény üzenet és a hellén kultúra között, azt a dialógust, mely maradandó lett az európai műveltségben?
2. Görögország befolyása jóval a keresztény korszak előtt széles körben érvényesült. A Biblia korban hozzánk közel eső időben készült könyveire nem egy közülük görögül íródott nagy hatással volt a hellén kultúra.
Az Ószövetség Szeptuaginta néven ismert görög fordításának nagy hatása volt az ókorra. Azt a világot, amellyel Jézus kapcsolatba került, áthatotta a görög kultúra. Az Újszövetség könyveit görögül tették közzé, ami lehetővé tette gyors elterjedésüket. De nem egyszerű nyelvészeti kérdésről volt szó, mert az első keresztények a görög kultúra segítségével terjesztették az Evangélium üzenetét.
3. Kétségtelen, a keresztények és a görög kultúra első találkozásai nehezek voltak. Bizonyíték erre a tartózkodó fogadtatás, amiben Pálnak volt része, amikor az Areopagoszon megszólalt (vö. ApCsel 17,1634). Ámbár érezte az athéni nép várakozását az igaz Isten keresésében, mégsem volt számára könnyű hirdetni a meghalt és feltámadott Krisztust, akiben az ember megtalálja az élet teljes értelmét és minden vallásos vágyának beteljesedését. Az első apologétákra pl. Szent Jusztinosz vértanúra várt a feladat, hogy bizonyítsák: az ész és a hit termékeny találkozása lehetséges.
A kezdeti bizalmatlanságot legyőzve a keresztény írók kezdték a görög kultúrát inkább szövetségesnek, mint ellenségnek tekinteni, és a hellén kereszténység nagy központjai alakultak ki a Földközi-tenger körül.
Szent Ágoston és Areopagita Dénes írásait lapozgatva látjuk, hogy a keresztény teológia és misztika bizonyos elemeket átvett a platóni filozófiával folytatott dialógusból. A Nazianzoszi Szent Gergelyhez hasonló szerzők, akik képzett görög rétorok voltak, meg tudták teremteni a klaszikus múlthoz méltó keresztény irodalmat. Lassanként a hellén világ kereszténnyé, a kereszténység pedig bizonyos értelemben göröggé vált; de úgy, hogy Keleten a bizánci, Nyugaton a középkori kultúra bontakozott ki, s mindkettőt egyformán áthatotta a kereszténység és a görög kultúra. Nem hagyhatjuk említés nélkül Szent Tamás szerepét, aki újraolvasva Arisztotelész művét, mesteri teológiai éa filozófiai szintézist alkotott. Raffaello festménye a vatikáni palotában, az Athéni iskola világosan mutatja az athéni iskola hatását a reneszánsz kor művészetére és kultúrájára, amikor mélyreható együttélés alakult ki a klasszikus Athén és a keresztény Róma között.
4. A hellénizmusra sajátosan jellemző volt az ifjúság iránti pedagógiai figyelem. Platón hangoztatta, hogy a fiatalok lelkét nevelni kell a jóra, a tisztességes életre és az isteni elvek tiszteletben tartására. Szókratésztől, Aiszkhülosztól és Szofoklésztől kezdve hány görög filozófus és író hívta kortásait, hogy ,,erényesen'' éljenek! Szent Basziliosz és Aranyszájú Szent János szüntelenül dicsérték a görög pedagógiai hagyományt amiatt, hogy az ifjúságban az erkölcsi érzéket ébresztette, és segítette a jó szabad választásának megtanulására.
E hosszú hagyomány alapvonásai korunk emberei számára is érvényesek. A legbiztosabb elemek közé tartoznak Hippokratész erkölcsi szempontjai, aki kimondja az emberi élet feltétel nélküli tiszteletben tartását az anyaméhben.
Görögország az a föld, ahol megszületett két nagy sporthagyomány: az olimpiai játékok és a maratoni futás. E kezdeményezésekben az emberi személyre sajátosan jellemző eszme fejeződik ki, tudniillik a szellem és test harmóniája egy erkölcsi és polgári értékektől áthatott, mértéktartó erőfeszítésben. Csak örülni lehet e kezdeményezések fennmaradása láttán, mert szoros kapcsolatokat hoznak létre a Föld minden népe között.
5. Az Evangélium inkulturációja a görög világba példaértékű minden inkulturáció számára. Az Evangélium hirdetésének a görög kultúrával felvett kapcsolatában éber megkülönböztetésre volt szüksége, hogy fel tudja ismerni és befogadja a pozitív elemeket, és elutasítsa mindazt, ami nem fér össze a keresztény üzenettel. Ez az evangelizálásnak állandóan szóló kihívás a kultúrákkal és a szekularizációval való találkozásokban. Mindez becsületes és őszinte dialógusra szólít, és a szolidaritás evangéliumi szeretetből fakadó új formáit követeli tőlünk, hogy megvalósulhasson a kozmopolisz, a világváros görög eszménye egy valóban egységes, igazságosságtól és testvériségtől áthatott világban.
Az európai történelem sorsdöntő szakaszában vagyunk; szívből remélem, hogy a most születő Európa megújított és kreatív módon fogja megismételni a görög kultúra és a kereszténység találkozásának nagy hagyományát, bizonyítva, hogy nem egy rég letűnt világ nyomairól van szó, hanem a világunk által óhajtott hiteles emberi haladás igaz alapjairól. A Delfi jósda bejárati kapujának szemöldökgerendájába belevésték: ,,Ismerd meg magadat''; felszólítom ezért Európát, hogy egyre mélyebben ismerje meg önmagát. Ez az önismeret csak akkor születhet meg, ha újra feltárja mivoltának gyökereit; azokat a gyökereket, melyek mélyen a klasszikus hellén és keresztény örökségbe nyúlnak, s belőlük fakad majd az a humanizmus, mely arra a felismerése épül, hogy minden egyes ember kezdettől fogva Isten képére és hasonlatosságára van teremtve.
6. Elnök Úr! Az Ön országát földrajzi helyzete és történelme Kelet és Nyugat közé helyezte, ami azt jelenti, hogy Görögország természetes hivatása, hogy hidakat építsen és megalkossa a dialógus kultúráját. Ez ma alapvető Európa jövője számára. Sok fal leomlott már, de vannak még elválasztó falak. Európa keleti és nyugati részeinek egyesítése bonyolult feladat. Sok még a teendő a keleti és nyugati kereszténység közötti harmónia létrehozásáig, hogy az Egyház mindkét tüdejével tudjon lélegezni. Minden hívőnek éreznie kell, hogy érdekelt e cél elérésében.
A Görögországban jelenlévő katolikus Egyház őszintén részt óhajt venni e nemes feladat megoldásában, aminek a szociális szférában is áldásos hatásai lesznek. Ebből a szempontból nagyon fontosak az iskolák, ahol a következő nemzedékeket nevelik. Az iskola kiemelten a különböző horizontú fiatalok integrációjának a helye. A katolikus Egyház a többi Egyházakkal és vallásos felekezetekkel összhangban együtt akar működni minden polgárral az ifjúság nevelésében. Érvényesíteni akarja nagy pedagógiai tapasztalatait az Ön országában is, elsősorban a Marista Testvérek és a Keresztény Iskolatestvérek, az Orsolyita Nővérek és a Szent József Nővérek munkássága révén. Ezek a szerzetesi közösségek figyelmességükkel és a rájuk bízott növendékek kulturális hagyományainak tiszteletben tartásával megmutatták, hogy tudnak nevelni olyan ifjakat és leányokat, akik később igaz görögként állnak helyt a görögök között.
Találkozásunk végén ismét szívből megköszönöm Elnök Úr kedvességét, és hálámat fejezem ki mindazok iránt, akik lehetővé tették Szent Pál nyomaiban járó zarándokutamat.
Isten egyre bőségesebb áldását kérem az Ön országára, hogy a harmadik évezred folyamán Görögország továbbra is csodálatos ajándékokkal gazdagítsa az európai kontinenst és a népek nagy családját!
1. A húsvét örömében Szent Pál apostolnak a tesszaloniki egyházhoz intézett szavaival üdvözlöm Önöket: ,,A békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békét!'' (2Tesz 3,16). Nagy örömömre szolgál, hogy Őboldogságával Görögország Ortodox Egyházának e prímási székházában találkozhatom. Őszinte szeretettel köszöntöm a Szent Szinodus Tagjait és az egész hierarchiát. Köszöntöm a klérust, a szerzetesi közösségeket és e nemes föld hívő népét. Békesség mindnyájatokkal!
2. Mindenekelőtt Róma Egyházának szeretetét és tiszteletét akarom kifejezni. Osztozunk a Jézus Krisztusban, Urunkban és Üdvözítőnkben való apostoli hitben. Közösen őrizzük az apostoli örökséget és a keresztség szentségi kötelékét, tehát valamennyien tagjai vagyunk Isten családjának, mely arra hivatott, hogy az egyetlen Úrnak szolgáljon és hirdesse az Evangéliumot a világnak. A II. Vatikáni Zsinat arra buzdította a katolikusokat, hogy a többi Egyházak tagjait úgy tekintsék, mint ,,fivéreket és nővéreket az Úrban'' (UR 3.), és a testvériségnek e természetfölötti köteléke Róma Egyháza és Görögország Egyháza között erős és maradandó. Kétségtelen, a múlt és jelen vitái és a huzamos meg nem értés megterhel minket. Azonban a kölcsönös szeretet szellemében mindennek fölébe lehet kerekedni, mert az Úr ezt kéri tőlünk. Nyilvánvaló, hogy szükségünk van az emlékezet megszabadító tisztulására. Mindazokért a múltbeli és jelen alkalmakért, melyekben a katolikus Egyház fiai és leányai cselekedettel vagy mulasztással vétettek ortodox testvéreik ellen, kérjük az Urat, hogy bocsássa meg nekünk! Néhány emlék különösen fájdalmas, s néhány régmúlt esemény mély sebeket hagyott a ma élők szívében és lelkében is. Gondolok a birodalmi főváros, Konstantinápoly kifosztására, mely oly sokáig a kereszténység bástyája volt Keleten. Tragikus, hogy a fosztogatók azok voltak, akik azért indultak el, hogy biztosítsák a keresztények szabad útját a Szentföldre, és szembefordultak hittestvéreikkel. Latin keresztények voltak, s ez a katolikusokat mély sajnálkozással tölti el. Elkerülheti-e figyelmünket, hogy a gonoszság misztériuma van jelen az emberi cselekedetekben? Az ítélet azonban egyedül Istené, ezért a múlt súlyos terhét az ő végtelen irgalmasságára bízzuk, kérve, gyógyítsa azokat a sebeket, amelyek még fájdalmat okoznak a görög nép lelkében. E gyógyítással együtt kell működnünk, ha a most születő Európa hűséges akar maradni önmagához, mert identitása elválaszthatatlan Kelet és Nyugat közös keresztény humanizmusától.
3. E találkozás alkalmával biztosítani szeretném Őboldogságát, hogy Róma Egyháza őszinte csodálattal tekint Görögország Ortodox Egyházára azért, hogy megőrizte keresztény hitének és életének sajátos örökségét. Ahol csak hirdetik az Evangéliumot, visszhangzik Görögország neve. Városainak nevét a keresztények mindenütt ismerik az Apostolok Cselekedeteiből és Szent Pál leveleiből. Az apostolok idejétől napjainkig Görögország Ortodox Egyháza gazdag forrása mindannak, amit Nyugat Egyháza is birtokol a liturgiában, a lelkiségi és jogi hagyományban (vö. UR 14). Az egész Egyház öröksége az egyházatyák, az apostoli hagyomány kiváltságos értelmezői, és a zsinatok, melyeknek tanítása kötelező erővel bír az egész keresztény hitben. Az egyetemes Egyház soha nem feledkezhet meg arról, amit a görög kereszténységtől kapott, s mindig hálás a görög hagyomány maradandó hatásaiért. A II. Vatikáni Zsinat bemutatta a katolikusoknak az Ortodox Egyház liturgia iránti szeretetét, mely által a hívek ,,részesülvén az isteni természetben, közösségre lépnek a legszentebb Szentháromsággal'' (UR 15). Évszázadok során a liturgikus istentiszteletben, az Evangélium hirdetésében sötét és nehéz korokban is, az Egyház hagyománya és Szentlélek által sugallt folyamatos tanításban Görögország Ortodox Egyháza a szentek sorát adta, akik Isten egész népéért közbenjárnak a kegyelem trónusánál. A szentekben észrevesszük az életszentség ökumenizmusát, mely Isten segítségével ösztökél bennünket a teljes közösségre, mely nem feloldódás, nem is egybeolvadás, hanem találkozás az igaságban és a szeretetben (vö Slavorum apostoli 27) .
4. Végezetül Őboldogságának szeretném kifejezni reményemet,. hogy együtt haladunk előre Isten Országa felé. 1965-ben Athenagorasz ökumenikus pátriárka és VI. Pál pápa közösen feloldották és kitörölték az Egyház emlékezetéből és életéből a Róma és Konstantinápoly közötti kiközösítéseket. Ez a történelmi tett arra késztet, hogy egyre buzgóbban fáradozzunk a Krisztus akarta egységért.
A keresztények közötti megoszlás bűn Isten előtt és botrány a világ szemében. Akadályozza az Evangélium hirdetését, mert csökkenti szavaink hitelét. A katolikus Egyház meggyőződése, hogy mindent meg kell tennie, amire csak képes, hogy előkészítse ,,az Úr útját'' és egyengesse ,,az ő ösvényeit'' (Mt 3,3), és érti, hogy ennek a többi keresztényekkel együtt kell történnie testvéri dialógusban, együttműködésben és imádságban. Ha az újraegyesülés egyes régi modelljei már nem felelnek meg az indításnak, mellyel a Szentlélek az újabb időkben mindenütt egységre serkenti a híveket, mindannyiunknak nyitottabbnak és figyelmesebbnek kell lennünk arra, amit a Lélek most mond az egyházaknak (vö. Jel 2,11).
E húsvéti időben az emmauszi úton történt találkozásra gondolok.
Anélkül, hogy tudták volna, a két tanítvány a feltámadott Úrral együtt ment az úton, s ő tanította őket, magyarázva a Szentírást, ,,Mózestől kezdve végig a prófétákat'' (Lk 24,27). Ám eleinte nem értették a mondottakat. Csak amikor megnyílt a szemük és felismerték az Urat, akkor értették meg. Aztán már rádöbbentek szavainak erejére: ,,Nemde lángolt a szívünk, miközben magyarázta az Írásokat?'' (Lk 24,32). A megbékélés és a teljes közösség keresése azt jelenti, hogy nekünk is keresnünk kell az Írásokat, hogy Istentől tanuljunk (vö. 1Tesz 4,9).
Őboldogsága! A Jézus Krisztusba ,,aki az elsőszülött a holtak közül'' (Kol 1,18) vetett hittel, testvéri szeretetben és élő reményben szeretném biztosítani Önt, hogy a katolikus Egyház visszavonhatatlanul elkötelezte magát az összes Egyházakkal való egység útjára. Isten egyetlen népe csak így lesz képes fölragyogtatni a világban, hogy jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének (vö. LG 1).
1. Találkozásunk számomra nagyon jelentős és különleges fontosságú.
Ezért készültem rá félelemmel, mert a legszorosabb kötelékek fűznek össze közösségbe minket. Görögországban ti vagytok számomra a szó legszorosabb értelmében a családom, és e családiasság bensőségével szeretnék szólni szívből Hozzátok.
Atyai és testvéri érzelmeimet szeretném elsőként kifejezni felétek, és az őszinte csodálatot amiatt, hogy gyakran nagyon nehéz körülmények között őrzitek a katolikus Egyház nyáját. Sokszor kislétszámú és szétszórt közösségek gondját viselitek, és a szó szoros értelmében pásztoraik vagytok. Személyetekkel és szolgálatotokkal erősítitek az egység látható kötelékét, hirdetitek az Igét és közvetítitek a szentségi életet az ország katolikus közösségeinek. E kapcsolat fáradságos fenntartásáért szeretnek benneteket a hívek, és náluk tett látogatásaitok nagy lelki öröm forrásai számukra. Utazó püspök voltotok az ókori kereszténységre emlékeztet, melynek Görögország földje annyira élő tanúja.
2. Ebben az országban az Ortodox Egyházhoz tartozó testvéreink élnek, akikhez a közös Úrba vetett hit szoros kötelékei fűznek bennünket. Mennyire szeretnénk, ha minden szív megnyílna és minden kar kitárulna a béke testvéri köszöntésének fogadására! Mennyira óhajtjuk, hogy e tiszteletreméltó föld Pásztorai, akár az ortodox, akár a katolikus Egyházhoz tartoznak, felülemelkedve a múlton, és bátran és a szeretet szellemében szembenézve a jelen nehézségeivel, közös felelősséget éreznének Krisztus egyetlen Egyházáért és a világ előtti szavahihetőségéért! Ha a múltnak a kor lelkületéhez és szokásaihoz kötődő történelmi viszontagságai eltávolították a szíveket, egy keresztény ember számára elsősorban az emlékezet az a szentély, amely őrzi a Feltámadott eleven tanúságát. Az emlékezet teszi lehetővé a hagyományt, melynek annyit köszönhetnek Egyházaink; az emlékezetre bízatott a szentség, mely a hatékony kegyelem biztosítéka: ,,Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre'' buzdított minket az Úr az Utolsó Vacsorán. Az emlékezet a keresztény számára túlságosan is nemes és magasrendű szentély ahhoz, hogy emberi bűnök be tudnák szennyezni. E bűnök kétségtelenül fájdalmas sebeket tudnak ütni az emlékezet szövetén, de széttépni nem tudják; az emlékezet olyan, mint az Úr varratlan köntöse, melyet senki nem mert szétszaggatni.
Drága Testvéreim! Fáradhatatlanok legyünk abban, hogy emlékezetünk felragyogtassa azokat a nagy dolgokat, melyeket Isten bennünk művelt; emeljük fel tekintetünket a nyomorúságról és a bűnökről, és az égben szemléljük a Bárány trónusát, amely előtt minden népből és fajból származó emberek fehérbe öltözve éneklik a dicséret liturgiáját. Ők ott már nem ,,tükörben és homályosan'', hanem közvetlenül látják Isten arcát, úgy, amint van. Az emlékezet helyet ad a teljességnek, melyben már nincs sem könny, sem halál, mert a régi dolgok elmúltak.
Frontvonalban lévő püspökök vagytok: épp sajátos helyzetetek teszi igényessé érzékenységteket, és szeretnétek, hogy az akadályokon melyek útjában állnak a teljes egységnek és annyi fájdalmat okoznak bennetek és a híveitekben minél előbb túljussatok. Így, miközben hangsúlyozzátok valós jogaitokat, olykor türelmetlenül sürgetitek a katolikus Egyházat, hogy tegyen már olyan lépéseket, melyek határozottabban megmutatják a Krisztus ősi Egyházait egyesítő közös alapokat. Köszönetet mondok nektek e szenvedélyes gondoskodásért, melyhez annyi nagylelkűség társul. Biztosítalak titeket arról, hogy osztozom veletek a forró vágyakozásban, hogy az Egyház egysége minél előbb teljességében láthatóvá váljék. Egyetértek Veletek abban, hogy folytatni kell az erőfeszítéseket, melyeket a II. Vatikáni Zsinat sürgetni és bátorítani akart, hogy maga a katolikus Egyház is készüljön, aprólékos, mindennapi tapasztalaival, és legyen gondosabb a más Egyházakhoz tartozó testvérek jobb megértése alapjainak lerakásában, akik ugyanakkor szintén megteszik az egység keresése érdekében azt, ami rájuk tartozik.
De ti azt is tudjátok, hogy az érlelődés hosszú időt, okos asszimilációt, bátor és huzamos találkozásokat igényel. Ez persze a szeretet türelmének gyakorlását igényli, hogy a klérus és a hívek magukévá tudják tenni és fokozatosan követni tudják a szükséges változásokat, belülről tudják azokat megérteni és ők maguk lehessenek előmozdítói.
Ne feledjük, hogy a múlt fájdalmas elkülönülései után a katolikus Egyház tapasztalatokat halmozott föl és a hit egyes szempontjait sajátosan tisztázta. A Szentlélek elvárja tőlünk, hogy mindezt vegyük újra vizsgálat alá, hogy új formulákat esetleg újra megtalált régi formulákat tudjunk alkalmazni, de biztosítva, hogy a hitletéteményből semmi sem vész el, sőt még háttérbe sem kerül. A kitárulkozás és a hűség e kettős erőfeszítése határozta meg pápaságomat. Bizonyos vagyok abban, hogy a ti vágyaitok és törekvéseitek alapja ugyanez.
3. 1999-ben tett ,,ad limina'' látogatástok alkalmával néhány konkrét, lelkipásztori jellegű jelzést akartam adni számotokra, melyeket most nem szükséges megismételnem: változatlanul érvényben lévőknek látom őket, s a mondottak alapján hozzáfoghattok terveitek megvalósításához a rátok bízott nép javára. Amit ma hangsúlyozni szeretnék: a Pápa itt van, veletek van a saját földeteken, hogy fizikailag is kifejezze szolidaritását, igaz és őszinte megbecsülését, fáradhatatlan közelségét az emlékezésben és az imádságban. Bárcsak egyenként találkozhatnék a katolikus Egyház szeretett fiaival és leányaival. Pál nyomait követő zarándoklatom során élő közösségekkel találkozom. Nagyon örülök annak, hogy együtt imádkozhatom velük és közösen ünnepelhetjük a Feltámadottal és egymással való közösségünket. Ölelésem általatok a papoknak és diákonusoknak akik őrzik és táplálják hitben és szeretetben a rájuk bízott közösségeket , a szerzeteseknek és szerzetesnőknek kiknek jelenléte lényeges a katolikus Egyház számára Görögországban is szól.
4. Soha nem felejtjük, hogy az ősi tanúságtétel területei a hit kegyhelyei, s a múlt kincsesházaiból lelki erőt lehet meríteni ahhoz, hogy szolgálatunkat elvégezzük a mai világban. A fiataloknak azt kívánom, hogy bizalommal járják az új Görögország útját, mely egyre inkább beépül Európába, egyre inkább kozmopolita, ezért szükségszerűen nyitott a dialógusra és mindenki jogainak elismerésére, ugyanakkor ki van téve a féktelen szekularizáció veszedelmeinek, mely el akarja apasztani azt az életnedvet, amely frissességet ad a léleknek és reménységet kelt az emberi személyben. Szeretném, ha az öregekkel és a betegekkel, akik nagyon közel vannak az Úr keresztjéhez, meg tudnám éreztetni az Egyház irgalmas testvériségét.
5. Drága és szeretett Testvéreim, a lelkipásztori helyzetek és szertartások sokaságában ti a sokféleséget képviselitek a katolikus Egyházon belüli egységben. Személyemben ma az egész katolikus Egyház tanúságot tesz felétek irányuló szolidaritásáról és szeretetéről. Ne érezzétek magatokat egyedül, el ne veszítsétek a reményeteket: az Úr nem várt vigasztalásokat tartogat azok számára, akik Benne bíznak. Mindig egységben járjatok el a szeretet édességével és az igazság bátorságával. Legyetek biztosak afelől, hogy a Pápa nem feledkezik meg rólatok, napról napra figyelemmel kísér benneteket, és minden áldott nap imádkozik értetek, mostantól külön erőt nyerve hozzá ebből a találkozásból.
Szívből adom áldásomat Rátok és közösségeitekre.
Örülök a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők jelenlétének itt, a Szent Dénes-székesegyházban. Miként a II. Vatikáni Zsinat tanítja, az ilyen összejövetelek különleges jelentőségűek; ugyanis ,,az egyházmegyében a püspök körül, főleg a székesegyházban kibontakozó liturgikus életet mindenki igen nagyra becsülje. Legyen mindenki meggyőződve róla, hogy az Egyház a legkiválóbb módon akkor lesz láthatóvá, amikor Isten szent népe teljesen és tevékenyen részt vesz a közös liturgiában'' (SC 41), melyet a püspök vezet, s körülötte papsága ,,drága lelki koszorúja'' (Antiochiai Szent Ignác: Levél a magnésziaiakhoz, 13,1).
E székesegyház Szent Dénesnek oltalma alatt áll, aki egyike volt az első görögöknek, akik hallván Pál prédikációját a föltámadásról, megtértek. Adja Isten, hogy valamennyien befogadjátok az üdvösség e misztériumát annak érdekében, hogy élni tudjatok belőle és tanúi lehessetek testvéreitekkel együtt a kölcsönös elfogadás, szolidaritás és keresztény szeretet szellemében! Dénest a hagyomány nagy lelki embernek is tartja. Soha ne feledjétek, hogy a Krisztussal való bensőséges élet megerősíti a hitet, és bátorságot ad a misszióhoz! Ne féljetek átadni a fiataloknak Krisztus örömhírét, hogy így lehetővé tegyétek számukra az Egyházban és a világban az elkötelezett életet. Pontosabban közösségeiteknek szüksége van arra, hogy fiataljaitok elfogadják a radikálisabb krisztuskövetést a papságban és a szerzetesi életben. Ébresszetek hivatásokat!
Az Úr vezéreljen titeket utaitokon! Szűz Mária, Isten Anyja és az Egyház Anyja legyen számotokra a keresztény élet példája Isten hívásának készséges követésében és a felebarát gondos szolgálatában! Szeretettel adom rátok, családjaitokra és közösségeitekre apostoli áldásomat!
1. Hálát adunk Istennek találkozásunkért és e közös nyilatkozatért ebben a tiszteltreméltó városban, Görögország apostoli ortodox Egyházának prímási székhelyén.
2. Egy szívvel és egy lélekkel ismételjük meg a Nemzetek Apostolának szavait: ,,Testvérek, Urunk Jézus Krisztus nevére kérünk titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban'' (1Kor 1,10). Fölemeljük könyörgő szavunkat, hogy az egész keresztény világ hallja meg ezt a buzdítást, és valósuljon meg a béke azok között, akik bárhol ,,segítségül hívják Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak a nevét'' (1Kor 1,2). Elítélünk minden, a vallás nevében folytatott erőszakot, prozelitizmust, fanatizmust. Szilárdan hisszük, hogy a keresztények közötti kapcsolatokat becsületesen, okosan és a szóban forgó problémák ismeretében kell alakítanunk.
3. Látjuk, hogy az ember tudományos és társadalmi fejlődését nem kíséri a minden pillanatában Istentől ajándékba kapott élet értékének és értelmének elmélyültebb vizsgálata, sem a Teremtő képére és hasonlatosságára formált ember egyetlen méltóságának megfelelő értékelése. Továbbá a gazdasági és technikai fejlődés nem egyformán az egész emberiségé, hanem csak egy kis hányadának a kiváltsága. Az élet minőségének jobbulása nem hozta magával az emberi szívek megnyílását az éhező és nélkülöző embertársak felé. Arra kaptunk meghívást, hogy közösen fáradozzunk az igazságosság érvényesüléséért, a szükséget szenvedők megsegítéséért, különös figyelmet szenteljünk a szenvedőknek, mindig szemünk előtt tartva Szent Pál szavait: ,,Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben'' (Róm 14,17).
4. Aggodalommal tölt el minket a háborúk, tömeggyilkosságok, kínzások és vértanúságok látása, melyek testvéreink milliói számára mindennapos, szörnyű valóságok, és cselekvésre köteleznek minket annak érdekében, hogy általános legyen a béke, tartsák tiszteletben az ember életét és méltóságát, és szolidaritás érvényesüljön a rászorulókkal szemben.
Szavunkkal csatlakozhatunk a sokasághoz, mely az egész világon kifejezte a reményt, hogy a tervek szerint 2004-ben Görögországban tartandó olimpiai játékok idején föleleveníthető lesz a treuga olympica, az olimpiai béke antik hagyománya, mely szerint meg kell szakítani minden háborút, abba kell hagyni a terrorizmust és az erőszakot.
5. Figyelemmel és érdeklődéssel kísérjük a globalizációt, és kívánjuk, hogy jó gyümölcsöket teremjen. Mindazonáltal hangsúlyoznunk kell, hogy a globalizációnak veszedelmes következményei lehetnek, ha hiányozni fog belőle az, amit úgy nevezhetünk, hogy az őszinte és hatékony ,,testvériség globalizációja'' Krisztusban.
6. Örömmel tölt el bennünket az Egyesült Európa sikeres kibontakozása. Előkészítőinek intuíciója az európai kontinens egyetlen polgári egységben történő összefogása, melyben a résztvevő népek nem veszítik el nemzeti öntudatukat, hagyományaikat és identitásukat. Az az irányzat azonban, amely néhány európai országot minden vallási hovatartozás nélküli, szekularizált állammá akar alakítani, visszalépés és szellemi örökségük megtagadása. Feladatunk, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket az Egyesült Európa megvalósulásáért. Mindent meg kell tennünk, ami csak lehetséges, hogy Európa keresztény gyökerei és lelke sértetlen maradjon.
E közös nyilatkozattal mi, II. János Pál pápa, Róma Püspöke, és Khrisztodulosz, Athén és egész Görögország pátriárkája, fölemeljük szavunkat, hogy ,,Isten, a mi Atyánk, és Jézus Krisztus, a mi Urunk vezérelje utunkat, hogy növekedni és bővelkedni tudjunk a kölcsönös és mindenki iránti szeretetben; hogy mindannyiunk szíve szent és feddhetetlen legyen Istenünk és Atyánk előtt akkor, amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus összes szentjeivel eljön'' (vö. 1Tesz 3,1113).
Az athéni Areopagoszról 2001. május 4-én.
1. ,,Én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül tiszteltek'' (ApCsel 17,23)
Az Apostolok Cselekedeteinek elbeszélése szerint Szent Pálnak az athéni Areopagoszon elhangzott e szavai a keresztény hit első hirdetései közé tartozik Európában. ,,Ha meggondoljuk, hogy milyen szerepet játszott Görögország az ókori műveltség kialakulásában, meg tudjuk érteni, hogy Pál e beszéde mennyire az evangélium és az emberi kultúra találkozása szimbólumának tekinthető.'' (Levél az üdvtörténet helyein tett zarándoklatról, 9. p.)
,,Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek és mindazoknak, akik náluk vagy nálunk segítségül hívják Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak nevét. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól.'' (1Kor 1,23) Az Apostolnak a korintusi közösséghez intézett szavaival szívből köszöntelek mindnyájatokat, Görögországban élő katolikus Püspököket, papokat és laikusokat. Köszönetet mondok mindenekelőtt Msgr. Foszkolosznak, az athéni katolikusok érsekének és Görögország Püspöki Konferenciája elnökének a fogadtatásért és szívélyes szavaiért. Ezen a reggelen a szentmisére összegyűlve kérjük Pál apostolt, hogy ajándékozzon meg minket azzal a buzgósággal, mellyel ő hitte és hirdette az evangéliumot minden nemzetnek, s ugyanígy az Egyház egységéért való aggódásával. Örülök annak, hogy e liturgián jelen vannak más keresztény felekezetek hívei is, akik így tanúságot tesznek a katolikus közösség élete és a Krisztusban való közös testvériség iránti figyelmességükről.
2. Pál világosan kifejezi, hogy Istent a magunk pusztán emberi látás- és cselekvésmódunkkal nem tudjuk magunkba zárni. Ahhoz, hogy az Urat befogadhassuk, meghívást kaptunk a megtérésre. Ezt az utat adták elénk, melyen követhetjük Krisztust, hogy, mint fiúk a Fiúban, hozzá hasonlóan éljünk. Személyes utunkat és az Egyház útját most úgy tekinthetjük át, mint húsvéti tapasztalatot; meg kell tisztulnunk ahhoz, hogy fenntartások nélkül ragaszkodhassunk az isteni akarathoz, elfogadva, hogy Isten átformálja a kegyelmével létünket és személyünket, miként Pállal történt, aki üldözőből misszionárius lett (vö. Gal 1,1124). Így átmegyünk szenvedéseivel, a hit éjszakáival, a kölcsönös meg nem értésekkel a nagypéntek megpróbáltatásain. De a húsvét hajnalához hasonló világos pillanatokat is átélünk, melyekben a Föltámadott megosztja velünk örömét, és elvezet a teljes igazságra. Ha ebben a távlatban látjuk személyes történelmünket és az Egyház történelmét, ki tudunk tartani a reményben, mert biztosak lehetünk abban, hogy a történelem Mestere végigvezet minket azokon az utakon, melyeket csak Ő ismer. Kérjük a Szentlélektől, indítson minket arra, hogy szavainkkal és tetteinkkel az Örömhír és Isten szeretetének tanúi legyünk! Mert a Szentlélek kelti a missziós buzgóságot Egyházában, Ő az, aki hív és küld, s az igazi apostol elsősorban ,,halló'' ember, Istennel készségesen együttműködő szolga.
3. Athénban emlékezni Pál életére és tevékenységére azt jelenti, hogy meghívottak vagyunk az evangélium hirdetésére a Föld szélső határáig, hirdetvén kortársainknak a Krisztus által hozott türelmet, s megmutatván nekik az életszentség és a helyes erkölcsi élet útjait, mert ezek jelentik a választ az Úr hívására. Az evangélium egyetemes örömhír, melyet minden nép képes meghallani.
Amikor Szent Pál az athéniekhez fordult, semmit nem akart elrejteni a hitből, amit kapott; neki, mint minden apostolnak, hűségesen kellett őriznie a letéteményt (vö. 2Ti 1,14). Amikor a hallgatói számára közismert dolgokból és az ő gondolkodásmódjukból indult ki, azért tette, hogy jobban megértesse velük az evangéliumot, melynek hirdetésére közéjük jött. Pál a hallgatóiban föltételezhető természetes istenismeretre és szellemi vágyakozásra alapoz, hogy előkészítse őket az egy és igaz Isten kinyilatkoztatásának elfogadására.
4. Az athéniek előtt azért tudott hivatkozni a klasszikus ókor szerzőire, mert bizonyos értelemben a maga személyes kultúráját a hellénizmus formálta. Fölhasználta tehát őket, hogy olyan szavakkal hirdesse az evangéliumot, melyeket a hallgatói föl tudtak fogni (vö. ApCsel 17,17). Micsoda lecke ez! Az Egyháznak, hogy hirdethesse korunk embereinek az örömhírt, tekintettel kell lennie kultúráik különféle szempontjaira és kommunikációs eszközeikre, anélkül, hogy emiatt megváltoztatná az üzenetet vagy csorbítaná annak tartalmát. ,,A harmadik évezred kereszténységének egyre jobban meg kell felelnie az információ követelményeinek'' (Novo millennio ineunte, 40). Pál tanító beszéde fölszólítja Krisztus tanítványait, hogy vegyenek részt egy valóban missziós dialógusban a kortársaikkal, tiszteletben tartván őket, ugyanakkor világosan és határozottan hirdessék az evangéliumot, a személyes életre vonatkozó minden következményével együtt.
5. Fivéreim és nővéreim, a ti országotok a bölcsesség és az emberiesség hosszú hagyományától áldott. A kereszténység kezdete óta a filozófusok arra törekedtek, ,,hogy láthatóvá tegyék az ész és a vallás közötti kötelékeket. (...) Így olyan úton indultak el, amely a sajátos ősi hagyományokból indult ki és olyan fejlődés felé haladt, mely megfelelt az univerzális értelem követelményeinek.'' (Fides et ratio, 36. p.) A filozófusok és az első keresztény apologéták e tevékenysége lehetővé tette, hogy Szent Pál és az ő athéni beszéde nyomán megkezdődjék egy termékeny dialógus a keresztény hit és a filozófia között.
Szent Pál és az első közösségek példája nyomán sürgősen ki kell fejleszteni kortársainkkal a dialógus alkalmait, főként azokon a helyeken, ahol az ember és az emberiség jövőjéről van szó, annak érdekében, hogy a döntéseket ne kizárólagosan a személyi méltóságot és a belőle fakadó követelményeket mellőző politikai és gazdasági érdekek vezéreljék, hanem éreztetni tudja hatását a lélek, mely emlékezik az ember kiváltságos helyére és méltóságára. Ma sok az Areopagosz, amely tanúságtételre serkenti a keresztényeket (vö. RMi 37); bátorítalak titeket, hogy legyetek jelen a világban; miként Izaiás próféta, a keresztények is olyanok, mint a várfalra állított őrszem (vö. Iz 21,1112), akiknek föl kell ismerniük a jelen helyzetek emberi kihívásait, hogy észre tudják venni a társadalomban a remény csíráit, s föl tudják ragyogtatni a világnak a húsvét fényét, mely új fénnyel világosít meg minden embert.
Cirill és Metód, a két szaloniki testvér meghallotta a Föltámadott felszólítását: ,,Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek'' (Mk 16,15). A szláv népekhez indulván, a saját nyelvükön tudták vinni az evangéliumot. ,,A két testvér küldetésének teljesítésekor nemcsak mély tiszteletben tartotta a szláv népek kultúráját, hanem a vallással együtt kimagaslóan és állandóan elősegítette és gyarapította is azt'' (SA 26. p.). Példájuk és imádságuk segítsen minket, hogy egyre jobban megfeleljünk az inkulturáció követelményének, s örülni tudjunk Krisztus Egyháza sokféle arca szépségének!
6. Pál a maga személyes hitének és apostoli szolgálatának tapasztalatából megértette, hogy egyedül Krisztus az üdvösség útja, Ő, aki a kegyelemmel megbékélteti az embereket egymás között és Istennel. ,,Mert ő a mi békességünk, aki a kettőt egy néppé tette, ledöntvén a közöttük lévő válaszfalat'' (Ef 2,14).
Később az apostol a közösségeken belüli és a közösségek közötti egység védelmezője lett, mert ránehezedett ,,az összes egyház gondja'' (2Kor 11,28)!
Krisztus minden tanítványának szenvedélyesen kellene törődnie az Egyház egységével. ,,Sajnos a múlt szomorú örökségei elkísérnek minket az új évezred küszöbén túlra is, ... oly nagy út áll még előttünk '' (Novo millennio ineunte, 48), de nem kell elveszítenünk bátorságunkat; az Úr iránti szeretetünk sürget, hogy egyre inkább elköteleződjünk az egység mellett. Ahhoz, hogy ebben az irányban új lépéseket tudjunk tenni, fontos, hogy ,,újra Krisztusból induljunk ki'' (Ua., 29. p.).
,,Jézus imádságára és nem a mi képességeinkre támaszkodik a bizalom, hogy a történelemben is elérhető az összes keresztények teljes és látható közössége... az emlék, hogy volt idő, amikor az Egyház ,,két tüdővel'' lélegzett, késztesse arra Kelet és Nyugat keresztényeit, hogy együtt járják az utat a hit egységében és a törvényes különbözőség tiszteletben tartásával, elfogadván és elviselvén egymást mint Krisztus egyetlen testének tagjai'' (Ua., 48. p.)!
Szűz Mária imádságával és anyai jelenlétével kísérte az apostolok körüli első keresztény közösség életét és küldetését (vö. ApCsel 1,14). Velük együtt kapta meg Pünkösd Szentlelkét! Kísérje virrasztó figyelmével utunkat, melyet most kell bejárnunk, hogy előbbre jussunk a keleti testvéreinkkel való teljes egységhez, és hogy készségesen és lelkesen teljesítsük egymás felé a küldetést, melyet Jézus Krisztus Egyházára bízott. Szűz Mária, akit országotokban annyira tiszteltek különösen a szigetek kegyhelyein, mint például az Annunciátát Tinosz szigetén, vagy a Kegyelmek Anyját Funeromeniben Szürosz szigetén , vezessen minket mindig Fiához, Jézushoz (vö. Jn 2,5)! Ő a Krisztus, Ő az Isten Fia ,,az igaz világosság, mely megvilágosít minden embert,'' aki eljött a világba (Jn 1,9)!
A Krisztusból fakadó reményből megerősödve és mindazok testvéri imádságától támogatva, akik megelőztek minket a hitben, folytassuk földi zarándokutunkat mint a örömhír igaz hirnökei, a húsvéti dicsérettől boldogan, mely a szívünkben lakik és szeretnénk mindenkivel megosztani:
,,Dicsérjétek az Urat, minden népek,
dicsőítsétek Őt, minden nemzetek;
mert erős az Ő irántunk való szeretete,
és az Úr hűsége megmarad mindörökké.''
1. Damaszkuszba érkezvén, melyet a ,,Kelet gyöngyének'' neveznek, mélységesen tudatában vagyok annak, hogy egy nagyon ősi földet látogatok meg, melynek fontos szerepe volt a Föld ezen részének történelmében. Irodalmi, művészeti és társadalmi hozzájárulása a kultúra és a civilizáció virágzásához, ismert. Különlegesen hálás vagyok Önnek, Elnök úr, és a Kormány tagjainak, hogy lehetővé tették szíriai látogatásomat, s megköszönöm Önnek hozzám intézett szívélyes üdvözlő szavait. Köszöntöm a polgári, politikai és katonai élet jelenlévő képviselőit és a Diplomáciai Testület tagjait. Hívő zarándokként jövök, folytatván jubileumi zarándoklatomat, azokra a helyekre, melyek különös módon kapcsolódnak Isten ön-kinyilatkoztatásához és üdvözítő műveihez (vö. Levél az üdvtörténet helyein tett zarándoklatról, 1. p.). Isten megadta nekem, hogy e zarándokutat itt Szíriában, Damaszkuszban folytassam, és köszöntsem mindnyájukat barátságban és testvériségben. Köszöntöm a Pátriárkákat és Püspököket, akik a szír keresztény közösség képviseletében vannak itt. Szívből jövő köszöntéssel fordulok az iszlám minden követőjéhez, akik e nemes földön élnek. Béke veletek! Asz-szalámú `alájkum!
2. Jubileumi zarándoklatom, mely Jézus Krisztus születésének 2000 évét jelzi, valójában egy évvel ezelőtt kezdődött az Ábrahámra való emlékezéssel, akihez Isten hívó szava innen nem is olyan messze, Hárán vidékén hangzott el. Ezután fölkereshettem a Sínai-hegyet, ahol Mózesnek átadatott a Tíz Parancsolat. Végül felejthetetlen látogatást tehettem a Szent Földön, ahol Jézus véghezvitte üdvözítő küldetését és megalapította Egyházát. Most gondolatom és szívem a Tarzoszi Saul, a nagy Pál Apostol felé fordul, akinek élete a Damaszkuszi úton változott át egyszer s mindenkorra. Szolgálatom, Róma Püspökének szolgálata sajátos módon kötődik Szent Pál Rómában vértanúsággal koronázott tanúságtételéhez.
3. Megfeledkezhetünk-e Szíriának és a körülötte lévő régiónak a kereszténység történelmének tett nagyszerű szolgálatáról? A kereszténység kezdetétől fogva voltak itt virágzó közösségek. A szíriai pusztaságban virágzott ki a keresztény szerzetesség; szír személyiségek, mint például Szent Efrém és Damaszkuszi Szent János neve örökre beíródott a keresztény emlékezetbe. Néhány Elődöm is ezen a tájon született.
A szíriai Iszlám nagy kulturális hatására is gondolok, mely az umajád kalifák irányítása alatt a Földközi-tenger legtávolabbi parjait is elérte. Ma ebben az egyre bonyolultabb és egyre több szállal összefüggő világban a keresztények és a muszlimok között a dialógus és az együttműködés új szellemére van szükség. Együtt ismerjük el az egyetlen és oszthatatlan Istent, minden létező Teremtőjét. Közösen kell hirdetnünk a világnak, hogy az egyetlen Isten neve ,,a béke egyik neve és parancs a békére'' (Novo millennio ineunte, 55).
4. Miközben a ,,béke'' szó visszhangzik a szívünkben, nem jut-e eszünkbe elkerülhetetlenül a sok feszültség és konfliktus, melyek egy ideje gyötrik Közel-Kelet régióját? Gyakran merült föl a béke reménye csak azért, hogy hamarosan az erőszak újabb hullámai szétrombolják! Ön, Elnök úr, bölcsen megerősítette, hogy az igazságos és globális béke Szíriának a legnagyobb érdeke. Bízom abban, hogy az Ön irányítása alatt Szíria nem hagy föl a régió népei közötti egyre nagyobb összhangért és együttműködésért tett erőfeszítésekkel, azzal a céllal, hogy nemcsak a saját földjén, hanem a többi arab országban és az egész nemzetközi közösségben maradandó legyen a béke. Miként más alkalmakkor nyilvánosan kijelentettem, itt az óra, hogy ,,visszatérjünk a nemzetközi törvényesség alapelveihez: a területek erőszakos megszerzésének tilalmához, a népek önrendelkezési jogához, az Egyesült Nemzetek Szervezete és a Genfi Konvenciók határozatainak tiszteletben tartásához, hogy csak a legfontosabbakat említsem.'' (Beszéd a Szentszékhez akkreditált Diplomáciai Testülethez 2001. január 13-án, 3. p.)
Valamennyien tudjuk, hogy a valóságos béke csak akkor érhető el, ha a régió népei a három ábrahámi vallás követői között a megértés és a tisztelet új magatartása érvényesül. A régió politikai és vallási vezetőinek lépésről lépésre bátran és megfontoltan meg kell teremteniük a fejlődés föltételeit, melyhez népeiknek joga van oly sok ellenségeskedés és szenvedés után. E föltételek között fontos, hogy változzék a szemlélet, mellyel a régió népei önmagukat tekintik, s hogy a társadalom minden szintjén tanítsák és támogassák a békés együttélés alapelveit. Ebben az értelemben zarándoklatom a reménység forró imája is: a reménységé, hogy a régió népei között a félelem bizalommá és a megvetés kölcsönös megbecsüléssé alakul, s hogy az erőszak átadja helyét a dialógusnak, és eluralkodik a közjó szolgálatának őszinte vágya.
5. Elnök úr, a szívélyes meghívás, melyet Ön, a Kormány és Szíria népe hozzám intézett, és a mai meleg fogadtatás azt a közös meggyőződésünket jelzi, hogy a béke és az együttműködés valóban közös törekvésünk. Nagyra értékelem vendégszeretetüket, mely erre az ősi és áldott földre annyira jellemző! A mindenható Isten adjon Önöknek boldogságot és hosszú életet! Áldja meg Szíriát a jólét és a béke ajándékaival. Asz-szalámú `alájkum!
1. ,,Amikor megérkezett és látta Isten kegyelmét, örült és mindenkit buzdított, hogy ragaszkodjék az Úrhoz szíve mélyéből'' (ApCsel 11,23). Ilyen volt az apostol örömteli csodálkozása Antiochiában, ahová a jeruzsálemi egyház küldte őt. Ilyen az én örömöm és az én üzenetem is ma. Szíriai látogatásom ugyanis az Egyház kezdetéhez, az apostolok és az első keresztény közösségek idejébe visz vissza. Kiegészíti a bibliai földön tett zarándokutakat, melyeket a 2000. év tavaszán járhattam végig. Örömteli alkalmat kínál arra is, hogy itt Szíriában találkozzam Önökkel, és viszonozzam a látogatást, melyet Róma Egyházánál és Püspökénél tettek.
Ebben a Szűz Mária elszenderülésének szentelt székesegyházban külön is köszönteni szeretném IV. Ignatiosz Hazim pátriárkát. Teljes szívemből köszönetet mondok Őboldogságának a testvéri fogadtatásért, melyben ma részesített, s ezért az igeliturgiáért, melyet közösen végezhettünk. Őboldogságának Isten népe egysége iránti sok éves érdeklődése és annak előmozdításáért való fáradozása mindenki előtt ismert. Nagyra értékelem ezeket, és hálát adok érte Istennek. Az Úr áldását kérem szeretett testvérem szolgálatára, és arra az Egyházra, melynek Ön a pásztora.
2. Az Egyház Szíriában Péter és Pál apostolok alapjaira épülve gyorsan nagyon virágzó keresztény életet termett. Nem véletlen, hogy a niceai zsinat elismerte Antiochia primátusát a régió metropolitai egyházai fölött. Külön megemlítve Antiochiai Ignácot, Damaszkuszi Jánost és Simeont, megfeledkezhetünk-e a sok hitvallóról és vértanúról, akik ebben a régióban tették oly ragyogóvá az Egyház kezdeteit a kegyelemhez való hűségükkel, egészen vérük ontásáig. Mily sok szerzetes és szerzetesnő vonult vissza a magányba, s népesítette be Szíria pusztaságait és hegyeit remeteségekkel és monostorokkal, hogy imádságos és áldozatos életükkel dicsérjék Istent, azzal a céllal, hogy miként Edesszai Theodorosz mondta ,,elérjék a szépség állapotát'' (Beszéd a szemlélődésről)! Mily sok szír teológus járult hozzá az antiochiai és edesszai teológiai iskolák kifejlődéséhez! Hány misszionárius indult el Szíriából Kelet felé, s hirdette az evangéliumot Mezopotámiában, sőt azon túl is, egészen az indiai Keraláig! De vajon a nyugati Egyház nem adósa-e a számos szír eredetű pásztornak, akik ott nyugaton vállalták a püspöki szolgálatot, sőt Róma Püspökének szolgálatát? Áldott legyen Isten Antiochia ősi Patriárkátusának tanúságtételéért és kisugárzásáért! Sajnos az évszázadok során Antiochia tekintélyes Patriárkátusa elvesztette egységét; nagyon kívánatos, hogy a mai különféle Patriárkátusok megtalálják a legmegfelelőbb utakat a teljes közösség felé.
3. Antiochia görög-ortodox és görög-katolikus Patriárkátusai között elindult az ökumenikus közeledés folyamata, amiért teljes szívből hálát adok az Úrnak. E folyamat egyszerre indult a keresztény nép vágyából, a teológusok közötti dialógusból és a két Patriárkátus püspökeinek és pásztorainak testvéri együttműködéséből. Buzdítom mindazokat, akik ennek részesei, hogy továbbra is keressék az egységet, bátran és okosan, tisztelettel, de összemosás nélkül merítve az isteni liturgiából a szentségi erőt és a szükséges teológiai indításokat.
Az egység keresése az antiochiai görög-ortodox és görög-katolikus Patriárkátusok között természetesen a katolikus Egyház és az ortodox Egyházak újraegyesülési folyamatának nagy összefüggésébe illeszkedik. Ezért fontosnak tartom, hogy újra megfogalmazzam őszinte jókívánságomat. A Katolikus Egyház és az Ortodox Egyházak Teológiai Dialógusának Nemzetközi Vegyes Bizottsága a legintenzívebben folytassa tevékenységét. E dialógus minél inkább szembesül a központi kérdésekkel, annál fáradságosabb lesz. Ezen nem kell csodálkozni, s még kevésbé kell belefáradni. Ki akadályozhatja meg, hogy reményünket újra Isten Lelkébe vessük, aki szüntelenül ébreszti az életszentséget Krisztus Egyházának tanítványai között? Fontosnak tartom, hogy hangsúlyozottan köszönetet mondjak IV. Ignatiosz pátriárkának azért a pozitív és hatékony részvételért, mellyel az antiochiai Patriárkátus és annak képviselői folyamatosan hozzájárultak e teológiai dialógus kibontakozásához. Hasonlóképpen hálás vagyok III. Gregoriosz pátriárkának és elődjének, V. Maximosz pátriárkának, akik folyamatosan hozzájárultak a testvéri és megértő légkör kialakításához, mely nélkülözhetetlen az eredményes dialógushoz.
4. Ugyanilyen hálával és reménységgel szeretnék szólni a szír-ortodox és a szír-katolikus Patriárkátusok testvéri kapcsolatának elmélyüléséről. Különlegesen köszöntöm I. Zakka pátriárkát, akiben a katolikus Egyház a II. Vatikáni Zsinat óta melyen ő megfigyelőként volt jelen a keresztények egységének mindig hűséges előmozdítójára talált. Amikor Őszentsége 1984-ben Rómába látogatott, örömmel tettünk egy valóságos lépést az egység hosszú útján, közösen megvallva Jézus Krisztust, a mi Urunkat, Őt, aki valóságos Isten és valóságos ember. Ugyanakkor jóvá tudtunk hagyni egy lelkipásztori együttműködési tervet főként a szentségi élet terén olyan esetekre vonatkozóan, amikor a hívők nem jutnak saját egyházuk papjához. Az Indiában lévő szír-malankár Egyházzal is, mely az Ön pátriárkai joghatóságától függ, jó kapcsolatokat tart fönn a katolikus Egyház. Kérem az Urat, hogy ne késleltesse az időt, amikor eltűnnek az utolsó akadályok is a katolikus Egyház és a szír-ortodox Egyház teljes közösségének útjából.
5. Az idők folyamán, és főként a 20. század elején örmény, káld és asszír közösségek kényszerültek arra, hogy erőszak és üldözés miatt elhagyják saját városaikat és falvaikat, s eljutottak Damaszkusz, Aleppo, Homsz és a régió más helységeinek keresztény negyedeibe. Szíria volt tehát az az ország, ahol menedéket, békességet és biztonságot találtak. Megköszönöm az Úr Istennek a szíriai nép vendégszeretetét, mellyel különböző alkalmakkor a régió üldözött keresztényeit fogadta. E mindenféle egyházi megoszlást felülmúló vendégszeretet az ökumenikus közeledésnek is záloga. A nagypénteki Krisztus akarata volt, hogy fölismerjék és befogadják Őt az üldözött testvérben.
Akkoriban a szíriai keresztények meggyőződésből és a szükséghelyzetből megtanulták az osztozás, az együttélés és a barátság művészetét. A családok, a gyermekek, a fiatalok és a társadalmi élet felelősei körében tapasztalható ökumenikus közeledés ígéretes az evangélium hirdetése szempontjából ebben az országban. Püspökök és Lelkipásztorok, rátok vár, hogy bölcsen és okosan folytassátok a közeledés és az osztozás áldott folyamatát. A keresztények közötti együttműködés akár a társadalmi és kulturális életben, akár a béke előmozdításában vagy a fiatalok nevelésében világosan megmutatja a köztük már létrejött közösség fokát (vö. Ut unum sint, 75. p.).
Az apostoli jogfolytonosság erejében a pap és az Eucharisztia nagyon szoros kötelékekkel egyesíti ténylegesen részegyházainkat, melyek szívesen nevezik magukat nővér egyházaknak (vö. UR 14). ,,A nővér egyházak életét éltük századokon át, amikor együtt tartottuk a hitletéteményt minden változtatástól megvédő egyetemes zsinatokat. Most a megoszlás és kölcsönös meg nem értés hosszú időszaka után az Úr megengedi, hogy minden időközben közénk ékelődött akadály ellenére nővér egyházként fedezzük föl egymást.'' [1] ,,Ha most a harmadik évezred küszöbén a teljes közösség helyreállítására törekszünk, a mondottakra kell törekednünk és hivatkoznunk'' (Ut unum sint , 57. p.).
6. Néhány héttel ezelőtt nagy örömünkre szolgált, hogy ugyanazon a napon ünnepelhettük a húsvétot. A 2001. év e szerencsés egybeesését a Gondviselés minden Egyházhoz és Egyházi Közösséghez intézett sürgető felhívásának éreztem, hogy késlekedés nélkül elevenítsék föl újra a húsvét, az ünnepek ünnepének és hitünk központi misztériumának közös ünneplését. Híveink joggal sürgetik, hogy a húsvét ünneplése ne legyen már a megoszlás egyik tényezője. A II. Vatikáni Zsinat óta a katolikus Egyház kedvezően nyilatkozott minden próbálkozásról, mely a húsvét közös ünneplésének helyreállítására irányult. Ez a folyamat azonban fáradságosabb, mint ahogy előre látni lehetett. Vajon nincs-e szükség különféle megoldások keresésére ahhoz, hogy a Kelet és Nyugat minden kereszténye számára elfogadható húsvétszámításra előkészítsük a szíveket és a lelkeket? Közép-Kelet pátriárkáira és püspökeire vár, hogy együttesen képviseljék ezt az ügyet közösségeik felé e régió különféle országaiban. Ebben a kérdésben Közel-Keleten születhet meg s terjedhet el új kezdeményezés.
7. Néhány hét múlva együtt fogjuk megülni Pünkösd ünnepét. Kérjük tehát a Szentlelket, hogy keltse föl ,,Krisztusnak valamennyi tanítványában a vágyat és a cselekvést, hogy a Krisztus által megállapított módon mindnyájan békességesen egyesüljenek egy nyájban, egy pásztor alatt'' (LG 15). Kérjük a Szentlelket, hogy gyarapítson bennünket az életszentségben, mert maradandó egység csak alázatosságra, megtérésre, megbocsátásra és áldozatokra épülhet.
Amikor a Pünkösdi Lélek leszállt az apostolokra, Szűz Mária ott volt közöttük. Az ő példája és pártfogása segítsen nekünk közösen meghallani azt, amit a Szentlélek ma is mond az Egyházaknak, s örömmel és bizalommal befogadni az Ő szavait.
[1]
Anno ineunte apostoli breve, 1967. július 25.
Őszintén köszönetet mondok Őboldogságának a szentmise elején mondott szívélyes üdvözlő szavaiért. Az Ön személyén keresztül szeretettel köszöntöm annak a görög-melkita katolikus Egyháznak a püspökeit és tagjait, melynek Ön a pátriárkája. Ugyanilyen köszöntéssel fordulok Szíria, valamint a régió többi országában élő katolikus közösségek Bíborosai, Pátriárkái, Püspökei, papjai és hívei felé. Örömömre szolgál a más Egyházak és Egyházi Közösségek Pátriárkáinak, Püspökeinek és híveinek jelenléte. Szívből köszöntöm mindnyájukat. Szívből köszöntöm a Köztársasági Elnököt képviselő Miniszter urat és a muszlim közösség tagjait, akik ez alkalommal velünk, keresztény barátaikkal együtt akarnak lenni.
2. A rendkívüli esemény, mely innen nem messze történt, döntő lett Pál és az Egyház jövője szempontjából. A Krisztussal való találkozás gyökeresen átalakította az apostol egzisztenciáját, hiszen létének mélyén érintette őt, s teljesen kitárta az isteni igazság számára. Pál szabadon elfogadta ezen igazság megismerését, s életét Krisztus követésére szentelte. Befogadva az isteni fényt és megkeresztelkedve, léte vált hasonlóvá Krisztus létéhez; élete átalakult, és ő megtalálta boldogságát Abban, akibe hitét és bizalmát vetette, aki meghívta őt a sötétségből a maga csodálatos világosságára (vö. 2Tim 1,12; Ef 5,8; Róm 13,12). A Föltámadottal való találkozás a hitben ugyanis fény az emberek útján, olyan világosság, mely átöleli az emberi létet. Istennek a Krisztus arcán ragyogó igazsága nyilvánvalóan mutatkozik meg. Szegezzük tehát tekintetünket mi is az Úrra! Ó Krisztus, ki a világ világossága vagy, áraszd reánk és minden emberre ezt az égből jövő világosságot, mely beragyogta apostolodat! Világosítsd meg és tisztítsd meg szívünk szemét, és taníts meg arra, hogy mindent a te igazságod és a te emberiség iránti szereteted fényében lássunk!
Az Egyháznak nincs más, a világnak átadandó világossága, csak az, amely az Úrtól való. Mi, akik megkeresztelkedtünk Krisztus halálában és föltámadásában, megkaptuk az isteni megvilágosítást, és a világosság fiai lehetünk. Idézzük csak emlékezetünkbe Damaszkuszi Szent János felkiáltását, aki közös egyházi hivatásunk eredetét hangsúlyozza: ,,Világosságra hoztál engem azzal, hogy fiaddá fogadtál és besoroltál a te szent és szeplőtelen Egyházad tagjai közé'' (Tractatus de fide orthodoxa, 1.)! Utunkon Isten Igéje ragyogó fényforrás; lehetővé teszi számunkra, hogy megismerjük az igazságot, mely szabaddá tesz és megszentel minket.
3. ,,Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni, minden nemzetből, fajból, népből és nyelvből, ott álltak a trón és a Bárány előtt fehér ruhába öltözve, a kezükben pálmaággal'' (Jel 7,9).
A Jelenések könyvének a mai liturgiában olvasott részlete a maga módján megmutatja Szent Pál apostoli szolgálatának eredményét. Neki ugyanis lényeges szerepe volt abban, hogy az evangéliumot Jézus hazájának határain kívül is hirdetni kezdték. Az egész akkor ismert világ kezdve a Földközi-tenger körüli országokon Pál evangelizációs területe lett. S elmondhatjuk, hogy a századok folyamán, egészen napjainkig az evangelizáció mérhetetlen fejlődése bizonyos módon a nemzetek Apostola szolgálatának logikus folytatása. Az Egyház ma is hordozza az ő apostoli tevékenységének gyümölcseit, s állandóan hivatkozik Szent Pál missziós szolgálatára, aki az összes keresztény nemzedék számára úttörője és indítója minden missziónak. Pál példája nyomán az Egyháznak tekintetét a világ szélső határaira kell emelnie, hogy teljesítse küldetését: adja át a Föltámadott világosságát minden népnek és minden kultúrának, tiszteletben tartván a személyek, az emberi és szellemi közösségek szabadságát. A bármilyen származású emberek mérhetetlen sokaságának az a hivatása, hogy dicsőítse Istent. Mert miként Szent Efrém mondja: ,,Neked semmi szükséged arra, hogy megajándékozz minket a kincseiddel. Neked csak egy dologra van szükséged: hogy kitárjuk a szívünket javaid befogadására, úgy, hogy átadjuk neked akaratunkat és odahallgatunk Rád. Minden művedet megkoszorúzza a te ajkaid bölcsessége, mely azt mondja: Mindez nagyon jó!'' (Diathermane, 2,57.)
Miként Pál, úgy Krisztus tanítványai is új kihívással néznek szembe: az örömhírt minden kultúrának a maga nyelvén kell átadniuk a lényeg elvesztése és a tartalom elsilányulása nélkül. Ne féljetek tehát attól ti sem, hogy szóval és egész életetekkel átadjátok fivéreiteknek és nővéreiteknek ezt az örvendetes újdonságot: Isten minden embert szeret, s arra hívja őket, hogy a szeretetben egyetlen családot alkossanak, hiszen valamennyien testvérek!
4. Ennek az örvendetes újdonságnak kell lelkesítenie Krisztus minden tanítványát arra, hogy buzgón keressék az egység útjait, magukévá téve az Úr ,,mindnyájan egyek legyenek'' imádságát, s így egyre hitelesebb és hihetőbb tanúságot tegyenek. Nagyon örülök a testvéri kapcsolatoknak, melyek már élnek országotok keresztény egyházainak tagjai között, s bátorítalak benneteket, hogy pátriárkáitokkal és püspökeitekkel közösségben okosan és az igazságban fejlesszétek e kapcsolatokat. Az új évezred hajnalán Krisztus arra hív minket, hogy szeretetben közeledjünk egymás felé, mert az teremti meg egységünket. Legyetek büszkék keleti egyházaitok nagy liturgikus és spirituális hagyományaira! E hagyományok részét alkotják Krisztus egyetlen Egyháza örökségének, és hidakat képeznek különféle érzékenységek között. A ti földetek a kereszténység kezdeteitől fogva virágzó keresztény életet termett. Antiochiai Ignác, Efrém, Simeon vagy Damaszkuszi János szellemi örökségét folytatva sok egyházatya, szerzetes, remete s oly sok más szent egyházaitok dicsősége mind ott élnek az egyetemes Egyház emlékezetében! Azáltal, hogy ragaszkodtok atyáitok földjéhez, s nagylelkűen elfogadjátok, hogy itt kell élnetek a hiteteket, ti is tanúságot tesztek a nemzedékről nemzedékre átadott evangéliumi üzenet termékenységéről. Polgártársaitokkal együtt, tekintet nélkül a vallási hovatartozásra fáradoztok egy testvéri, igazságos és szolidáris társadalom építésében, ahol mindenki megkapja emberi méltóságának és alapvető jogainak teljes elismerését. Ezen a szent földön a keresztények, muszlimok és zsidók arra hivatottak, hogy bizalommal és bátran dolgozzanak együtt annak érdekében, hogy hamarosan elérkezzen a nap, amelyen minden nép elnyeri törvényes jogainak tiszteletben tartását, s békében és kölcsönös megbecsülésben tud majd élni. Bárcsak megbecsülést és szeretetet kapnának a köztetek élő szegények, betegek, fogyatékosok, s a társadalom peremére sodródottak! Az evangélium a világ átformálásának hatalmas tényezője. Bárcsak életetek tanúsága által fölfedezhetnék a mai emberek a választ legmélyebb vágyaikra és a társadalmi együttélés alapjait!
5. Keresztény családok! Az Egyház számít rátok és bízik bennetek, abban, hogy átadjátok a Pál apostolt követő századokon át hozzátok érkezett hitet a gyermekeiteknek.
Legyetek a világosság tűzhelyei, teljesen igazodjatok Isten tervéhez és az emberi személy hiteles igényeihez azáltal, hogy őrzitek a család egységét és nyitottságát mindenki felé, s mindig megvéditek az élethez a fogantatástól kezdve való jogot ! Adjatok helyet az imádságnak, Isten igéje hallgatásának és a keresztény nevelésnek, melyekben hatékony támaszt fogtok találni ahhoz, hogy legyőzzétek a mindennapi élet nehézségeit és megfelelhessetek a mai világ nagy kihívásainak. Minden hűséges és egységes keresztény élet szükséglete a vasárnapi szentmisén való részvétel. Kiváltságos ajándék ez, melyben megvalósul és megmutatkozik az Istennel és a testvérekkel való közösség.
Testvéreim, ne fáradjatok bele az önmagát kinyilatkoztató Krisztus arcának keresésébe! Benne fogjátok megtalálni az igaz szabadságnak és a szív örömének a titkát! Engedjétek, hogy a szívetek mélyén megmozduljon az összes emberek közötti hiteles testvériség utáni vágy! Ha önfeledten odaadjátok magatokat mások szolgálatára, megtaláljátok életetek értelmét, hiszen a keresztény identitás nem a másokkal való szembehelyezkedésben fejeződik ki, hanem abban, hogy ki tud lépni önmagából, s el tud indulni a testvérek felé. A világ iránti őszinte és félelem nélkül nyitottság része a keresztény hivatásnak, mely tudatában van saját mivoltának, s olyan vallásos hagyományban gyökerezik, mely kifejezi az Egyház tanúságtételének gazdagságát.
6. ,,Az én juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki. Atyám adta őket nekem, s Ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk'' (Jn 10,2730).
Ezek a mai evangélium szavai, melyekkel maga Jézus Krisztus mutatja meg az evangelizáció csodálatos dinamizmusát. Isten, aki sokszor és sokféleképpen beszélt az atyákhoz a pátriárkák által, az idők végén a Fiú által szólt (vö. Zsid 1,12). Ez a Fiú, aki egylényegű az Atyával, az élet Igéje. Ő adja az örök életet. Azért jött, hogy életünk legyen, és bőséggel legyen (vö. Jn 10,10). Damaszkusz kapuinál, amikor találkozott a föltámadott Krisztussal, Szent Pál megértette ezt az igazságot, és erről prédikált. Krisztus keresztjének csodálatos valósága, melyen megvalósult a világ megváltása, megjelent előtte. Pál megértette ezt a valóságot, és neki szentelte egész életét.
Testvéreim, emeljük föl tekintetünket Krisztus keresztjére, hogy fölfedezzük reménységünk forrását! Benne találjuk meg az élet és a boldogság helyes útját. Szemléljük Isten szeretetreméltó arcát, aki fölkínálja nekünk a Fiát, hogy ,,egy szív és egy lélek'' legyünk (ApCsel 4,32). Fogadjuk be Őt életünkbe, hogy indításokat kapjunk Tőle, és meg tudjuk valósítani a közösségnek azt a misztériumát, mely megtestesíti és nyilvánvaló teszi az Egyház lényegét.
Az Egyházhoz tartozástoknak számotokra és minden testvéretek számára a remény jelévé kell válnia, mely arra emlékeztet, hogy az Úr mindenkit a maga útján ér el, gyakran titokzatos és váratlan módon, ahogyan elérte Pált a damaszkuszi úton, körülragyogva őt fényességével.
A Föltámadott, akinek húsvétját idén az összes keresztények együtt ünneplik, ajándékozzon meg minket a közösséggel a szeretetben! Amen.
Mielőtt ezt a szentmisét a Regina Coeli, a föltámadott Krisztus Anyjához szóló imádsággal befejeznénk, szívből jövő köszönettel fordulok mindazok felé, akik itt vannak az oltár körül, hogy fölajánljuk az Úrnak hálaadásunkat és könyörgéseinket.
Tudom, hogy a szíriai keresztények mind gyermeki szeretettel és mélységes tisztelettel vannak Jézus Anyja, Szűz Mária iránt, akit muszlim testvéreink is tisztelnek. Nagyon sajnálom, hogy e néhány napos, rövid programom nem engedi meg, hogy minden Isten Anyjának szentelt templomba elzarándokoljak imádkozni e nagy és nemes városban, Damaszkuszban. A két Elszenderülés titulusra szentelt patriárkális székesegyházra kell szorítkoznom.
Szerettem volna, hogy a Szent Pál nyomait követő zarándoklatom alkalom legyen Isten Anyja, Szűz Mária híres kegyhelyeinek fölkeresésére, mint például a közeli Saďdnaya vagy Homsz, Aleppo, Tartusz és a többiek. Tudom, hogy jámbor hagyomány szerint Tartusz közelében történt, hogy Péter apostol, miközben a tengerparton Jeruzsálemből Antiochiába tartott, kápolnát szentelt Szűz Mária tiszteletére, és ez lett Szíria első Mária-kegyhelye. Mint tudjátok, néhány nap múlva, amikor elhagyom ezt a várost és országotokat, még mindig Szent Pál nyomában járva, Málta szigetére megyek, ahol őriznek és tisztelnek egy nagyon ismert Damaszkuszi Miasszonyunk-ikont, a sziget fővárosának, La Vallettának görög katolikus templomában. E kép előtt megemlékezem majd rólatok, és át fogom adni imádságaitokat és reményeiteket, s kérni fogom, éppúgy, mint most, hogy járjon közben isteni Fiánál értetek és családjaitokért.
Regina Coeli...
1. Szeretett testvéreim. A Szent Pál nyomait követő zarándoklatom ma Szíriába, Damaszkuszba hozott, s nagy öröm számomra, hogy köztetek lehetek. Köszönöm a meleg fogadtatást, s külön kifejezem hálámat Őboldogsága III. Gregoriosz pátriárka felé szívélyes köszöntő szavaiért, melyeket pátriárkai rezidenciáján intézett hozzám.
Minden zarándoklat alkalom arra, hogy visszatérjünk hitünk forrásaihoz, megerősítsük Krisztus és az Egyház iránti szeretetünket, s új lendületet nyerjünk a küldetésben, melyet Jézustól kaptunk. Itt, ezen a földön, melyet Isten azzal áldott meg, hogy a századok folyamán kiemelkedő tanúk életükkel és írásaikkal lettek az egész Egyház hagyományának nagy alakjai, a szent történelmet úgy lehet olvasni a vidéken, a bibliai helyeken és a keresztény kegyhelyeken , mint egy nyitott könyvből. Mindazonáltal ez a zarándoklat a most e földön lakó férfiakkal és nőkkel való találkozás is, különösen azokkal a testvérekkel, akikkel egyek vagyunk az egy Úrba vetett hitben, aki maga is Közép-Keleten élt, és kinyilatkoztatta nekünk az Atya szerető Arcát. Vajon nem ezen a területen, Antiochia városában mely Kelet egyik világítótornya nevezték-e a názáreti Jézus tanítványait először keresztényeknek (ApCsel 11,26), vagyis olyanoknak, akik vallják, hogy Krisztus az Úr, az Istentől küldött Messiás, s ők az Ő testének tagjai?! Nagy öröm tehát számomra, hogy ugyanúgy köszönthetlek titeket, mint Krisztus a föltámadása után: ,,Béke veletek!'' (Jn 20,19).
2. A katolikus Egyház helyzete Szíriában nagyon változatos a sok jogilag önálló Egyház egyidejű jelenléte miatt, melyek mind a keresztény Kelet nagy és gazdag hagyományát képviselik. Türelmesen, lépésről lépésre legyőzve a történelmi viszontagságokból fakadó évszázados torzsalkodásokat, közösségeitek és híveitek megnyíltak egymás felé, s bár hűségesek maradtatok egyházi hagyományotokhoz és becsülitek azt, megtanultátok egyesíteni erőiteket. A Szíriai Katolikus Hierarchia Gyűlése vagy tágabb méretekben Közel-Kelet Pátriárkáinak Tanácsa szimbolizálja ezt a feltétlenül szükséges összehangolást. Folytassátok, tágítsátok és tegyetek intenzívebbé az együttműködést a nehézségek ellenére is, hogy ezáltal a rátok bízott hívők lelkipásztori szolgálata minél jobb legyen, és valóban osszátok meg egymással a saját hagyományotok lelki kincseit. Ha ugyanis igaz, hogy a közösség mindenekelőtt Isten ajándéka Egyházának, az is kétségtelen, hogy erre az ajándékra nekünk megfontoltsággal, megbecsüléssel és egymás iránti kölcsönös tisztelettel kell válaszolnunk. Ezek vezetnek el a különbözőségből az egységre; ezek tanúsítják az Egyház katolicitását, dicsőítik meg Isten nevét és szolgálják az evangélium hirdetését azáltal, hogy egyre hihetőbbé teszik a hitben és a szeretetben egyesült testvérek szavát. A különféle Egyházaitok képviselőinek a közössége nem csorbítja azt a püspöki közösséget, mely szinodusaitokon belül érvényesül, sőt épp ellenkezőleg: annak a tágabb körű katolikus közösségnek a kifejeződése, mely mindig újjáéled.
3. Közösségeitek életének konkrét sajátosságait figyelembe véve szeretnélek hívni benneteket, hogy újra Krisztustól induljatok el, és őrá építsétek egész életeteket. Amikor az Egyház visszatér Hozzá minden áldott nap az Ő igéjének és szentségeinek élő forrásából merítve , megtalálja az erőt, mely élteti és támogatja tanúságtételében. Szent Pál példája, miként a Galatákhoz írt levél mondja: ,,már nem én élek, hanem Krisztus él bennem'' (2,20), egyre inkább megérteti velünk Krisztus jelenlétének misztériumát életünkben: ,,Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig'' (Mt 28,20). Vigasztaló jelenlét ez, mely elnyugtat és biztonságot ad utunkon, hiszen Krisztus velünk van; ugyanakkor követelményeket támasztó jelenlét is, mely arra kötelez, hogy ne tartsuk meg magunknak a kapott kincset: ,,Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!'' (1Kor 9,16)
Kedves Testvéreim, így találunk rá az erős lelki élet útjára, az életszentség útjára, melyet meg kell mutatnunk közösségeink minden megkeresztelt tagjának. Ha hűségesek vagyunk az Eucharisztia ünneplésének öröméhez, mely az Úr föltámadásából fakadóan létrehozta és egyesítette a keresztény közösséget, a hívők megfogják benne találni hitük táplálékát: összegyűlve az Ige és az Élet kenyere asztalánál uralni tudják a mindennapos szétszóródást, megerősödnek, egyre inkább fölfedezik istengyermekségüket és megszilárdulnak benne, hogy hiteles tanúk legyenek az Egyházban és a világban. Amilyen mértékben az imádságba, az Ige figyelmes hallgatásába és a liturgia által az ízlelésbe gyökerezik az életünk, olyan mértékben tárul ki a Szentlélek indításaira, hogy bátran terjessze és hirdesse a béke evangéliumát (vö. Ef 6,15), s tegyen róla tanúságot a családi, kulturális és társadalmi élet minden területén. Szent Pál, akit a Krisztustól kapott meghívás kegyelme fölnevelt, mindenki másnál jobban tanúskodott a keresztény újdonságról, és bőségesen tanította azt. Fenntartások nélkül átadta magát az egészen új életnek, egészen új Krisztusnak és az evangélium hirdetésének.
4. Szeretném újra kifejezésre juttatni csodálatomat, melyet a szíriai keresztények közti egyetértés vált ki belőlem. Őszentsége Mar Ignatiosz, I. Zakka és Őboldogsága IV. Ignatiosz pátriárka jelenléte ékes jele ennek. Őboldogsága IV. Ignatiosz, megindítóak voltak számomra újabb nyilatkozatai annak a testvéri közösségnek a mélységéről, mely ezen ország keresztény egyházai között él, s melyet Ön egyre erősíteni szándékozik. Megragadom az alkalmat, hogy testvérként köszöntsem Őboldogságát, Ignatiosz Musza Daúd bíboros urat, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusát, akit épp most hívtam Rómába, hogy az egész katolikus Kelet méltó képviselője legyen. Köszöntöm Őboldogságát, VIII. Ignace Pierre szíriai katolikus pátriárkát is, valamint a többi jelenlévő pátriárkát, bíborost, püspököt. Az őszinte figyelmesség, mely országotok pátriárkái, püspökei, egyházi méltóságai és egyházi közösségeinek Vezetői között érvényesül, nagyon komoly tanúságtétel a keresztény szeretetről egy olyan országban, melynek polgárai többségükben az iszlámhoz tartoznak.
Tudjuk ugyanis, hogy Krisztus Egyháza Szíriában fedezte föl a maga katolikus jellegét, s vállalta egyetemes küldetését. Péter és Pál apostol, mindegyik a maga sajátos kegyelmével itt fáradozott azért, hogy összegyűjtse Krisztus egyetlen családját a különböző nemzetekből és kultúrákból származott hívők közül. Megelégedéssel láthatjuk, hogy növekszik az együttműködés az Egyházak és egyházi Közösségek között.
Ez az együttműködés hozzájárul a megbékéléshez és az egység kereséséhez. Az újraközeledés segítsen benneteket abban, hogy hatékonyabb tanúságot tudjatok tenni Jézus Krisztusról, aki meghalt és föltámadott, hogy ,,Isten szétszórt fiait összegyűjtse'' (Jn 11,52). Tegye szebbé és hitelesebbé ez az együttműködés Krisztus Egyházát a többi vallás hívei előtt is!
A hívők a maguk részéről rendkívüli módon értékelik azokat az alkalmakat, amikor közös ökumenikus imádságban vehetnek részt. Az ilyen kitárulkozásnak egyre növekednie kell, s támogatni kell az ilyen kezdeményezéseket, melyekben az egyházak minden téren együtt tudnak működni. A keresztények közötti megoszlás ugyanis akadálya az evangéliumnak. Továbbá ,,az ökumenizmus nem csupán a keresztény egyházak belső ügye. Azzal a szeretettel függ össze, mellyel Isten az emberiség egészéhez fordul Jézus Krisztusban, s akadályozni ezt a szeretetet Isten és az ő Krisztusban mindeneket egyesíteni akaró tervének sértése.'' (Ut unum sint , 99.) A szíriai keresztények, mivel századokon át annyira közel éltek a hívő muszlimokhoz, közvetlenül ismerik a szoros összefüggést a közösség egysége és a testvéri közösségben születő tanúságtétel között. Ebben a környezetben is bátorítalak titeket az őszinte, vendégszerető, egymást kölcsönösen megbecsülő dialógusra a mindennapi életben. Vajon Ábrahám és Sára nem azáltal nyerték-e el az ígért fiú ajándékát, hogy elfogyasztották a Szír Szent Efrém által közölt, nagyon költői hagyomány szerint a három angyalnak föltálalt lakoma maradékát.
5. A lelkipásztoroknak bizonyára megvannak a maguk aggodalmai. A legsúlyosabb kétségtelenül sok keresztény család és fiatal emigrálása, akik mind azt remélik, hogy másutt jobb jövőt találnak. Bizonyos vagyok abban, hogy mindegyiktek gyakran fölteszi magának a kínzó kérdést: Mit tehetek? Sokat tehettek! Mindenekelőtt kínáljátok föl segítségteket egy gazdaságilag viruló haza építéséhez, ahol a törvény előtt minden polgár megkapja ugyanazokat a jogokat és kötezelettségeket, ahol az egész nép méltányos békében akar élni a határokon belül és minden szomszédjával. A hazátok jövőjébe vetett bizalom gyarapítása egyike a legnagyobb szolgálatoknak, melyet az Egyház nyújthat a társadalomnak. Másik cselekvési lehetőség a keresztények bátorítása a szolidaritásra, a népetek szenvedéseiben és nehézségeiben való osztozásra. Ti igen nagy hatással vagytok a fiatalokra: szóljatok az ő szívükhöz, magyarázva, javítgatva, bátorítva, s mindenekelőtt saját személyes példátokkal erősítve bennük a meggyőződést, hogy a lélek és a szív keresztény értékei jobban boldogítják az embert, mint az anyagi javak bármelyike. Adjátok át a fiataloknak az emberi és keresztény eszményt, és segítsétek őket annak fölfedezésében, hogy miként a Diognétosz-levél szerzője mondja ,,Isten olyan magasztos helyet jelölt ki számukra, hogy azt nem szabad elhagyniuk'' (VI,10).
Ebben a felfogásban a vallások közötti dialógus és a kölcsönös együttműködés, főként keresztények és muszlimok között, nagyon fontos hozzájárulás a békéhez s az emberek és a közösségek közötti megértéshez; ugyanakkor közös tanúságot kell tenniük az emberi személy méltóságának teljes tiszteletben tartása mellett.
6. Krisztusban Szeretett Testvéreim! E testvériesen bátorító szavakat nem fejezhetem be jobban, mint idézve Szent Pál szavait, melyeket az efezusi egyház presbitereinek mondott: ,,Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, melyben a Szentlélek tett titeket püspökké, hogy legeltessétek Isten nyáját, melyet Ő a tulajdon vérével szerzett magának'' (ApCsel 20,28).
Ugyanez a Szentlélek adjon nektek erőt a mi Urunk Jézus Krisztus, Isten Fia és az ember Fia húsvétja által Isten, a mi Atyánk dicsőségére. Szűz Máriára, a Theotokoszra bízlak benneteket, akit a ti szép liturgiátok szüntelenül dicsér, őrá, aki ,,a mi okossággal teljes nővérünk (...), a mi boldogságunk kincsesháza'' (Szír Szent Efrém: Opera II, 318.), s aki az utolsó vacsora óta anyaként virraszt az Egyház fölött. Amen.
1. Az Úr napjának alkonyán összejöttünk erre a szent helyre a szír-ortodox Szent György székesegyházban, hogy ünnepeljük a legszentebb Szentháromság kiolthatatlan fényét.
,,Az Úr Isten, aki van, aki volt és aki eljövendő'' (Jel 1,8), fényének teljessége ragyog Jézus Krisztus arcán (vö. 2Kor 4,6). Általa a Szentlélekben dicsőítjük Istent a hitben kapott nagyszerű örökségünkért és a meghívásért, hogy az igazságot s a minket az evangélium szolgájává tevő szeretetet szolgáljuk.
Szívem tele van hálával Isten iránt, hogy megengedte, hogy Szent Pál nyomdokaiban zarándokolva eljussak Damaszkuszba. A damaszkuszi úton történt, hogy Jézus Krisztus meghívta a Nemzetek Apostolát, s ő befogadta a Szentlélek fényét és megkeresztelkedett. A Szentlélek most összegyűjtött minket e közös imádságra, hogy hallgassuk Isten igéjét, bocsánatát kérjük bűneinkért és a megoszlásokért, és dicsérjük az Ő végtelen irgalmát. A föltámadott Krisztus békéjében egy szívvel, egy lélekkel imádkozunk, s hallani akarjuk a nagy szír misztikust és teológust, Abu al-Faradzst, aki arra buzdítja a hívőket, hogy ,,szívük mélyén rombolják szét a keresztények közötti ellenségeskedés gyökereit'' (A galamb könyve, IV).
2. Testvéri szeretettel köszöntöm Őszentsége Maran Mar Ignatiosz Zakka Iwaszt, akinek vendégei vagyunk ebben a csodálatos székesegyházban. Különösen örülök annak, hogy viszonozhatom Őszentsége és elődje, Maran Mar Ignatiosz Jakúb Rómában tett látogatását. Az ilyen kétoldalú kapcsolatok segítenek testvéri szeretetünk fönntartásában és elmélyítésében, s megpecsételik egyházaink összhangját a közös hit, a megtestesült Ige, az igaz Isten és igaz ember misztériumának megvallásában, és a lelkipásztori együttműködés folytatására bátorítanak, melyet tizenhat évvel ezelőtt a Közös Nyilatkozat kiadásával kezdtünk el. Őszentsége, az Ön Egyházának nagy ökumenikus nyitottsága sokak számára mélységes öröm forrása, és bátorítás arra, hogy állhatatosan haladjunk a teljes közösség felé vezető úton (vö. Ut unum sint , 6263. p.). Az Ön Egyháza spirituális és lelkipásztori életerejének jele ez, melyről a sok papi és szerzetesi hivatás is tanúskodik.
Ugyanilyen testvéri szeretettel köszöntöm Őboldogsága IV. Ignatiosz pátriárkát és Őboldogsága III. Gregoriosz pátriárkát, valamint az őket kísérő Metropolitákat és Püspököket. Üdvözlöm a szomszédos országokból jött pátriárkákat és püspököket, és megköszönöm, hogy jelenlétükkel megtisztelnek minket. Testvéri szeretettel köszöntöm Őboldogsága I. Ignatiosz Músza Daúd kiérdemesült pátriárkát. Amikor kineveztem a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusává és bíborossá kreáltam, nem csupán tanulni kívántam tapasztalatából és bölcsességéből, hanem megtisztelésemet is ki akartam fejezni a Keleti Egyház, s különösen a Szíriai Egyház iránt.
Őszintén köszöntöm a papokat, a szerzeteseket és a nővéreket, valamint az összes jelenlévő hívőt: igazán boldog vagyok, hogy köztetek lehetek!
3. A húsvéti öröm a kereszt fájából fakadt. Itt, Damaszkuszban hallotta az Ananiás nevű tanítvány egy látomásban, hogy keressen egy Sault, az Egyház üldözőjét. Kétségei és félelmei ellenére Ananiás engedelmeskedett az Úrnak, és a keresztények ellenségét habozás nélkül ,,testvérnek'' nevezte (ApCsel 9,17). Ebben az Egyház küldetésének két lényeges vonását figyelhetjük meg: az Isten szava iránti bátor engedelmességet, s a megbocsátó és megbékélő akaratot. Amikor Isten cselekszik, a lehetetlen lehetővé válik. Feladatunk, hogy ,,igen''-t mondjunk Isten üdvözítő akaratára, és egész valónkkal fogadjuk el az Ő titokzatos tervét. Amikor Ananiás kereste Pált, ő imádkozott (vö. ApCsel 9,11). Bizonyos értelemben készülődött a küldetés átvételére, mely egyszer s mindenkorra a kereszthez kapcsolta őt: ,,én majd megmutatom neki, hogy mennyit kell szenvednie a nevemért'' (9,16). Ebben a krisztuskövetésre szólító meghívásunk két másik jellegzetessége látható: az imádság és a nehézségekkel szembeni ellenállás. Ma a korábbiaknál még inkább ezek Isten iránti hűségünk jellegzetességei: imádkozni, hordozni a keresztet, engedelmeskedni Isten akaratának, és testvérként tisztelni mindenkit. Ezen az úton ,,a tanúk nagy sokasága'' (Zsid 12,1) nyomában járunk, köztük megszámlálhatatlan szerzetes és szerzetesnő, akik előttetek éltek ezen a földön. Hála legyen az isteni Gondviselésnek azért, hogy az egész Közel-Keletet mélyen meghatározta a szíriai szerzetesség kultúrája és lángoló tanúságtétele.
4. Itt, Damaszkuszban szeretném elismerésemet kifejezni az egész szír hagyomány iránt, mely egységben és sokféleségben gazdag. Szent Pál, Antiochiai Ignác, Efrém, Aranyszájú János, Oszlopos Simeon, Damaszkuszi János és sokan mások mindnyájunk számára ragyógó tanítók. Őbennük látjuk, hogy a hívő engedelmesség és a kereszt szenvedése soha nem marad üdvös gyümölcsök nélkül.
A ti hagyományotok csodálatos kreativitása mutatkozik meg Niszibiszi Szent Efrémben, a ,,Szentlélek hárfájában'', kinek műveit nagyon hamar az ókori kereszténység minden nyelvére lefordították. Bárcsak soha abba ne maradna az ajándékok e cseréje! Nagyon remélem, hogy a keresztények szíve hamarosan ismét mindenütt megnyílik a szír hagyományú egyházak spirituális és tanító kincsei előtt!
A nagy sokaságban, mely követi a Bárányt, ott van a ti országotok páratlan szentje, Oszlopos Simeon, aki a maga korában az életszentség eleven ikonja volt, s ma az egész világegyház tiszteli. Szüntelenül imádkozott, és szeretete egyetemes volt, mert fogadott mindenkit, aki közelből vagy távolból hozzá jött, a legnagyobbat éppúgy, mint a legkisebbet.
Mindezeken túl testében hordozta a megfeszített Krisztus sebeit (vö. Círuszi Theodorétosz: Historia religiosa, 26.). Életrajzában, melyet egyik tanítványa tizenöt évvel a halála után írt, Szent Simeon rendkívüli hivatásáról ezt olvassuk: ,,Szolgájának szenvedései által Isten föl akarta rázni a világot mély álmából''. A mai világnak arra van szüksége, hogy ráébresszék Isten szeretetére és üdvözítő tervére. Az olvasott evangéliumi részlet buzdított: ,,Emeljétek föl szemeteket és nézzétek a mezőket, hogy már fehérek az aratásra'' (Jn 4,35).
Itt az aratás órája, mert az emberi szív mindig éhezi az utat, az igazságot és az életet (vö. 14,6). Ahhoz, hogy a harmadik évezred hinni tudjon, lényeges a keresztények részéről az egységesebb tanúságtétel (Jn 17,21). A Szentlélek siettesse a teljes egységünk napját!
5. Rövid találkozásunk végeztével idézem azokat a szavakat, melyeket a keleti-szír szertartás isteni liturgiájának végén a püspök vagy a pap mond: ,,Kedveseim, menjetek békében, mert a dicsőséges és szent Háromság irgalmára és kegyelmére bízunk titeket..., az Úr dicsőséges keresztje üdvözített, és a szent keresztség megpecsételt benneteket, a szent Háromság bocsássa meg bűneiteket, engedje el tartozásaitokat és adjon békét elhunytjaitok lelkének!'' Legyen részetek mindezen áldásban a szentek és vértanúk, s a legszentebb Istenanya, a Theotokosz közbenjárására. Yoldat Aloho. Amen.
1. Szívemből hálát adok a mindenható Istennek e találkozás kegyelméért. Nagyon hálás vagyok nektek a meleg fogadtatásért, mely megfelel az e régió számára annyira fontos vendégszeretet hagyományának. Különösen köszönöm a Waqf [2] Miniszter urának és a Főmufti úrnak a szívélyes köszöntőjét, akik kifejezték azt a nagy békevágyat, mely minden jóakaratú ember szívét betölti. Jubileumi zarándoklatom sajátossága a számos fontos találkozás muszlim vezetőkkel Kairóban és Jeruzsálemben, s most mélyen megindít az a tény, hogy vendégül láttok az Umajádok vallástörténetileg oly fontos Nagy Mecsetében. A ti földetek drága a keresztények számára: a mi vallásunk növekedésének és tanításbeli fejlődésének ugyanis alapvető mozzanatai történtek itt, s élnek itt keresztény közösségek, melyek sok évszázadon át békességben és egyetértésben éltek muszlim szomszédaikkal.
2. Annak a helynek a közelében találkozunk, melyet mind a keresztények, mind a muszlimok Keresztelő János sírjának tartanak, s a muszlim hagyomány Jahjának, Jánosnak nevezi. Zakariás fia a kereszténység történelmében alapvető fontosságú személyiség, mert Előfutárként utat készített Krisztusnak.
János egészen Istennek szentelt életét vértanúság koronázta meg. Az ő tanúságtétele világosítsa meg mindazokat, akik itt tisztelik az ő emlékezetét, hogy ők és mi is megérthessük, hogy az élet nagy feladata Isten igazságának és igazságosságának keresése!
Az a tény, hogy találkozásunk az imádságnak e híres helyén történik, emlékeztet minket, hogy az ember spirituális lény, aki arra hivatott, hogy fölismerje és elismerje Isten föltétlen elsőbbségét minden dologban. A keresztények és a muszlimok egyetértenek abban, hogy az Istennel való imádságos találkozás lelkünk szükséges tápláléka, nélküle a szívünk ellankad és akaratunk többé nem keresi a jót, hanem enged a rossznak.
3. Mind a muszlimok, mind a keresztények nagyra becsülik imádságuk helyeit, mint oázist, ahol az örök életre vezető utat járva találkoznak az irgalmas Istennel és egyvallású fivéreikkel és nővéreikkel. Amikor házasságkötés vagy temetés vagy más szertartás alkalmával a keresztények és a muszlimok csöndes figyelemmel hallgatják a másik imádságait, tanúságot tesznek arról, ami összeköti őket, anélkül, hogy eltitkolnák vagy megtagadnák azt, ami elválasztja őket. A mecsetekben és a templomokban formálják a muszlim és a keresztény közösségek vallási identitásukat, s a fiatalok vallási nevelésük jelentős részét e helyeken kapják. Vajon milyen önérzetet csöpögtetünk a keresztény fiatalokba és a muszlim fiatalokba templomainkban és mecsetjeinkben? Határozottan kívánom, hogy a vallási vezetők s a muszlim és keresztény tanítók nagy vallási közösségeinket úgy mutassák be, mint egymással figyelmesen dialogizáló, és soha ne úgy, mint összeütközésben lévő közösségeket. Fontos, hogy a fiataloknak megtanítsuk a tisztelet és a megértés útjait, nehogy rávegyék őket arra, hogy magával a vallással visszaélve igazolják vagy támogassák a gyűlöletet és erőszakot. Az erőszak szétrombolja teremtményeiben a Teremtő képmását, és soha nem szabadna a vallásos meggyőződés gyümölcsének tekinteni.
4. Nagyon kívánom, hogy e mai találkozó az Umajádok Mecsetében elszántságunk jele legyen, hogy elő akarjuk mozdítani a katolikus Egyház és az Iszlám közötti dialógust. E dialógus az utóbbi évtizedekben nagyobb lendületet nyert, s ma hálásak lehetünk az út eddig megtett szakaszáért. Legfelső szinteken a katolikus Egyházat a Vallásközi Dialógus Pápai Tanácsa képviseli. Több mint harminc éve e Tanács üzenetet küldött a muszlimoknak a Ramadan végén az Id al-Fitr [3] alkalmából, és örülök annak, hogy e gesztust sok muszlim úgy fogadta, mint a köztünk lévő bátorság erősödésének jelét. Az utóbbi években a Tanács létrehozott egy bizottságot, mely kapcsolatot tart a nemzetközi Iszlám Szervezetekkel, valamint az egyiptomi al-Azhar Egyetemmel [4] , melyet az elmúlt évben volt alkalmam meglátogatni.
Fontos, hogy a keresztények és a muszlimok folytassák a filozófiai és teológiai kérdések közös kutatását, hogy a másik fél vallásos hitéről tárgyilagosabb és teljesebb ismeretet szerezhessenek. A kölcsönös jobb megértés a gyakorlat szintjén vallásaink bemutatásának új módját hozza majd magával, nem szemben állva, miként ez sajnos a múltban történt, hanem az emberi család javáért való együttműködésben.
A vallásközi dialógus hatékonyabb, amikor a mindennapos ,,egymás mellett élés'' tapasztalatából fakad egy és ugyanazon közösség és kultúra kereteiben. Szíriában a keresztények és a muszlimok századokon át közvetlen szomszédságban éltek, és folyamatosan előbbre vitték az élet gazdag dialógusát. Személy szerint mindenki és minden család ismeri az összhang alaphelyzeteit és azokat a helyzeteket, melyekben a dialógus akadozik. Közösségeinknek a béke reményében kell erősíteniük a pozitív tapasztalatokat; s nem szabad engedni, hogy a negatív tapasztalatok veszélyeztessék e remény beteljesedését. Valahányszor a muszlimok és keresztények kölcsönösen sérültek, bocsánatot kell kérnünk a Mindenhatótól és föl kell kínálnunk a megbocsátást egymásnak. Jézus arra tanít, hogy meg kell bocsátanunk mások megbántásait, ha azt akarjuk, hogy Isten megbocsássa a mi bűneinket (vö. Mt 6,14).
Mint az emberi család tagjainak s mint hívőknek kötelezettségeink vannak a közjó, az igazságosság és a szolidaritás iránt. A vallásközi dialógus az együttműködés sok módját hozza magával, mindenekelőtt a szegények és elesettek megsegítésében. Ez tanúsítja istentiszteletünk hitelességét.
5. A mennyei cél felé vezető életutunk során a keresztények érzik Máriának, Jézus Anyjának a közelségét; az iszlám is tiszteli Máriát, és így köszönti: ,,kiválasztott a világ minden asszonya közül'' (Korán III,42) [5] A názáreti Szűz, Szajdnája [6] Úrnője megtanította nekünk, hogy Isten oltalmazza az alázatosakat és ,,szétszórta a gőgösöket szívük gondolataiban'' (Lk 1,51). A keresztények és a muszlimok szíve forduljon egymás felé a testvériség és a barátság érzelmeivel, hogy a Mindenható megáldjon minket azzal a békével, amit csak az Ég tud adni! Az Egyetlennek, az Irgalmas Istennek legyen dicséret és dicsőség mindörökké. Amen.
[1]
Az Umajád nagymecset eredetileg egy ókori, római Jupiter- templom helyén épült keresztény, Keresztelő Szent Jánosbazilika volt. A muszlim hódítás után több mint egy fél évszázadig a ker-ek és muszlimok közösen használták. Al-Walíd ibn Abd al-Malik umajád kalifa (ur. 705715) vette el a keresztényektől és alakította mecsetté. Déli mináretje követendő példája a Szíriában É-Afrikában, Andalúziában épített mecsetek minaretjeinek. A három hajó és a kereszthajó, valamint a mozaikokkal díszített kupola építésén Al-Walíd kalifa utasítására perzsa, indiai, görög és egyiptomi mesteremberek vettek részt. 1069-ben, 1400-ban és 1893-ban tűz pusztított benne. Az Umajád nagymecset a muszlimok szerint a mekkai, medinai és jeruzsálemi mecset után az iszlám negyedik legszentebb helye.
[2]
Muszlim vallási alapítvány, a vallásügyi minisztérium megfelelője.
[3]
A böjt végének ünnepe. Kisebb bajrámnak is nevezik,napja Sawwal hónap elseje.
[4]
Épületét 972-ben dszawhar al-Kátib al-Sigill fátimida tábornok építette, ma teológiai akadémia, egyetem.
[5]
Az eredetiben: ,,[Emlékezz arra,] amikor az angyalok azt mondták: Ó Mária, Alláh téged választott ki és tett tisztává. Téged választott minden értelmes teremtmény asszonyai előtt.''
[6]
Damaszkusztól északra fekvő település, kolostora híres Mária-kegyhely.
Köszöntöm a Szentföldi Kusztódia ferences szerzeteseit, akik e Háznak gondját viselik, s a ma itt jelenlévő szerzetesnőket és laikusokat. Veletek együtt emlékezhetem Pál apostolra ebben a Házban, melyet Elődöm, VI. Pál pápa alapított, azzal a szándékkal, hogy itt gyűjtsék össze a Nemzetek Apostola aki a damaszkuszi úton befogadta Krisztus világosságát hitének, lelkiségének és missziós buzgóságának kincseit.
Bensőjében fölfedezve az igazságot, Pál apostol három napot csöndben és a hit sötétségében töltött, mielőtt megkeresztelkedett és fölfedezte a helyi keresztény közösséget, hogy elinduljon hirdetni az evangéliumot. Ez a ház arra hivatott, hogy bemutassa a szentpáli lelkiséget azoknak a férfiaknak és nőknek, akik keresztény életükben egy percre meg akarnak állni, hogy azután még teljesebben élhessék keresztény életüket és hivatásukat az Egyházban.
Pál apostol arra tanít, hogy a küldetés Krisztus világosságának a kinyilatkoztatás forrásának befogadásában, az isteni misztériumok hallgatag és szeretetteljes szemlélésében, s az Egyháztól rábízott küldetés alázatos és bizalomteljes elfogadásában él. Adja Isten, hogy mindazok, akik az e ház által fölkínált lelkiségből merítenek, mindig a Nemzetek Apostolának nyomdokaiban tudjanak járni.
Apostoli áldásommal!
Végtelen irgalmú és jóságos Isten,
hálás szívvel fordulunk hozzád az imádságban
ezen a földön, melyen egykor Szent Pál járt.
A nemzeteknek Ő hirdette meg az igazságot:
Isten Krisztusban megbékéltette magával a világot (vö. 2Kor 5,19).
Bárcsak a Te hangod visszahangoznék
minden férfi és nő szívében,
amikor hívod őket,
hogy a megbékélés és a béke útját járják,
és irgalmas szívűek legyenek,
miként Te irgalmas vagy.
Urunk, Te a béke szavait hirdeted a te népednek,
és azoknak, akik teljes szívből megtérnek hozzád (vö. Zsolt 85,9).
Közép-Kelet minden népéért könyörgünk hozzád,
segítsd őket lebontani az ellenségeskedés és a megoszlás falait,
és együtt építeni egy igazságos és szolidáris világot.
Urunk, Te új eget és új földet teremtesz (vö. Iz 65,17).
Rád bízzuk e területek fiataljait.
A szívükben él a jobb jövő utáni vágy;
erősítsd bennük az elhatározást, hogy békés férfiak és nők legyenek,
és új reményt hirdessenek népeiknek.
Atyánk, te fölfakasztod az igazságosságot a földből (vö. 45,8).
E régió polgári hatóságaiért könyörgünk,
hogy népük jogos követelményeinek akarjanak eleget tenni,
s az ifjúságot igazságosságra és békére neveljék.
Indítsd őket arra, hogy nagylelkűen munkálkodjanak a közjóért,
tartsák tiszteletben minden személy
elidegeníthetetlen méltóságát, és alapvető jogait,
melyek abból fakadnak, hogy a Teremtő képmása és
hasonlatossága minden ember.
Különösen könyörgünk Szíria nemes földjének
vezetőiért.
Adj nekik bölcsességet, türelmet és állhatatosságot,
hogy soha ne veszítsék kedvüket súlyos feladatuk
végzése,
a minden nép által vágyott maradandó béke építése
közben.
Mennyei Atyánk,
ezen a helyen, amely látta Pál apostol megtérését,
könyörgünk mindazokért, akik hisznek Jézus Krisztus
evangéliumában.
Vezéreld lépteiket az igazságban és a szeretetben,
hogy egyek lehessenek, miként Te egy vagy a Fiúval
és a Szentlélekkel,
hogy tanúságot tehessenek a minden értelmet
felülmúló békéről (vö. Fil 4,7),
és a világosságról, mely legyőzi az ellenségeskedés, a
bűn és a halál sötétségét.
Mennynek és földnek Ura,
az egyetlen emberi család Teremtője,
könyörgünk az összes vallások követőiért,
hogy az imádságban és a szív tisztaságában keresni
tudják a te akaratodat;
hogy imádni tudjanak Téged és dicsőítsék a te szent
nevedet!
Segítsd őket, hogy megtalálják Benned az erőt a
félelem és bizalmatlanság legyőzésére,
hogy növekedjenek a barátságban, és békében
tudjanak együtt élni.
Irgalmasság Atyja,
add, hogy összes híveid találják meg a bátorságot
megbocsátani egymásnak,
hogy gyógyítsák a múlt minden sebét,
s ne legyenek okai további szenvedéseknek ma!
Hogy mindez elsősorban a Szent Földön valósuljon
meg, azon a földön, melyet a te Gondviselésed
annyi jótéteménnyel áldott meg,
s ahol Te mint a szeretet Istene mutatkoztál meg.
Jézus Anyjára, a Boldogságos, mindenkor Szűz
Máriára bízzuk mindazokat a férfiakat és nőket,
akik azon a földön élnek, ahol Jézus élt.
Az ő példáját követve hallják meg Isten szavát,
tanúsítsanak tiszteletet és együttérzést a többiek iránt,
főként azok iránt, akik különböznek tőlük.
Add, hogy egy szív és egy lélek legyenek,
s azért tevékenykedjenek, hogy a világ az összes
népek számára igazi otthon legyen!
Salam! Salam! Salam!
Amen.
Végezetül az elismerés szavával szeretnék fordulni az itt állomásozó Nemzetközi Erőkhöz. Jelenlétetek a nemzetközi közösség elszántságának jele, mellyel segítséget akar nyújtani annak a napnak az eljöveteléhez, melyen e régiónak népei, kultúrái és vallásai között béke lesz. Oltalmazzon benneteket a mindenható Isten, és segítse erőfeszítéseiteket.
[1]
Quneitra a Golán fennsík egykor legnagyobb városa 37.000 lakossal. Izrael az 1973-as háborúban elfoglalta és lerombolta, majd az 1970-es évek végén a csapatszétválasztási tárgyalások eredményeként visszakerült Szíriához, közvetlenül a tűzszüneti vonalon fekszik. Szíria a háború emlékműveként meghagyta romos állapotban.
1. ,,Békesség veletek!'' Ezen az estén a föltámadott Úr tanítványaihoz intézett köszöntésével fordulok hozzátok. Nagyon örülök annak, hogy szíriai, Pál apostol nyomait kereső zarándoklatom végén találkozhatom veletek. Köszönet a két ifjúnak, aki a nevetekben üdvözölt engem. Különböző keresztény felekezetekhez tartoztok, de valamennyien hallgatni akarjátok az egy Urat, és Hozzá akartok közeledni: jelenlétetek legyen annak a jele, hogy elkötelezetten akartok részt venni, Krisztus kegyelmével, az összes keresztény teljes és látható egységének előmozdításában.
Szívből köszöntöm Őboldogsága III. Gregoriosz pátriárkát, s köszönöm az antiochiai görög-melkita Patriárkátus püspökei nevében hozzám intézett szavait. E székesegyházból testvéri gondolatom Tisztelendő V. Maximosz pátriárkához is száll, aki bejrúti rezidenciáján az imádságban most együtt van velünk.
2. A második Timóteus-levélből az imént olvasott részlet bátorítás számotokra: ,,Ha meghalunk vele, élni is fogunk vele; ha tűrünk vele, uralkodni is fogunk vele. Ha azonban megtagadjuk, ő is megtagad minket, de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg.'' (2,1113)
Kedves Fiatalok, olyan korban éltek, melyben sok a kérdés és a bizonytalanság, de Krisztus hív benneteket, és ébreszti bennetek a vágyat, hogy az életetekből valami nagyot és szépet alkossatok. Ébreszti bennetek az akaratot az eszmény követésére, a menekülést a lanyha középszerűségtől és a bátor elkötelezettséget a türelmes kitartással együtt.
3. Hogy meg tudjatok felelni e meghívásnak, keressétek állhatatosan a bensőséges kapcsolatot az élet Urával, legyetek hűségesek az Ő jelenlétéhez az imádsággal, a Szentírás megismerésével, az eucharisztikus találkozással és a bűnbánat szentségével. Gyarapítsátok és erősítsétek magatokban a ,,belső embert'', ahogyan Pál apostol mondja. A termékeny élet titka a szív kapcsolata az Úr Szívével, mert ahhoz köt mindent, ami minden ember központja, tudniillik a dialógushoz Ővele, aki a mi Teremtőnk és Üdvözítőnk. Így életetek nem lesz felületes, hanem mélyen a spirituális, erkölcsi és emberi értékekben gyökerezik, melyek minden lét és minden ember megtartói. Ne feledjétek, hogy lehetetlen kereszténynek lenni úgy, hogy az ember elutasítja a Jézus Krisztusra alapított Egyházat; nem mondhatjuk hívőnek, ha nem végezzük a hit cselekedeteit; lehetetlen lelki embernek lenni, ha nem engedjük magunkat Istentől formálni azáltal, hogy alázattal és örömmel hallgatunk az Ő Lelkére és készségesen engedelmeskedünk az Ő akaratának.
Legyetek tehát képesek arra, hogy válasszatok, és minden erőtökkel kötelezzétek el magatokat. Lehet, hogy ilyen kérdéseket tesztek föl magatoknak: Merre menjek? Mit kezdjek az életemmel? Kit kövessek? Ne sajnáljátok az időt arra, hogy a felnőttekkel együtt elgondolkozzatok azon, hogy valójában mit kell tennetek, s ha a tanítványai akartok lenni, mit kíván tőletek Krisztus, aki arra hív, hogy olyan értékek melletti bátor tanúságtétel igényes útjain kövessétek Őt, melyekért érdemes élni és odaadni az életet: igazság, hit, emberi méltóság, egység, béke, szeretet. Krisztus és az ő Egyháza segítségével napról napra szabadabb és az életért felelős férfiak és nők lesztek, akik tevékenyen részt akarnak venni Egyházuk életében, a vallási és emberi közösségek kapcsolataiban, s az egyre igazságosabb és testvériesebb társadalom építésében.
4. Az Úr Jézus azt várja tanítványaitól, hogy jelek legyenek a világban; ahol élnek és dolgoznak, legyenek az Ő üdvözítő jelenlétének látható és hihető eszközei. Nem csupán szavakkal, hanem elsősorban életstílussal, szabad szívvel és kreatív lélekkel segítitek fölfedezni fiatal kortársaitoknak, hogy Krisztus a ti örömötök és boldogságotok. El kell tehát kerülni azt a ma elterjedt tévedést, mely szerint a hitnek nem kell hatnia az életre, és az élet gyengíti a hitet. A keresztény létnek és életnek a belső középpont, a Jézus Krisztushoz való ragaszkodás köré kell szerveződnie: így mindig megismételhetjük az Apostollal: ,,Tudom, kinek hittem'' (2Tim 1,12).
5. Tapogatózó keresésükkel a mai emberek is gyakran anélkül, hogy tudnák Krisztust, az egyetlen Üdvözítőt akarják megismerni; hasonlóan a pogányokhoz, akik kérték Fülöpöt: ,,Látni akarjuk Jézust'' (Jn 12,21), vagy ahhoz, akit Pál látomásban látott és azt mondta: ,,Segíts rajtunk!'' (ApCsel 16,9). Kedves fiatalok, ma arra hívlak titeket, hogy bátran és hűségesen beszéljetek Jézus Krisztusról, főként a saját kortársaitoknak. De ne csupán beszéljetek róla, hanem és elsősorban tegyétek láthatóvá Jézus Krisztust. Amikor ugyanis a körülöttetek lévők látják életeteket, megkérdezhetik, hogy mi vezérel benneteket, honnan való az örömötök, s akkor tudnotok kell válaszolni: ,,Jöjjetek és lássátok!'' Az Egyház nagyon számít rátok abban, hogy Krisztust jobban megismerjék és jobban szeressék. Küldetéstek, mely minden megkeresztelt ember küldetése, a föltámadott Úrral való találkozásból születik, miként az apostoloké és az asszonyoké húsvét reggelén (vö. Jn 20,1121.25); a szeretet sürget minket, hogy átadjuk azt az örömhírt, mely átformálja életünket és a világ sorsát.
6. Kedves fiatalok, a kereszténység jövője országotokban az itt élő Egyházak és egyházi Közösségek közeledésétől és együttműködésétől függ. Legyetek ennek tudatában és már most munkálkodjatok érte. Az az együttélés, melyet örömmel tapasztaltok a mindennapi életben, a lakónegyedeitekben, iskoláitokban, ifjúsági csoportjaitokban vagy mozgalmaitokban, kedves számotokra. Ez készít föl titeket arra, hogy közösen szemléljétek keresztény jövőtöket Szíriában. Mélyítsétek el mind jobban mindazt, ami összeköt benneteket. Elmélkedjetek közösen az evangéliumról, hívjátok segítségül a Szentlelket, hallgassátok az apostoli tanúságtételeket, örömmel és hálaadással imádkozzatok. Szeressétek egyházi közösségeiteket, mert azok adják át a hitet és a tanúságtételt, amiért őseitek gyakran igen drága árat fizettek. Számítanak a ti bátorságotokra és életszentségetekre, ami minden hiteles megbékélés alapja. Krisztus imádsága ,,mindnyájan egyek legyenek'' visszhangozzék a szívetekben mint meghívás és ígéret! A ti országotokra a népesség minden részének szoros együttélése jellemző. Nagyra értékelem ezt a szolidáris és békés együttélést, és kívánom, hogy mindenki aktív résznek érezhesse magát a közösségben, amelyben szabadon hozzájárulhat a közjóhoz.
Kedves fiatalok, Istent, akit fölfedeztetek, adnotok kell a világnak. A keresztény logika valóban ,,eredeti'', tudniillik senki nem őrizheti meg ezt az ajándékot, ha a maga részéről nem kínálja föl ajándékul. Ez a logika az, melyet az isteni Mester veletek kapcsolatban élt meg, aki kifosztotta és megalázta önmagát a végső föláldozásig. Ezért magasztaltatott föl és kapott olyan nevet, mely fölötte áll minden névnek (vö. Fil 2,511). Mindenki a szenvedés és a föltámadás misztériumának e radikális tapasztalata által válik hitelesen termékennyé.
7. Pátriárkáitokkal és Püspökeitekkel, a papokkal és az egész Egyházzal együtt ismétlem ezen az estén: legyetek környezetetekben az élet Igéjének hűséges tanúi! Jelenlétetek és közreműködéstek a plébániai életben és az egyházi mozgalmakban, testvéri és szolidáris figyelmetek a testben és lélekben szenvedők iránt, felelős elkötelezettségetek egy olyan társadalomban, mely tiszteletben tartja mindenki jogait és előmozdítja a közjót és a békét, olyan feladatok, amelyeket Krisztushoz tartozástok és embert szolgáló eltökéltségetek következményeként kell megélnetek. Kedves keresztény fiatalok, tegyetek tanúságot a ,,szeretet evangéliuma'' mellett: kedves szíriai fiatalok: építsétek a ,,szeretet civilizációját''. Nagy reménységgel és nagy bizalommal hagyom rátok e feladatokat.
Szeretettel ismétlem meg a fölhívást, amit a világ fiataljaihoz intéztem a Nagy Jubileum alkalmából: ,,Ne féljetek attól, hogy az új évezred szentei legyetek. Krisztussal együtt az életszentség a minden megkereszteltre vonatkozó isteni terv megvalósíthatóvá lesz... Jézus veletek járja az élet útját, megújítja szíveteket, és a Szentlélek életerejével megerősít titeket.'' (Üzenet a XV. ifjúsági világnapra, 3. p.)
Teljes szívemből megáldalak benneteket és családjaitokat.
Elnök Úr!
Mélyen Tisztelt Szíriai Barátaim!
1. Amikor búcsút veszek Szíria ősi földjétől, hála tölti el a szívemet. Mindenekelőtt hálát adok a mindenható Istennek, hogy engedte folytatnom hívő jubileumi zarándoklatomat Jézus születésének 2000. évfordulóján. Köszönöm Szent Pálnak, hogy társam volt ezen út minden szakaszán. Különösen hálás vagyok önnek, Elnök úr, és a Kormány tagjainak, hogy nyitott szívvel fogadtak, és baráti jobbot nyújtottak nekem. Szíria népe híres a vendégszeretetéről, s ezekben a napokban egy zarándoknak lehetővé tette, hogy otthon érezze magát. Ezt a kedvességet nem fogom elfelejteni.
Köszönetet mondok a keresztény közösségnek, különösen a Pátriárkáknak és a Püspököknek, a szeretetért, mellyel zarándokutamon végigkísértek.
Szívembe zártam az Umajádok mecsetében tett látogatást és az udvarias fogadtatást, melyben Őexcellenciája, a Wafq minisztere, és Őeminenciája, a Főmufti, valamint a muszlim közösség részesített. Azért imádkozom, hogy a keresztények és muszlimok közötti harmonikus kapcsolatok hosszantartó szír hagyománya folytatódjék és egyre erősödjék, s tanúsítsa a világnak: a vallás mint a Mindenható Isten imádása a béke magvait veti el az emberi szívekben. Beteljesítvén az emberi lélek legmélyebb vágyait, gazdagítsa és egyesítse az emberi családot a történelem útján.
2. Szíria ősi föld, melynek dicsőséges múltja van. Bizonyos szempontból azonban fiatal nemzet vagytok, mely viszonylag rövid idő alatt és nehéz körülmények között nagyott alkotott. Zarándokként azért imádkozom, hogy Szíria bizakodással és derűsen haladjon egy új és ígéretes jövő felé, s hogy országotok gyarapodjék jólétben és biztonságban az egész nép javára. Szíria alapvető jelentőséggel bír az egész régióban, ahol a népek régóta szenvednek háborúk és konfliktusok tragédiáitól. Ahhoz azonban, hogy föltárulhasson a béke kapuja, meg kell oldani az igazság és az igazságosság, a jogok és a felelősségek alapvető kérdéseit.
Az egész világ reménykedve és aggodalommal tekint Közép-Keletre, nagy várakozással figyelve az építő dialógus minden jelét. Sok és nagy akadály van még, de a béke felé az első lépésnek annak a szilárd meggyőződésnek kell lennie, hogy a megoldás lehetséges a nemzetközi jog és az Egyesült Nemzetek határozatainak keretei között. Megismétlem fölhívásomat minden érintett nép és politikai vezetőik felé: ismerjék be, hogy az összeütközés soha nem vezetett és soha nem vezet eredményre. Egyedül az igazságos béke teremtheti meg a föltételeket ahhoz a gazdasági, kulturális és társadalmi fejlődéshez, melyhez a régió népeinek joga van.
Köszönöm, Elnök úr! Sok kegyelem legyen mindnyájukkal: Sukrán! Köszönöm!
A Mindenható Isten áldása bőségesen áradjon jövőtökre!
Az Ő békéje legyen mindig veletek: Asz-szalámú `alájkum!
Elnök Úr!
A Kormány Tagjai!
Püspök Testvéreim, Hölgyeim és Uraim!
1. Isten iránti hálával telt szívvel vagyok immár második alkalommal máltai földön. A Jézus Krisztus születésének 2000. évfordulója alkalmából végzett jubileumi zarándoklatomat befejezve vagyok itt. Miután meglátogattam néhány, az üdvtörténethez különösen kötődő helyet a Sínai-hegyen, a Szentföldön, s az imént Athénben és Damaszkuszban, a Szent Pál nyomait követő zarándoklatom elhozott hozzátok.
2. Köszönöm Elnök úrnak a szívélyes meghívást, amit a máltai nép nevében intézett hozzám. Köszönöm üdvözlő szavait. Hálás vagyok a Parlament tagjainak is, továbbá a polgári és katonai elöljáróknak és a diplomáciai testület tagjainak, akik jelenlétükkel megtiszteltek ez alkalommal. Az Úr szeretetével köszöntöm Mercieca érsek urat, Cauchi püspök urat és Depasquale segédpüspök urat, valamint a többi jelenlévő püspököt, akik közül néhányan a Máltai Egyház missziós küldetését képviselik, míg mások emigráns máltai szülőktől származnak. Köszöntöm a papokat, a diákonusokat, a szerzeteseket és szerzetesnőket, s külön a fiatalokat, akik arra készülnek, hogy a papságban vagy az Istennek szentelt életben szolgálják az Urat.
Védőszentetek, Szent Pál szavaival köszöntöm az egész máltai népet: ,,Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól'' (Fil 1,2).
3. Önkéntelenül is eszembe jut a tizenegy évvel ezelőtti látogatásom. Emlékszem találkozásaimra a papokkal és szerzetesekkel, a munkásokkal, az értelmiségiekkel, a családokkal és a fiatalokkal. Emlékszem a vallettai Szent János-társszékesegyházra, a malliehai és a Gozo szigeti Ta' Pinu-i Mária-kegyhelyre. Emlékszem Baiára és a Szent Pál-szigetekre, különösen arra a nagyon régi barlangra, melyet a hagyomány úgy tisztel, mint az ő egykori lakóhelyét. De mindenekelőtt a máltaiak és a Gozo szigetiek hitére és lelkesedésére emlékszem.
Szent Pál fogolyként érkezett Máltára, miközben Róma felé, vértanúsága helyére vitték. Itt, miként az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk, a hajótörés után ,,igen emberségesen'' (28,2) bántak vele és társaival. Ő tanúskodott Krisztus mellett, és meggyógyította Publius apját és más betegeket (vö. 28,8). A máltai nép jóságát ,,üdvözítő Istenünk jósága'' és ,,emberszeretete'' kísérte (Tit 3,4). Ti két évezreden át hűségesek maradtatok a hivatáshoz, mely ebben a páratlan találkozásban rejlett.
Ma Péter utóda meg akar erősíteni benneteket ugyanabban a hitben, s bátorítani akar a keresztény remény és szeretet szellemében. Azért imádkozik, hogy elődeitekhez hasonlóan ti is bőséges és jó gyümölcsöt teremjetek. A jó fák jó és bőséges gyümölcsöt hoznak (vö. Mt 12,3335), miként Isten tiszteletreméltó szolgáinak esete bizonyítja, akiket holnap boldoggá fogok avatni.
4. Málta szigete, melynek Európán és a Földközi-tengeri medencén belüli helyzete egészen sajátos, gazdag és páratlan kulturális hagyomány örököse, melynek magva az evangélium humanizmusa. Egy olyan világban, mely sóvárog az élet változásait irányító biztonságos fény után, nektek olyan spirituális és erkölcsi örökségetek van, mely képes meggyógyítani és fölemelni az emberi személy méltóságát, megerősíteni a társadalom szövetét, s értelmet és mélyebb tartalmat adni az emberi tevékenységnek (vö. GS 40). Ez az a bölcsesség és látásmód, melyet Málta fölkínálhat egy lassan, de biztosan bontakozó új történelmi korszaknak.
Kedves máltai barátaim, őrizzétek keresztény hivatástokat! Legyetek büszkék kulturális és vallási örökségetekre! Reménykedve tekintsetek a jövőbe, s újult erővel kötelezzétek el magatokat arra, hogy ebből az új évezredből a szolidaritás és a béke, az élet szeretetének és megbecsülésének korszakát formáljátok, hiszen Isten erre teremtett minket!
5. Zarándoklatomat a Boldogságos Szűz Mária és Pál apostol oltalmára bíztam. Közbenjárásukat kérem Málta és Gozo minden lakója számára!
Megáldalak benneteket, s különösen a betegeket, az öregeket, a testben és lélekben szenvedőket! Il-Mulej ibierek il-poplu kollu ta'Malta u ta'Ghawdex! Isten áldja meg Málta és Gozo népét!
,,Hálát adok az Úrnak az ő irgalmasságáért, csodatetteiért, melyeket az emberek javára művelt'' (Zsolt 107,15).
Kedves Testvérek!
1. Nagy örömmel tértem vissza erre a Szent Pál, a pogányok apostolának kedves és a Péter utódának is mindig kedves szigetre. Ezzel a látogatással fejezem be jubileumi zarándoklatomat, mellyel lélekben követtem az üdvtörténetet Ábrahám földjétől kezdve a Sínai-hegyen át, ahol Isten a tízparancsolatot adta, a Szentföldig bezáróan, ahol megváltásunk nagy eseményei történtek. Most Szent Pál nyomaiban járva visszatértem hozzátok, kedves máltaiak.
Pál apostol drámai módon érkezett ide. Szent Lukács elmondta nekünk a keserves utat s a legénység és az utasok kétségbeesését, amikor látták, hogy a hajó zátonyra fut és kezd darabokra hullani (vö. ApCsel 27,3944). Hallottuk megjegyzését: ,,megmenekülve megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják'' (28,1). Hála az isteni Gondviselésnek, Málta a kereszténység első napjaiban befogadta az evangéliumot. ,,Hálát adok az Úrnak az ő irgalmasságáért, csodatetteiért, melyeket az emberek javára művelt'' (Zsolt 107,15).
2. Itt, a Granai Floriana téren az Úr áldozatának oltáránál Róma püspöke veletek együtt áldja a Szentháromságot, tanúságtokért, melyet a századok során az evangélium mellett tettetek. Mint Pál apostol hűséges gyermekei a hitben, odaadástok áhítatáról és missziós buzgóságotokról váltatok híressé az Egyházban. Málta nagyszerű keresztény örökség birtokosa, melyre joggal vagytok büszkék. Ez az örökség azonban nagy felelősséggel járó ajándék (vö. Lk 12,48).
A Timóteushoz írt második levelében Szent Pál azt mondja munkatársának: ,,Ne feledd, hogy Jézus Krisztus (...) föltámadt a halálból (...), ha együtt szenvedünk vele, együtt is uralkodunk vele'' (2,812). Málta két fia és leánya, akiket most boldoggá avattam, szívükbe zárták e szavakat. Az egész Egyház együtt örül veletek, mert a máltai történelem folyamán mindenféle társadalmi rétegből származó szent férfiak és nők seregéből e hármat különösen tiszteletre és követésre méltónak választottunk. Az égből kísérik földi zarándokutunkat, és Isten trónja előtt imádságaikkal segítenek minket az életszentség felé, amit ők a Szentlélek kegyelméből már megkaptak.
3. Boldog Preca Giorgio 1962-ben, röviddel a II. Vatikáni Zsinat megnyitása előtt bekövetkezett halálától kezdve életszentség hírében állt Máltán s mindenütt, ahol máltaiak élnek. Don Giorgio úttörő volt a katekézisben és a laikusok apostolkodásának előmozdításában, amit a zsinat annyira hangsúlyozott. Ezért a hitben Málta második atyja lett. Szelíden és alázatosan, jól fölhasználva lelki és szívbéli talentumait, melyeket Istentől kapott, Don Giorgio magáévá tette Szent Pálnak Timóteushoz intézett szavait: ,,Amit tőlem számos tanú jelenlétében hallottál, azt közöld megbízható emberekkel, akik alkalmasak rá, hogy másokat tanítsanak'' (2Tim 2,2). A Keresztény Tanítás Társasága, melyet ő alapított, folytatja tanúságtevő és evangelizáló művét e szigeteken és másutt is.
A fiatal szeminarista Giorgio innen nem messze hallotta egyik gyóntatójának prófétai szavait: ,,Giorgio, majd ha nagy leszel, sok istenfélő ember gyűlik köréd. Áldás leszel számukra, s ők áldás lesznek a te számodra.'' Ma a Máltai Egyház boldognak nevezi Preca Giorgiót, mert tudja, hogy fény és erő forrása számára. A szelídségről szóló írásaiban L-Iskola tal-Manswetudni c. könyvében és a levelében keresztény barátait arra buzdítja, hogy úgy kövessék a megfeszített Úr példáját, hogy megbocsátanak minden bántást (vö. Lk 23,34). Hát nem a kölcsönös megbecsülés és megbocsátás üzenete az, amire annyira szüksége van Máltának és a világnak? De igen, mert a Boldogságok közül a szelídségnek van hatalma átformálni a családot, a munkahelyeket, a városokat és a falvakat, a politikát és a kultúrát. Meg tudja változtatni a világot! ,,Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld'' (Mt 5,5).
Boldog Don Giorgio imádsága Magister, utinam sequatur evangelium universus mundus! `Mester, bárcsak az egész világ követné az evangéliumot!' tökéletesen tükrözi az Úr missziós parancsát: ,,Menjetek tehát és tegyétek tanítvánnyá az összes nemzetet ... tanítván őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek'' (Mt 28,1920). A Nagy Jubileum évében az egész Egyház újra átélte az Atya szerető irgalmasságának örök frissességét, mellyel egyszülött Fiát a mi üdvösségünkért elküldte. Don Giorgiót nem az tette-e nagy apostollá, hogy képes volt közölni a keresztény üzenet frissességét? S vajon nem erre van-e szüksége Máltának, azaz a papoknak, szerzeteseknek, katekétáknak, tanítóknak, hogy buzgón hirdessék annak örömhírét, amit az Atya Krisztusban tett értünk? A harmadik évezred hajnalán az Egyház reád tekint Málta, hogy még buzgóbb légy apostoli és missziós hivatásodban! Az egész Egyház rátok tekint!
4. Isten szolgája Falzon Ignazio is szenvedélyesen hirdette az evangéliumot, és tanította a katolikus hitet. Ő is a katekézis szolgálatába állította képességeit és képzettségét. Pál apostol írta: ,,Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne szomorúan, ne is kényszerből, mert Isten az örömmel adakozót szereti'' (2Kor 9,7). Boldog Ignazio bőkezűen és örömmel adakozott, s a többiek nem csupán kimeríthetetlen energiát, hanem örömet és mélységes békességet is találtak benne. Lemondott a földi sikerről amire pedig fölkészült , azért, hogy mások lelki javát szolgálja, beleértve a sok angol katonát és tengerészt is, akik akkoriban állomásoztak Málta szigetén. Közülük csak néhányan voltak katolikusok, ezért a feléjük való közeledésével elővételezte a megbecsülés és a dialógus nekünk már annyira természetes ökumenikus lelkiségét, ami akkoriban egyáltalán nem volt elterjedt.
Falzon Ignazio az Eucharisztiából, a tabernákulum előtti imádságból, Mária tiszteletéből, a rózsafüzérből és Szent József követéséből merítette az erőt. A kegyelemnek e forrásai minden keresztény számára hozzáférhetők. Az életszentség és az Isten országáért való buzgóság főként ott virágzik, ahol a plébániákat és közösségeket az imádság és az Oltáriszentség tisztelete bátorítja. Buzdítalak hát benneteket, hogy őrizzétek hagyományos ájtatosságaitokat, ha kell, tisztítsátok azokat, és erősítsétek meg katekézissel és józan tanítással. Így lehet Boldog Falzon Ignazio emlékét a legjobban tisztelni.
5. Az Itáliában máltai apától született Pisani Maria Adeodata nővér 18 évesen költözött ide, s életének legnagyobb részét mint a szerzetesi odaadás ragyogó példája, bencés apácaként a San Pietro monostorban töltötte. Tudom, hogy e monostor néhány nővére nem tudott eljönni, de televízión követik most az eseményeket. Nektek, kedves nővérek, ezen az örömteli napon különleges áldásomat küldöm.
Imádság, engedelmesség, a nővérek szolgálata s a rábízott feladatok józan végzése jellemezte Maria Adeodata csöndes és szent életét. Az Egyház szívébe elrejtetten az Úr lábánál ült, s hallgatta tanításait (vö. Lk 10,39), s magába itta azokat a dolgokat, melyek örökkévalók (vö. Kol 3,2). Az imádság, a munka és a szeretet által lelki és missziós termékenység forrása lett, ami nélkül az Egyház nem tudja hirdetni az evangéliumot úgy, ahogyan Krisztus várja tőlünk, mert a missziónak és a szemlélődésnek szüksége van egymásra (vö. Novo millennio ineunte, 16. p.).
Adeodata nővér szent példája kétségtelenül hozzájárult az egész monostor szerzetesi életének megújulásához. Ezért szívem egy különleges szándékát szeretném a közbenjárására rábízni. A legújabb időkben sokminden történt annak érdekében, hogy a szerzetesi élet alkalmazkodjék korunk változó körülményeihez, s ebből sok szerzetes és szerzetesnő hasznot merített. Azonban szükségünk van az Istennek szenteltség e sajátos formája mélyebb teológiai motivációinak új értékelésére is. Még várjuk a II. Vatikáni Zsinat e sajátos, Isten és a mások iránti szeretet transzcendentális értékéről melyből a szegénység, engedelmesség és tisztaság fogadalmára épülő élet következik szóló tanításának teljes megvalósulását.
Mindazoknak a férfiaknak és nőknek, akik Istennek szentelték életüket, figyelmébe ajánlom a személyes érettség és felelősség példáját, mely oly csodálatosan látható boldog Adeodata életében.
6. A máltai érsekség Pünkösd vigíliáján nyitja meg egyházmegyei zsinatát, Gozo szigetén pedig Cauchi püspök úr lelkipásztori látogatást kezdett. Remélem, hogy ezek és más kezdeményezések elő fogják mozdítani azt az egyházeszményt, mely a II. Vatikáni Zsinat szerint Isten egész népének közössége. Olyan eszmény ez, melyet az ,,új evangelizáció'' igényel, s amit a máltai katolikusok magukévá tesznek. E közösségen belül a szerepek és szolgálatok különbözőek, de mindenki arra hivatott, hogy működjön együtt Krisztus az igazságosság, a béke és a szeretet országának előmozdításáért. Az új boldogok közbenjárására adja meg Isten, hogy a Máltai Egyház bizalommal haladjon az egység s a klérus, a szerzetesek és a laikusok közösen viselt felelősségének új korszaka felé! Ez a máltai katolikusoknak új lendületet fog adni, s lehetővé teszi számukra, hogy, begyűjtvén a 2000. év Nagy Jubileumának lelki gyümölcseit, bizalommal haladjanak az új évezredben.
Málta, Málta! Oly sokat kaptál Szent Pál szolgálatától, valamint Boldog Preca Giorgio, Boldog Falzon Ignazio és Boldog Adeodata tanúságtételétől. A jövő felé tartva maradj hűséges az örökséghez, amit kaptál! Osztatlan szívvel kövesd Krisztust és soha ne félj megvallani az igazságot, mely üdvözít, s az értékeket, melyek az életre vezetnek. Szűz Mária, a megtestesült Ige édesanyja legyen veled és oltalmazzon mindig, hogy ne tudj fölhagyni a hálaadással ,,az Úrnak az ő irgalmasságáért, csodatetteiért, melyeket az emberek javára művelt'' (Zsolt 107,15).
Éljen Boldog Preca Giorgio!
Éljen Boldog Falzon Ignazio!
Éljen Boldog Pisani Adeodata!
A szentmise végén a Szentatya a következőket mondta:
Kedves Testvérek! Szeretném megköszönni, hogy áhítattal részt vettetek ezen a liturgián. Az énekekkel és az imádsággal osztoztunk az Egyház nagy örömében azért, hogy e szigetek két fiát és egy nővért, aki élete nagy részét apácaként itt töltötte, boldoggá avathattuk.
Hazatérve vigyétek magatokkal a Pápa áldását szeretteiteknek és szomszédaitoknak, akik nem lehettek itt.
Külön szeretettel emlékezem meg néhány csoportról, akik fizikailag nem lehettek jelen, de tudom, hogy lélekben itt voltak. Szívből jövő köszöntésemet küldöm Gozo szigete lakóinak, akiket ez alkalommal nem látogathattam meg.
Külön köszöntöm a hat kolostor klauzúrás szerzetesnőit. Tudom, hogy minden nap imádkoznak a Pápáért. Köszönöm, kedves nővérek, és kérlek benneteket, továbbra is legyetek az Egyház lelki oszlopai.
Köszöntöm az öregeket, akikhez nagyon közel érzem magam. A betegeknek azt mondom: reménykedjetek és legyetek erősek! Nagyon sokat tudtok adni Krisztus megváltó művéhez azzal, hogy szenvedéseiteket egyesítitek a megfeszített Úr szenvedéseivel.
Különös szeretettel köszöntöm a Corradino javítóintézetben fogva tartottakat. Tudom, hogy szüleikkel és barátaikkal együtt nagyon szerették volna, hogy a Pápa a fogoly Szent Pál apostol emlékére meglátogassa őket. Erre nem volt lehetőség. Mindannyiatokat lélekben ölellek, s kérem számotokra Isten bőséges kegyelmét.
Isten áldjon meg mindnyájatokat!
Ikun imfahhar Gesů Kristu!
Kedves Testvérek!
1. A húsvét örömében idézem a föltámadott Úr szavait: Béke veletek! Il-paci maghkom! Köszönet a meleg fogadtatásért, mely azt bizonyítja, hogy a Pál apostol idejében megmutatkozott vendégszeretet (vö. ApCsel 28,2) Máltán ma is él. Köszönöm a szívélyes szavakat, melyeket a Társaság mindkét ága nevében az általános elöljáró úr intézett hozzám, kifejezvén az Egyház és Péter utóda iránti szereteteteket.
2. Málta szigete egy hatalmas szikla, mely a tengerből szinte kivirágzik, s melynek földje gyakran terméketlen és perzseli a nap. Annyira, hogy azt a helyet, ahol összegyűltünk, Blata l-Badjának, Fehér Sziklának hívják. Mindazonáltal a századok folyamán a Szentlélek ajándékaként Málta rendkívül nagylelkűnek és termékenynek bizonyult. A máltai nép megtörhetetlen hite ebből a sziklából evangéliumi értelemben jó termőföldet formált. E földbe vetette el Boldog Preca Giorgio a Keresztény Tanítás Társaságának magvát, mely immár száz éve virágzik. A terméketlen fügefától eltérően, melynek történetét előbb hallottuk (vö. Lk 13,69), ti bőséges termést hoztatok, melyért ma dicsőítjük és áldjuk az Urat.
Don Giorgio nemcsak elvetette a magot, hanem gondozta a palántát és táplálta a fiatal fát, hogy megerősödjön és teremjen. Virultok, mert gyökereitek mélyen Krisztusba nyúlnak, s mert Don Giorgio szent élete táplál titeket. Hogy hivatástokat jobban megértsétek, nézzük csak a fügefát. Frissen hajtott levelei jelzik, hogy közel van a nyár (vö. Lk 21,2931). A forró évszakban lombja menedéket ad a nap elől. Bőséges és édes gyümölcsöt kínál, s a Szentírás azt mondja, hogy gyümölcsének gyógyító ereje van (vö. Iz 38,21). Ehhez a képhez hasonlóvá kell válnotok! Katekétaként édes táplálékot kell nyújtanotok mindazoknak, akik éhezik Istent. Gyógyítanotok kell azokat, akik a fény és a szeretet hiányától szenvednek.
Ha ezt teszitek, valóban jelei lesztek annak a tavasznak, melyet a Szentlélek most készít az Egyház számára.
3. Don Giorgio bárhova ment, követte azoknak a sokasága, kiket megragadott a szava. Miért? Mert Don Giorgio prédikációjában fölismerték Jézus hangját. Magát az Urat hallgatták. Megragadta őket Krisztus, akiről tudták, hogy egyedül képes beteljesíteni szívük legmélyebb vágyát. A szent élet szépsége, mely legtökéleteseben Jézusban látható, tükröződik a ma boldoggá avatottban, és szüntelenül vonzza az emberi szívet. Kétségtelen, ha meg tudjuk mutatni a föltámadott Úr arcát a világnak, megdöbbentő módon tudjuk megérinteni és megnyerni a lelkeket!
4. A szemlélődés mélységében fedezzük föl a ,,Krisztus arcán fölragyogó isteni dicsőséget'' (2Kor 4,6). Ezért követeli meg életszabályotok, hogy gyakran imádkozzatok, rendszeresen találkozzatok lelki vezetőtökkel, aki vezet és kísér hűséges utatokon. Szemlélni Krisztus arcát lelki energia gyűjtését jelenti a rátok bízott küldetéshez. Miként Szent Pál, a szemlélődésből kapjátok a hívást a küldetésre: nem csupán mint tanítók, hanem mint tanúk, akik erővel tudnak beszélni, mert az első tanítványokhoz hasonlóan elmondhatják: ,,Láttuk az Urat!'' (Jn 20,25). VI. Pál pápa írta, hogy ,,a mai ember szívesebben hallgatja a tanúkat, mint a mestereket, s ha meghallgatja a mestereket, azért teszi, mert tanúk'' (Evangelii nuntiandi, 41.). Ez csodálatos módon igazolódott Don Giorgio életében, és igaznak kell lennie bennetek is, akik az ő lelki gyermekei vagytok.
A Galatákhoz írt levelében Szent Pál írja: ,,Úgy tetszett Istennek, hogy kinyilatkoztassa bennem a Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak'' (1,16). Nem azt mondja, hogy kinyilatkoztatta Krisztust ,,nekem'', hanem a ,,bennem'' kinyilatkoztatott Krisztusról beszél. Azáltal, hogy Jézus kinyilatkoztatta magát Saulnak a damaszkuszi úton, s hogy Pál megnyitotta szívét az ajándék befogadására, maga az apostol vált kinyilatkoztatássá. Annyira betelt Krisztussal, hogy ugyanabban a levelében elmondhatta: ,,Már nem én élek, hanem Krisztus él bennem'' (2,20). Egész élete, bármit tesz, mond és gondol, teste és lelke, szíve és elméje a világ számára Jézus kinyilatkoztatása lett. Ez annak a magasztos hivatásnak a misztériuma, amit nemcsak Szent Pál és Boldog Preca Giorgio kapott ajándékba, hanem mindegyiktek megkapta.
5. Alapítótokban különös áhítatot keltettek Szent János evangéliuma prológusának ,,Verbum caro factum est'' (1,14) részlete alapján e szavak: ,,Verbum Dei caro factum est''. E mondatban ugyanis benne rejlik hivatástok és apostolkodástok alapja. Bizonyos értelemben az Isteni Ige folyamatosan megtestesül titokzatos testében, az Egyházban. Segítenetek kell őt ebben azzal, hogy mások felé teszitek ugyanazt, amit Don Giorgio tett veletek. Isten szavának magvát el kell vetnetek az emberek szívében, hogy Krisztus bennük éljen!
Tanítsatok mindenkit, kicsinyeket, fiatalokat, felnőtteket arra, hogy szemléljék Krisztus arcát, hogy lássák az Urat (Novo millennio ineunte, 16.), hogy Isten dicsőségének fényessége, mely fölragyogott Jézus arcán, az Ő arcukon is tükröződhessék. ,,Az Egyház e meggyökeresedése az időben és a térben a megtestesülés folyamatát tükrözi!'' (Uaz, 3. p.)
Miközben e szent küldetést folytatjátok, alapítótok mozaikszava, a MUSEUM visszhangozzék a szívetekben: Magister, utinam sequatur evangelium universus mundus! `Mester, bárcsak az egész világ követné az evangéliumot!'
Szűz Mária, Szent Pál, Boldog Preca Giorgio, Boldog Ignazio és Boldog Adeodata közbenjárására bízva benneteket adom apostoli áldásomat a Keresztény Tanítás Társaságának minden tagjára Jézus Krisztus végtelen irgalmának zálogaként, aki ,,a hűséges tanú és az elsőszülött a holtak között'' (Jel 1,5). Il-paci maghkom!
Elnök Úr!
Miniszterelnök Úr!
Excellenciás Urak!
Málta Szeretett Népe!
Kedves Testvérek!
Péter utódaként vissza kell térnem Rómába, Péter székébe, s az egyetemes Egyház pásztorának kötelességeihez.
De nem fogom elfelejteni a máltai szigeteken tett látogatásomat. Főként a máltai népet nem fogom elfelejteni. Köszönöm, hogy társaim voltatok a Szent Pál nyomdokait követő jubileumi zarándoklatomban! Az ,,üdvösség földrajzában''!
Első látogatásom végeztével mondtam nektek, hogy visszatérve Rómába megmondom Szent Pálnak, hogy a máltaiak ,,jó katolikus nép''. Most meg fogom mondani védőszenteteknek, hogy folyamatosan teszitek, amit ő kért: ,,vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást'' (1Tim 6,12), miként megtette ezt Boldog Don Giorgio, Boldog Ignazio és Boldog Adeodata. Itt hagyom nektek az ő példájukat, hogy kövessétek, és közbenjárásukra bízlak benneteket.
2. Köszönetet mondok Önnek, Elnök úr, a kedvességért, amit rövid látogatásom folyamán személyesen tanúsított irántam. Hálás vagyok Miniszterelnök úrnak és a Kormánynak, a Fegyveres Erőknek és a Rendőrségnek, és mindazoknak, akik bármi módon segítették e zarándoklatot. Tudom, hogy áldozatosan és szeretettel tettétek. Szívből köszönöm.
Látogatásom a Mercieca érsek úrral, Cauchi püspök úrral és Depasquale segédpüspök úrral, a papokkal, a szerzetesekkel és a laikusokkal való közösség intenzív eseménye volt. Málta és Gozo egyházainak csak annyit mondok, maradjatok hűségesek Szent Pálhoz, a hitben atyátokhoz e szigeteken, legyetek szilárdan egyek Péterrel és az egyetemes Egyházzal. Így mindig hűségesek lesztek Krisztushoz.
3. Málta a Földközi-tenger térségének központjában van. Ezért páratlan hivatástok a hídépítés a Földközi-tenger medencéjének népei, Afrika és Európa között. A béke jövője a világban a kultúrák és vallások kölcsönös megértésétől és a dialógus érdekében tett erőfeszítésektől függ. Őrizzétek továbbra is hagyományos vendégszereteteket, és folytassátok nemzeti és nemzetközi elkötelezettségteket a szabadság, az igazságosság és a béke nevében.
4. Jubileumi zarándoklatom végén ünnepélyesen a mindenható Isten szerető gondoskodására bízom a meglátogatott népeket és helyeket. Az Üdvözítő 2000 évvel ezelőtti születéséhez kötődő helyeken reménykedve imádkoztam a keresztények hitének nagy megújulásáért. Bátorítani akartam a hívőket és minden jóakaratú embert arra, hogy védelmezzék az életet, segítsék elő minden ember méltóságának tiszteletben tartását, védelmezzék a családot a mai sok veszedelem ellen, nyissák meg szívüket a világ szegényei és kizsákmányoltjai felé, és tegyenek valamit egy olyan nemzetközi rendért, amely a jog tiszteletben tartásán és a kevésbé szerencsések iránti szolidaritáson alapszik.
Ezt feladatként és eszményként hagyom rátok, szeretett Máltaiak!
Az Apostolok Cselekedeteiben Szent Lukács azt írja a máltaiakról: ,,igen nagy tiszteletben tartottak minket, és amikor hajóra szálltunk, elláttak minden szükségessel'' (28,10). Lélekben én ugyanezt éreztem, s úgy indulok el, hogy hálát adok Istennek szívből mindnyájatokért.
Köszönöm, Málta!
Il-Bambin iberikkom ilkoll! (Isten áldjon meg mindnyájatokat!)
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster@katolikus.hu címre.
Módosítva:
2001. 06. 01.