Simon András rajzai és elmélkedése
s aki a végtelen harmónia csendjében elgondoltál és megalkottál
minket, köszönjük neked az életünket Köszönjük, hogy változást nem
ismerő tökéletességedből a változó idő és a törékeny tér
tökéletlenségébe helyeztél minket, hogy itt legyünk tanúid.
Áldunk jóságodért és könyörületességedért, hogy akkor is irgalmas szívvel nézel le ránk, ha jószándékunk ellenére csak gyarlón tudjuk teljesíteni tőled kapott küldetésünket
Köszönjük Neked megbocsátó és felemelő atyai szeretetedet.
melynek már puszta említése is erővel tölt el minket Mintha pajzsot
emelnénk magunkban a gonosz ellen, vagy sugárzó fénnyel száműznénk
lelkünkből a sötétség félelmét.
Mert nevednek csupán a kimondása is azt jelenti számunkra, hogy: Te
vagy. S így, bár prófétai küldetésünkben alapvetően magányosnak
érezzük magunkat, mégsem vagyunk elhagyottak, mert Te
megajándékoztál minket benső jelenléteddel. Térdre borulva imádunk,
s köszönjük, hogy neveden szólíthatunk.
a megbocsátás, az irgalom és a cselekvő szeretet országa. Kérünk,
segíts, hogy fogékonyak legyünk Szent Lelked indításaira - a
közvetlenül Tőled érkező szeretet továbbadására, hiszen csupán a
magunk erőire támaszkodva nemhogy másokat, de még magunkat sem
tudnánk jobbá tenni.
Add, hogy ne meneküljünk el, de ne is roppanjunk össze a hatalmas
küldetés felelőssége alatt, hogy rajtunk keresztül akarod országodat
jelenvalóvá tenni itt a földön. Köszönjük belénk vetett és állandóan
megújuló bizalmadat.
S vajon lehetne-e más a Te akaratod, mint a szeretet szabad áramlása
közted és közöttünk, hogy amint Te szeretsz bennünket, úgy szeressük
mi is egymást, hiszen benned tagjai vagyunk egymásnak.
Mégis, hányszor vetünk gátat a Te akaratod érvényesülésének azzal, hogy nem továbbadói, hanem csupán csak elfogadói vagyunk áradó szeretetednek.
Bocsásd meg, kérünk gyakori eltévelyedésünket, amikor a Mennyek Országát a saját elképzeléseinkhez ragaszkodva próbáljuk megvalósítani itt a földön és közben lekicsinylően tekintünk azokra,. akik másként gondolkodnak.
Pedig csak egyetlen Mennyország létezik, amit Te ugyanúgy építesz
mindannyiunkban, amikor a szeretet keskeny ösvényén vezeted
lépteinket.
és engedd, kérünk, hogy a világ földi javaiban - a becsületes
munkával szerzett jövedelemben s az abból vásárolt élelmiszerekben -
még egy darabka kenyérben is - a Te gondviselésedet tudjuk
felfedezni: hiszen azért éltetsz minket, hogy megváltó szereteted
tanúi legyünk, s a munkás megérdemli a maga bérét.
De vajon hogy szolgálhatnánk Téged jól táplált fizikai életünkkel, ha lelki életünket nem táplálnánk ugyanúgy lelki kenyérrel, az Élet igéivel?
Bárcsak lelkünk is olyan ellenállhatatlan elemi erővel követelné meg éhségében a lelki eledelt, ahogy testünk megköveteli az anyagi táplálékot. Te azonban nem így rendelted, és ezzel is szabadságunkat tiszteled.
Senkit sem kényszerítesz arra, hogy igéiddel táplálkozzon, mert Te nem ,,kényszermunkásokat'; hanem önkénteseket hívsz munkatársul az aratásba.
Kérünk, szítsd fel bennünk az éhséget igéid iránt!
mert sajnos nap mint nap megbántunk Téged. S milyen furcsa, hogy ez
a gyermeki engedetlenség - amely miatt okkal bánkódhatunk, hiszen
gyarlóságunkban újra és újra elbukunk -, végül mégis folyamatos öröm
és szeretet forrása lehet az életünkben.
Mert sohasem lehetünk olyan jók, hogy valamiért bocsánatot kérve ne szeretnénk újra és újra megbocsátó atyai szeretetedbe simulni, s átélni a csodát, hogy sokkal jobban szeretsz minket, mint azt ,,megérdemelnénk.''
Ez a leírhatatlan élmény szinte folyamatosan ,,visszahív'' az
őszinte bűnbánatra, de egyben alázatra és hűségre tanít, hogy ne
akarjunk mindig külön utakon járni és ne ágaskodjunk hamis bálványok
felé.
Köszönjük Neked Istenünk, hogy a megbocsátás gyakorlásához Te magad
mutatsz eleven példát nekünk, amikor a szolgálat ellen ágaskodó
énünket megbocsátóan újra és újra visszafogadod atyai szeretetedbe.
Minél gyarlóbbnak, minél rászorultabbnak érezzük magunkat a Te megbocsátó szeretetedre, annál odaadóbb szívvel tudunk megbocsátani az ellenünk vétkezől2nek is. Hiszen Te összehasonlíthatatlanul több ,,tartozásunkat'' engeded el, mint ahány bocsánatkéréssel nekünk tartoznak az adósaink.
Kérünk, soha ne engedd megkeményedni a szívünket, hogy megbocsátásunkat feltételekhez kötött kegynek tartsuk, s ne ingyen ajándékozhatd oldójelnek, amellyel megrekedt szeretetenergiákat szabadíthatunk fel.
Kérünk, taníts meg minket a megbocsátásra, és arra, hogy magunkban akkor is meg tudjunk bocsátani az ellenünk vétkezőknek, ha azok nem kérnek tőlünk bocsánatot, sőt meg vannak győződve ártatlanságukról.
Köszönjük Neked, hogy a megbocsátásban részesei és továbbadói
lehetünk felemelő és megújító szeretetednek.
Istenünk, köszönjük Neked a kísértéseket, amelyeket pozitív
gondolkodással akár szereteted jelének is tekinthetünk. Mert jó
tudni, hogy Te nem okozod, csupán megengeded a kísértéseket az
életünkben, hogy ezzel mélyebb önismeretre segíts és alkalmat adj
arra, hogy a bennünk lévő rossznak ellenállva újra a jót: Téged
válasszunk. Egy ilyen jó döntés után méltán tekinthetünk a
kísértésre úgy, mint egy ,,kagyló-életünkbe'' került zavaró
porszemre, amely köré - ha fájdalmasan is - de sikerült igazgyöngyöt
építenünk.
Ahogy a közúti közlekedésben a figyelmeztető táblák önmagukban senkit sem képesek megakadályozni abban, hogy tilosba hajtson, ugyanígy a hitéletünkben is zsákutcába hajthatunk anélkül, hogy ettől bárki is erőszakkal visszatarthatna.
Köszönjük Neked Istenünk ezt a felelősséget, a jó és a rossz közötti választásnak ezt a percenkénti kényszerét, amellyel állandóan ébren tartod lelkiismeretünket.
Hiszen ha nem volnának kísértések, irántad érzett szeretetünk hamar
elértéktelenedne, mert hiányozna belőle a döntés szabadságának
kockázata és az a mélység, amelyet csak a lemondás fájdalma és
önzésünk keresztrefeszítése adhat.
Amikor ezt kérjük tőled Urunk, hogy szabadíts meg a gonosztól - e
szavak rejtekén mintha titkon arra áhítoznánk, bárcsak visszavennéd
tőlünk a szabad akaratot, hogy még ha kívánnánk is a ,,rosszat'',
mégis csak a jót tehessük.
Bölcsességedben azonban úgy rendelted, hogy a ,,Gonosz'' (amely tulajdonképpen az önmagunkban és a környezetünkben tapasztalt rossz gyűjtőfogalma) kísértéseivel - mint a kígyó -, állandóan jelen legyen az életünkben.
Ahogy tehát a gondos szülő sem hárítja el gyermeke elől a nehézségeket, hogy az élethez szoktassa, ugyanígy Te is megengeded a ,,gonosznak'', hogy állandó kísértéseivel harcra kényszerítsen minket.
De ha önállóságra nevelsz is, sohasem hagysz egyedül a küzdelemben,
hanem felvértezel minket a HIT kardjával. Ez az a fegyver, amellyel
nap mint nap győzelmet arathatunk általad a Gonosz felett. Köszönjük
Neked, hogy Te legyőzted a világot és minket is győzelemre hívsz
meg.